Vargyas - Erdély

Október 6-án esti olvasmányként kezembe került Nyirő József: „Mi az igazság Erdély esetében?” című könyve. /Szerkesztette Medvigy Endre, Kairosz Kiadó, 2007/ Véletlenszerűen nyitottam ki és olvastam bele.

„Amikor 1848-ban a diadalmas magyar forradalom felszabadította, és földhöz juttatta a jobbágyokat, az a román jobbágyságra éppen úgy vonatkozott, mint a magyarra. A magyar földesurak földjéből éppen úgy megkapta a román paraszt a részét, mint a magyar, s később, amikor a jobbágyfelszabadítás végrehajtása után a föld szabad forgalom tárgya lett, a román éppen úgy vásárolhatott földet, mint a magyar. / -A román bankok tudatosan vásároltak is! O.L. / Így az 1948-tól 1918-ig terjedő hetven év alatt e kétféle jogalapon mintegy másfél millió hektár föld került Erdélyben román kézre, ami az itteni egész mezőgazdaságilag művelhető területnek egynegyed rész.”

Elgondolkodtam, az írót olvasva: vajon voltak-e az akkori Romániában, akik tiltakoztak volna, hogy Erdélyben földeket, kastélyokat vásárolnak fel a román bankok?
Mindez, azért jutott eszembe, mert néhány hete az erdélyi Vargyason jártam. Az utóbbi években többször utaztam Erdélybe, de ide először volt alkalmam eljutni.

Mielőtt röviden beszámolnék benyomásaimról elmondanám, hogy ottani információim szerint: ma is történnek „felvásárlások”, Vargyason például osztrákok szereztek meg jelentős területeket, de Erdély-szerte hasonló tendenciák figyelhetők meg. Esztergom Városa 2005-ben megvásárolta 70 millió forintért a vargyasi Daniel kastélyt.

A jelenlegi városvezetésnek nyilván vannak vitatható, esetleg elhibázott döntései is. Mint képviselő részese vagyok ezeknek! A napi munkában a tévedés lehetősége mindenkinek megadatik. Ugyanakkor azt hiszem a városvezetés néhány alapkérdésben a napi politikai harcokon túlmutató, meggyőződésem, hogy az utókor ítéletét is kiálló, az országnak példát mutató döntést hozott.

Ilyen volt a Szent Miklós Program! Bágyadt, elvetélt kísérletek történtek más városokban hasonló konstrukciók megvalósítására. Sajnálatosan nem lett belőle országos mozgalom, - ilyen világban élünk! - de Esztergomban a Szent Miklós program él, fejlesztődik. Kishitű, kisstílű, hívatásos fanyalgók persze „boldogan” kürtölik világgá, hogy még mindig nem nőtt duplájára a gyermekszületések száma Esztergomban! Akik lehajtott fejjel járnak, azok csak a kukák körüli szemetet láthatják, fotózhatják. / Fontos ez is, mindenkinek meg van a maga helye, feladata /. Serfőző Simon azt írja egyik versében: „kellenének messzire néző hitek”. A Szent Miklós Program, ilyen messzire néző hitet testesít meg. Ha le kell fordítanom, talán nem tűnik szentimentálisnak, - depressziós, önpusztító világunkban - a gyerekeinkbe, a jövőnkbe való hitet jelenti.

A másik jövőt kiálló stratégiai döntése a városnak, a határainkon túli magyarság támogatása. Beregszásztól a Délvidékig sok milliót költöttünk erre a célra. Kétségtelenül az egyik legnagyobb anyagi ráfordítással járó döntés a vargyasi kastély megvásárlása volt. Döntésünket ma is példamutatónak tartom, és egy jobb korban kezdeményezésünket sokan követték volna. De egy olyan országban élünk, ahol vezetőink - egy bármilyen rosszul feltett, vagy időzített kérdésre is, de - arra biztatták az ország népét, hogy december 5-én „NEM”- el szavazzon. Büszke vagyok, hogy Esztergom polgárai döntő többségben igennel voksoltak. A „nem pártiaknak” nem lehet elmagyarázni a lényeget, ők leragadnak a kastélyvásárlás tényénél. Egyértelműen demagóg és észérveknek tűnő tényekkel rendszeresen támadják ma is ezt a döntésünket. A demagóg érvekkel – hány lélegeztető gépet lehetett volna venni, hány járdát lehetett volna felújítani ebből a pénzből stb – nem szeretnék foglalkozni. A demagógoknak azt tanácsolom, olvasgassák Erdély történetét, és ha tehetik feltétlen látogassanak el oda, beszélgessenek az ottani emberekkel.

Az észérveknek tűnő felvetésekre azonban röviden reagálnék.
„A kastély megvásárlása rossz pénzügyi befektetés volt!”
Nem pénzügyi befektetésként történt a megvásárlás, de az idő azt bizonyítja, hogy annak se lett rossz. Románia uniós belépése után a kastély és a hozzá tartozó park értéke többszörösére nőtt.
„Messze van és a rossz útviszonyok miatt nehezen megközelíthető!”
A távolság nagy, igaz. Legalább olyan messze van, mint a horvát tenger part. (Mai vezetőink inkább ott vesznek ingatlant) Az útviszonyok az utóbbi években jelentősen javultan és épül az erdélyi autósztráda.
„Csak kiadást jelent, hasznot nem hoz!”
Kétségtelen kiadást jelent, épül a diákszálló, és elhatározás kérdése, hogy hogyan hasznosítsuk a továbbiakban. Az hogy valamennyi esztergomi középiskolás eljut, terveink szerint Erdélybe, és az itteni bázisról kiindulva megismeri Székelyföldet és Erdély más nevezetességeit is, pénzzel valóban nem kifejezhető, de hasznot hoz!!!

Azt gondolom, hogy vitatkozzunk, ütköztessünk érveket egymással, a szemétszállításról, a buszok útvonaláról, helyi adók bevezetéséről, a város tisztaságáról, és még ezer más kérdésről, de állapodjunk már meg néhány közös, az egész várost (országot) érintő alapkérdésben!

Végezetül a vargyasi kastélyról: Lelkesítő, és felemelő volt fotók, és élménybeszámolók után saját szememmel meggyőződni voksom helyességéről. Bencze Csaba házigazdánkat köszönet illeti a szeretet teljes fogadtatásunkért, de elsősorban azért a munkáért, amit munkatársával ott végeznek. Őszintén remélem, hogy minél több esztergomi jut majd el ide, és ismerkedik meg ezzel a vidékkel, a kastéllyal és környezetével.
/Addig is szeretném néhány fotóval alátámasztani mondanivalómat /

Osvai László dr.

Tekintsék meg galériánkat!