Dr. Brenner Ferenc emlékére

A 70-es, 80-as években a tatabányai és az esztergomi kórház között még komoly ellentétek feszültek. Voltak mégis olyan orvosok, emberek, akik maradéktalan tiszteletnek örvendtek mindkét városban. Ilyen volt dr. Brenner Ferenc is! Számos esztergomi belgyógyász töltött több-kevesebb időt osztályán és szerzett életre szóló szakmai és emberi élményt. Most, mikor halálhíréről értesültünk, a legnagyobb tisztelettel hajtunk fejet emléke előtt.

2008. július 28-án, Tatabányán 83 éves korában elhunyt Dr. Brenner Ferenc címzetes egyetemi docens, a Szent Borbála Kórház nyugalmazott osztályvezető főorvosa.

Főorvos Úr Zalaegerszegen született 1925. március 3-án, gimnáziumi érettségi vizsgáját 1943-ban Zalaegerszegen tette le.
1952-ben szerzett diplomát a budapesti Orvostudományi Egyetemen.

Végzés után segédorvosként a Soproni Kórháza Belgyógyászati osztályán kezdett dolgozni, 1956-ban szakvizsgázott belgyógyászatból. Sopronban elvállalta a vértranszfúziós állomás megszervezését. 1962-ben érkezett Tatabányára, pályázat útján nyerte el a Megyei Kórház II. sz. Belgyógyászati Osztályának osztályvezetői tisztét, amit 1985-ben történt nyugdíjazásáig viselt. Kardiológiai szakképesítését honoris causa kapta.

A belgyógyászat minden területére kiterjedő tudással rendelkező, iskolateremtő egyéniség volt. 1966-ban az országban az elsők között szervezte meg Tatabányán a korszerű intenzív koszorúérbeteg őrző egységet. Az életmentő berendezések beszerzésével, a szénbányák segítségével, kiemelkedő műszerezettséget sikerült elérnie, ami első sorban az infarktusos betegek túlélési esélyeit javította drámai módon. Úttörő tevékenysége révén épült ki a korszerű kardiológiai diagnosztika. Neki köszönhető, hogy Tatabányán pacemaker központ létesülhetett. Céltudatosan fejlesztette a haematológiai szakterületét, felismerve, hogy a jövő lehetősége az orvostudomány fejlődésében a szakosodás. A szívgyógyászatra és a vérképző szervi betegségekre már az egyetemen kiemelten összpontosított. Egész életre szóló választása ma is érezteti hatását. Tudnunk kell azonban, hogy előre mutató lépéseket tett-többek között - az emésztőszervi betegek és a cukorbetegek korszerű kezelésében. Nehéz lenne felsorolni azok számát, akik oktatói tevékenysége során egész életre szóló útravalót kaptak a gyógyító munkához, rangot jelentett osztályán dolgozni. Tanítványai a gyakorló orvosi, az ápolási munka során elsajátított tudás birtokában eséllyel pályázhattak vezetői állásokra is. Széleskörű ismereteit külföldi tanulmányútjai szélesítették.
Lenyűgöző volt, ahogy a legújabb tudományos eredményeket a napi gyakorlatban alkalmazni tudta.

Legendás nagyvizitein egyenrangú partnerként kezelte és tanította az ápolókat és az orvosokat. Számára azonban mindig a beteg volt az első. Egy késői nyilatkozata szerint soha sem tudta megszokni betegei elvesztését. Betegeivel kölcsönös tisztelettel és bizalommal jellemezhető viszonyt alakított ki. Ebben és mindenre kiterjedő, alapos kivizsgálási, kezelési terven alapuló gyógyító munkájában kereshetjük kiemelkedő sikereit.
Szerény ember volt, korábbi nyilatkozataiban nagy tisztelettel beszélt tanárairól és mentorairól, büszke volt tanítványai sikereire.
Az orvostudomány sokat változott, Tanár Úr módszerei azonban mai is időtállóak, példamutatóak.

Számos szakmai és állami elismerést kapott. 1984-ben címzetes egyetemi docensi minősítést adományoztak számára oktatói és tudományos tevékenysége elismeréseként.

63 tudományos cikk és 89 előadás szerzője. Többek között 1967-ben Kiváló Orvos díjat, 1972-ben Munkaérdemrend arany fokozatot, 1992-ben Magyar Belgyógyászati Társaság Dunántúli Szekciója Vándorgyűlési Emlékérmet, 2002-ben Kelemen Endre emlékérmet kapott.
Tatabánya életébe gyorsan beilleszkedett, a város is hamar befogadta. Áldozatos munkájáért és közéleti tevékenységéért 2002-ben Tatabánya díszpolgárává választották.

Munkássága meghaladta városunk kereteit, több országos szakmai társaság tagja volt, fontos tisztségeket töltött be. Regionális tudományos együttműködés szervezésében is aktív volt, akár a Belgyógyász Társaság akár a veszprémi székhelyű Akadémiai Bizottságot említjük. Hosszú időn keresztül megyei szakfőorvosi feladatokat látott el.

Nyugdíjasként sem szakadt el a gyógyítástól, tudása ekkor is naprakész volt, évekig szaktanácsadója maradt a Szent Borbála Kórháznak.
Széles látókörű, több nyelvet beszélő művelt ember volt, szerette a zenét az irodalmat és a természetet. A betegséget bölcs nyugalommal és türelemmel viselte, csendesen, méltósággal távozott.

Gyászolják családja, gyermekei és unokái. Megrendülten gondolnak rá betegei, barátai, tisztelői és munkatársai. Nyugodjék békében Tanár Úr!

Forrás:
MOK