BESZÉLGETÉS DR. KARCSÚ JÓZSEF FŐORVOS ÚRRAL

Hihetetlen, de igaz. A kórház karácsonyi ünnepségén hivatalosan is bejelentetett, hogy dr. Karcsú József főorvos, nyugdíjba vonulása alkalmából kap főigazgatói dícséretet. Az örökifjú, bohém, a mindenki által szeretett és tisztelt Karcsú Öcsi elérte a nyugdíjas korhatást. Egy korábbi beszélgetésünk ismétlésével kívánunk neki még hosszú, boldog éveket!

1975. novemberében, tehát 30 éve adták át az egykori teniszpálya mellett a kórház új szülészet-nőgyógyászat épülettömbjét.
Kevesen vannak már kórházunkban, akik szemtanúi voltak az eseménynek, ezek közé tartozik Dr. Karcsú József szülész-nőgyógyász főorvos.

A szülészet-nőgyógyászat 1933-ban vált le formailag is a belgyógyászatról, amikoris Gönczy Béla a kórház első igazgatójának orvosi lakásából utóda Égenhoffer Béla szülészeti-nőgyógyászati osztályt építtetett.
Az első osztályvezető főorvos Dr. Hamza József volt. Őt Major György követte, aki 1950-től 54-ig a kórházigazgatói feladatokat is ellátta.
Dr. Kárpáthy László l967-től haláláig l989-ig volt osztályvezető.
Ezt követően érkezett kórházunkba Prof. Dr. Berbik István, aki jelenleg is ellátja ezt a feladatot.

Ezzel a rövid történeti áttekintés után ültem le Dr. Karcsú József főorvossal egy rövid beszélgetésre.

Mikor érkeztél Esztergomba?

l973-ban ketten pályáztunk Szentjóbi Zolival. Till főorvos úr Esztergomból a dorogi rendelőintézetbe került és az ő megüresedett állását pályáztuk. Akkor itt már kórház-rendelőintézeti egység volt, tehát a kórházból látták el az orvosok a szakrendelést is.

Szentjóbi Zoli most is munkatársad.

Ő a dorogi nőgyógyászatra került, de akkor már köztudott volt, hogy a két osztály egyesülni fog és így rövidesen ő is Esztergomba jött.

Bajáról adtak be a pályázatodat, miért pont Esztergomba?

Én nem akartam Pestre menni, feleségem nem akart Bajára jönni. És ilyen körülmények között hívták fel a figyelmemet az esztergomi állásra.
Vörös Laci bácsi, a kórház akkori gondnokának a lánya a sógornőmmel járt a tanítóképzőbe, egyszer együtt látogatott meg Baján és tőlük tudtam meg, hogy megüresedett egy hely Esztergomban.

Szent István városában Kárpáthy főorvos úr lett a főnököd, aki szintén Bajáról érkezett.

Én vele már Baján nem találkoztam, amikor odakerültem hallottam a nevét, és tudtam, hogy Esztergomba került. Akkor még nem is gondoltam, hogy egyszer követni fogom.
Kárpáty Laci bácsi szeretettel fogadott, gyakran idézte felém fordulva „nálunk Baján tudod Öcsi”.
Természetesen nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk.

Nem vagy egyedüli orvos a családban.

Nővérem egy évvel fölöttem végzett, ő világéletében orvos akart lenni. A szegedi egyetemre került és már fél éve járt oda, amikor azt mondta: „Öcsi olyan sokba kerülnek a könyvek és a jegyzetek, hogy ezt nem lehet, hogy csak egy ember használja, neked is orvosira kell jelentkezned” Én biológus és testnevelő tanár szerettem volna lenni, de nővérem az orvosi pálya felé orientált.

Ilyen erős egyéniség a nővéred? Ő most hol dolgozik?

Nálunk mindig úgy történtek a dolgok, ahogy ő akarta. A szegedi anatómiai intézetbe kezdett dolgozni, majd 18 év után az I. Belgyógyászati Klinika Endokrinológiai amulanciájának elektromikroszkópiával foglalkozó részlegének volt a vezetője.
Jelenleg újra az anatómiai intézet docense. Ő inkább elméleti, én pedig gyakorlati ember voltam.

Soha nem akartál vezető lenni, osztályt irányítani?

Ezzel kapcsolatban Szavon tanár úr véleményét tudnám idézni, aki miután befejeztem a fül-orr-gégész szigorlatomat azt mondta „úgy gondolom Öcsi, hogy belőled soha sem lesz vezető, de irigylem a főnöködet”. A tanár úr már akkor úgy értékelt, hogy jó beosztott leszek, de vezetőnek nem vagyok elég jó.

Te is így gondoltad, vagy gondolod?

Igen én is így gondolom. Tudom a korlátiamat, nem rendelkezem olyan tulajdonsággal, mint pl. a keménység, szigorúság, és erre egy vezetőnek szükséges van. De valóban második, harmadik emberként jó vagyok.

Érdekes csapat alakult ki itt Esztergomban a nőgyógyászokból. Kívülről sok év óta egységesek vagytok, baráti viszonyt ápoltok egymással. Mi a titkotok?

Úgy gondolom, hogy se Kárpáthy László, se a mostani főnökünk Berbik István, de elsősorban Zámbori János, és én, nem vagyunk olyanok, hogy harcot vittünk volna a munkánkba. Pedig a mi szakmánkban sokan csinálják ezt.
Az utánunk jövők mindig megtalálták a számításukat és az osztályon jó hangulat uralkodott és uralkodik ma is. Annak ellenére, hogy csaknem valamennyiben 50 év fölött vagyunk, soha nem volt köztünk veszekedés, feszültség. Ritka ma egy ilyen szülészet-nőgyógyászati osztály.

Pedig az egykor irigyelt szakmátok a támadás kereszttüzében áll.

Sajnos ez egy kicsit rányomja bélyegét a munkánkra. Az egészségügyi perek 80 %-a nőgyógyászati, ill. sebészeti eredetű. Visszafogottak, defenzívek lettünk és ez nem jó.

Azt már tudjuk, hogy hogyan lettél orvos, de miért pont nőgyógyászatot választottad?

Elsősorban gyerekgyógyász szerettem volna lenni, de kiderült, hogy nem tudom a gyerekek könnyes szemét elviselni.
A sebészet is érdekelt és végül is a szülészet esett a legközelebb a gyerekgyógyászathoz.

Nemcsak ebből a beszélgetésből, de ismeretségünk alapján is én úgy érzem, hogy te egy megelégedett ember vagy.

Ha újra kéne kezdenem, mindent ugyanígy tennék.
Valóban én egy megelégedett ember vagyok.

Köszönöm a beszélgetést!

Osvai László dr.
2007.