Az aljas, gazember magyar katonákról

Nemrégiben az esztergomi televízióban egy beszélgetésen vettem részt, melynek témája a helyi médiákban eluralkodó közbeszéd, annak igazságtartalma és színvonala volt. Az ellenzék egyik helyi vezetője azzal indította a beszélgetést, hogy az ekór-lapban is méltatlan hangú, elítélendő cikkek, írások, vélemények jelenhetnek meg.

A műsort követően a nyilatkozó képviselőtársam elismerte, hogy nem az ekór-lapra, hanem egy másik internetes portálon rendszeresen megjelenő véleményekre gondolt!!?

A stúdióbeszélgetés lényegét egyébként úgy foglalhatnám össze, hogy nem az a baj, ha több közéleti kérdésekkel foglalkozó írás jelenik meg az egyes médiákban, hanem, hogy ezek valóságtartalmat hordozzanak, és a közreadók vállaljanak valamiféle felelősséget, adott esetben határolódjanak el bizonyos szélsőséges megnyilvánulásoktól.

E műsor tanulságaként azóta -bár eddig nem tettem- időnként rákattintok néhány -magát véleményformálónak tekintő- helyi hírportálra, és engedtessék meg, hogy reagáljak egy hozzászólásra, mely nálam kiverte a biztosítékot.

Nagyboldogasszony napján jelent meg: „ Amire nincs és nem is jut pénz” címmel, és látszólag a kertvárosi hadifogolytáborról szól.

Zavaros bevezető fejtegetés után a következő megállapítást teszi az álnéven író …ki-ki találjon megfelelő jelzőt hozzá!

„Feltétlen tudnia kell az utókornak, hogy ebben a hadifogolytáborban fertöző hastifusz járvány tört ki , amit az akkori magyar hadvezetés úgy gyógyitott meg, hogy elpusztitotta az összes hadifoglyot.”

Nem vagyok a fogolytábor történetének szakértője, de a Kolos Kórház történetének feldolgozása kapcsán jutottam információkhoz a kérdéssel kapcsolatban, melyekből néhány gondolatot szeretnék feleleveníteni

Az I. világháború kitörése után a fogolytábor is fokozatosan benépesült. Augusztus 20-án 3 000 szerbet, szeptember 16-án 9 000 orosz katonát hoztak. Őszre kb. 32 000 fogoly volt Esztergom-Kertvárosban. Folyamatosan építették a tábort. Weiner törzsorvos jelentése szerint november 5-re 20 000 fogoly számára 40 épületben biztosítottak fűthető helyiségeket.

Látványosság-számba ment Esztergomban, amikor szeptemberben orosz tiszteket kísértek a városi fürdőbe. Disszonáns hangok is felharsantak az összegyűlt bámészkodok soraiban. Másnap az Esztergom és Vidéke reagált ezekre: „aki orosszal akar kikezdeni, menjen a csatatérre, ne pedig fegyvertelen foglyokkal éreztesse felsőbbségét”

Az Esztergomi Friss Újság munkatársa október 2-án a III. sz. tartalékkórházba látogatott, melynek a reáliskola falai adtak otthont. 68 orosz sebesült gyógyult itt. A kórházat dr. Wilheim József vezette.

„A XVIII. században épült kolostor vastag falai között sebesült muszkák feküsznek. Számszerint 68 szivacs-sárga hajzatú orosz nyújtózkodik az ágyakon, és bizonyára arról gondolkodik, hogy milyen érdekes dolgokat fog mesélhetni majd otthon az ő kultúrát szomjazó népének. Lesz is neki mit mesélnie. Reggel forró leves az étele, 10 órakor tejet kap, délben levest, húst és főzeléket, vagy tésztát, 4 órakor megint tejet, este levest és tésztát eszik a jámbor. De amelyik betegebb, az becsináltat és gyönge pecsenyét falatoz s olyan bort iszik, amilyent otthon a szent szinódus elnöke sem nyelt. ..A kórház két vöröskeresztes felügyelőnője Kopernoczky Boriska és Büttner Róbertné szerzetes-nőkhöz illő önfeláldozással gondozzák őket. Mattyasovszky Mariska, Mohos Manci, Halmos Annus önkéntes ápolótársnőikkel és két papnövendékkel.”..A hölgyek édes testvérüket sem gondozhatnák különben, mint az idegen harcosokat…

A 68 orosz, ki odahaza nem igen szokott a tisztasághoz, csak emberfeletti erővel tartható tisztán ebben a kórházban, mert felszerelés dolgában ez a legárvább ilyennemű intézet”

Az ápolónők foltozták a sebesültek fehérneműit és mosdatták őket, mert fürdő ebben a kórházban nem volt. Idilli a kép, de nincs okunk kételkedni abban, hogy a háború elején valóban ilyen jó ellátást nyertek az Esztergomba került különböző nemzetiségű sebesültek.

Ugyanakkor óriási pánikot okozott a korabeli Esztergomban, hogy a fogolytáborban 1915-ben, kolera, majd tífusz járvány tört ki. Februárba lezárták a tábort. Ennek és a hathatós egészségügyi intézkedéseknek köszönhetően a városban a fertőzés nem ütötte fel a fejét.

A fogolytábor parancsnoka Lindhardt vezérőrnagy szigorú intézkedéseket hozott. „Azon barakképületeket, melyekben a kiütéses tífusz előfordult, harmadfélméteres deszkafallal vétette körül.” A foglyoknak kötelezően előírták a fürdést, ruháikat és fehérneműiket gőzfertőtlenítő gépekben fertőtlenítették. 7 ilyen gép működött a táborban. Külön féregirtó részleget is felállítottak. 3 nagy kemencét építettek, melyekben, míg a foglyok fürödtek, ruháikat hőkezelésbe vették. A fekhelyeket és a takarókat gyakran szellőztették, hetenként 2x szódával és szappannal súrolták a padlókat és a falakat. A táborba látogató királyi biztos gróf Károlyi Gyula elismerőleg nyilatkozott az eredményes erőfeszítések láttán.

A sajtó nyilvánvalóan szépíti a dolgokat az elhúzódó háború során az itt összezsúfolt emberek, kerülhettek embertelen körülmények közé is, ahogy a polgári lakosság szintén megszenvedte történelmünk ezen időszakát.

Sokszázan fejezték be itt a Strázsa hegy lábánál méltatlanul életüket és kerültek tömegsírba.

Emléküket hazájukban a helyi szokásoknak megfelelően őrzik, ahogy nálunk is legtöbb településünkön ott az I. világháborús emlékmű. Tisztelettel gondolunk rájuk, akik vagy a fronton vagy egy idegen kórházban vagy egy fogolytáborban fejezték be életüket és haltak hősi halált.

Minden háborúba kergetett nemzet ezzel a természetes érzéssel fordul az I. világháborúban elhunyt hőseire.

Az idézett írás azonban a következőképpen zárul:

„A magyar katonák álltal, aljas gazember módon legyilkot hadifogyjokra megemlékező emlékműre ma sincs egy fillérje se Esztergomnak! De panamára és korrupcióra ma is jut bőven, ahogyan azt a FIDESZ akarja!”

Erről a két mondatról véleményem szerint mindannyiunknak, pártállástól függetlenül kell véleményt mondani! Ez meggyalázza az I. világháborús katonáink emlékét!

Az egyik reakciónk lehet, hogy zavarodott elméjű, beteg emberek véleményére nem lehet adni! De ha nem ez a beteg elme a felelős, akkor ki??

Nem a cenzúrát hiányolom, de kell lennie egy határnak. Ha az ilyen „vélemények” nyilvánosan megjelenhetnek, és nem történik elhatárolódás, akkor ez azt jelenti, hogy a lap tulajdonosa egyetért az ilyen véleményekkel.

Akkor meg van értelme beszélgetni Esztergomban a helyi médiák milyenségéről, és a közbeszédről??

Dr. Osvai László
képviselő
FIDESZ-KDNP