Beszélgetés Nemeskéri Edvin főgyógyszerész úrral

Nemeskéri Edvin főgyógyszerész úrral 2 dologról szeretnék beszélgetni! A gyógyszerészet helyzetéről Esztergomban és általánosságban, illetve a gyógyszerészi életútjáról, lévén hamarosan betölti a 65. életévét és a nyugdíjas évek következnek.

Melyik témával kezdjük?

- Beszélgessünk először a gyógyszertárakról!

A Szent István gyógyszertárban ülünk, melynek történetét nemrégiben olvashatták az ekor-lapra látogatók.

- 12 évvel ezelőtt adta meg a Szent István név használatának az engedélyét az ÁNTSZ, addig ez a patika a 2/9 számot viselte!

Azt látják Esztergom lakosai, hogy egyre több gyógyszertár nyílik a városban. Mi ennek az oka, értelme?

- Annak idején Köhler Gyuszival ketten láttuk el a várost, az itt lakó 30 ezer embert. Sokat dolgoztunk, ügyeltünk, de gond nélkül elláttuk a feladatot. Miután beindult az SZDSZ találmánya, a gyógyszerliberalizációs program, ez szabaddá tette a gyógyszertárnyitás lehetőségét, és ma Esztergom területén 10 gyógyszertár van. A kertvárosit nem is számolom ide. Ez azt jelenti, hogy mivel a torta egy, a tortaszeleteket lehet aprózni. De egy idő után – könnyen belátható –á mindenki éhen fog halni.

A patikák számát nem a város határozta meg!

- Így van. A törvényt a Parlament fogadta el, de azért volt olyan önkormányzat pl. Csongrád városában, amely azt mondta: nekünk nem kell több gyógyszertár, a meglevőkkel jól el lehet látni a lakosságot. Sok patikusnak ez a liberalizálás megélhetési gondokat hozott. 13 százalékos árréssel dolgozunk. Sok esetben a rezsit és a bérköltségeket is csak nehezen tudjuk kitermelni. Könnyen átlátható, hogy sok patikus megy és fog tönkre menni.

Esztergomban tehát a gyógyszer-gazdaságossági törvényt nem tartod sikertörténetnek, de mit hozott ez a törvény a vidék, a kistelepülések számára?

- A városokban, mint Esztergomban is, gombamód nyílnak az új patikák, de a kistelepülések helyzete semmivel se lett jobb. Itt van példának a mi környékünkön levő Dömös, amely jelentős üdülőtelep is. Pilismarótra, Visegrádra járnak a betegek gyógyszerért. Ugyanakkor Tatabányán már 25 felett van a patikák száma.

A Gyógyszerész Kamara vezető tisztségviselője voltál. A szakma hogyan tudta vagy tudná a kérdést kezelni?

- Mi harcoltunk. Én már a kórház zártforgalmú patikáját is helytelenítettem. Azzal érveltem, hogy az 54-es törvény felmondását jelenti az engedélyezés. Harcunk eredménytelen volt, de igazunk lett. A zártforgalmú gyógyszertár már nyitott forgalmúvá vált. A Kamarával szemben pedig a hatalom drasztikusan lépett fel. A szociál-liberális politika első ténykedései között szerepelt a kamarák „eltüntetése”. Az Orvosi és a Gyógyszerész Kamarát súlytalanná tették. Ezután szabad lett a várár!

A politikai vezetőink ma is azt mondják a gyógyszer-gazdaságossági törvény siker! Nőtt a betegek választási lehetősége, közelebb kerültek hozzájuk a gyógyszertárak, akár még a benzinkútnál is beszerezhetik a szükséges orvosságokat.

- A benzinkutakat most hagyjuk. Ott nagyon szűk kis spektrummal dolgoznak, és nem is jelent nekik igazán üzletet. Beszéltem néhány olyan befektetővel, akik komolyan gondolkodnak azon, hogy kiszállnak a benzinkutas gyógyszerüzletből. A lakosság se járt jobban. A gyógyszer-gazdaságossági törvény felhígította és morálisan szétverte a patikákat. Régen kőkemény szakmai felügyeletek voltak, mára ez megszűnt. Az újonnan nyílt patikákban a szakmai fegyelem már nem a régi. Mindent lehet a liberális szellem szerint, ami a bevételt növeli.

Hogyan látod a szakmád jövőjét? Biztatnád-e a fiatalokat erre a pályára?

- Igen! Nemrégiben egy norvég gyógyszerésznő beszámolóját olvastam. Érdekes módon Norvégiában a gyógyszerészek, és a kormány azon gondolkodik, hogy vissza kéne térni a korábbi 4-5 ezer lakosra 1 patika gyakorlatára.

Közeledve a nyugdíjhoz, milyen érzés a szakma szétzilálódását látni?

- Ez egy nagyon nehéz kérdés számomra. Szontagh főorvos halála előtt itt ült nálam és beszélgettünk. Megkérdeztem milyen érzés, hogy már nem te vezeted a kórház belgyógyászatát: „Nem túl jó” – volt a válasz. Megemlítettem, hogy én is közeledek a nyugdíjhoz. „Akkor elmegy az utolsó mohikán is” – felelte. Néhány nap múlva meghalt.
Általánosságban azt mondhatom, hogy rombolni mindig könnyebb, mint építeni. Az országot is le lehet rombolni, mint ahogy történik is napjainkban, de az újjáépítés dupla energiába fog kerülni. Kialakítanak sok új gyógyszertárat, és majd el fogják adni, lesz belőlük kocsma vagy játékterem. De az igazi baj ott van, hogy a szakmát verik szét. Szomorúan látom ezt a rombolást. Volt ennek a szakmának etikája, presztízse.

Annak idején te miért lettél gyógyszerész?

- Gondolkodtam az orvoslás és a gyógyszerészet között. Pannonhalmára jártam gimnáziumba. Volt ott egy lelki atyám, Kövér Alajos. Az ő tanácsát megfogadva választottam a gyógyszerészetet.

Simán vetted az akadályokat?

- Elég nehéz volt, mert Pannonhalmán voltak konfrontációim 56 miatt. Hárman voltunk a fekete bárányok. Nekem azt tanácsolták, ne is próbálkozzak egyetemmel. Ezért aztán voltam sorkatona, segédmunkás, szóval megjártam a hadak útját, de Isten segedelmével ide jutottam.

Esztergom hogy került a látóteredbe?

- Az egyetem elvégzése után sokfele jártam állásnézőben. Tatabányán 1 és ½ szobás lakást ígértek gyógyszerész házaspárnak. Rohantunk a házasságkötő terembe, hogy ezt a lehetőséget el ne halasszuk. Tatabánya akkor sem volt világváros, viszont egy lakás nagy kincs volt.

Tatabányáról kerültél Esztergomba?

- A fiam asztmás lett és az akkori tatai igazgatóm ajánlotta a feleségemnek a sárisápi patikát, nekem pedig azt, hogy járjak be Esztergomba a Rochlitz patikába, ahol a vezető már elég idős volt. 1976. március 1-vel kerültem Esztergomba. 32 évesen lettem a megye 2. legnagyobb forgalmú patikájában vezető. Rengeteget dolgoztam ügyelte, és megszerettem az itteni embereket.

Hogyan élted meg az ún. rendszerváltást és a patikák privatizációját?

- A rendszerváltásnak örültem. Amikor a Kamara megalakult úgy éreztem a gyógyszerész társadalom felszabadult. Az 54-es törvény jó volt. A gyógyszertárak privatizációja különböző módokon zajlott le. Voltak olyan megyék, ahol felértékelték a patikákat és 5 éves törlesztési lehetőséggel kapták meg a gyógyszerészek. Voltak olyan helyek – Esztergom is ide tartozott – ahol a Népszabadságban meghirdették és a pályázók között döntöttek. Nálunk az akkori polgármester és a testület döntött. Nekem szerencsém volt, hogy olyan ember segített tanácsaival, mint Etter Ödön ügyvéd úr. A falvakban pedig a tanácsok azt mondták a gyógyszerésznek: Üzemeltesd tovább a patikát bérleti díjért.

Te nem csak a kamarai munkában, de egy időben a politikában is részt vettél. De mostanában valahogy visszahúzódtál?

- Való igaz. A rendszerváltás idején 2 évig az MDF alelnöke voltam. Tiszta szívből dolgoztam ott is. Akkor az volt az egyetlen párt, amiben erőt lehetett érezni. Sok barátot szereztem. Amikor Antall Józsefet Csurkáék támadni kezdték, a kereszténydemokraták hívására csatlakoztam hozzájuk. 8 évig voltam az elnökük. Amikor aztán Giczyék, Füzessivel támadásba lendültek, felálltam és a Kereszténydemokrata Szövetséghez léptem át. Latorczai Jánosnak sikeresen segítettem a választási kampányában Tittmann Jánossal szemben. Aztán valahogy fokozatosan lecsengett a politikai aktivitásom. Nem voltak igazán adottak a feltételeink, és úgy láttam az emberek is elfordultak a politikától.

Térjünk még vissza az életpályádhoz. Eddig, Pannonhalmáig jutottunk.

- Nagyapám főjegyző volt Boldogon, apám katonatiszt a Horthy rendszerben. Amikor nagyapám főjegyzősége megszűnt, a család egy gödöllői kis házba költözött. Ott születtem. Szegény gyerek voltam. Apám vitt el Pannonhalmára, mert azt szerette volna, ha egyházi iskolába járok.

Személyed és a patikád Esztergom részévé vált.

- Amikor ide kerültem, azt tapasztaltam, hogy bár Tatabányán is volt 1-2 klasszis orvos, de itt az orvosok olyan csapatot alkottak, ami számomra fantasztikus volt. Segítették egymást, nevelték a fiatalokat. Nem csak a kórházi, hanem a körzeti orvosokkal is nagyon jó volt a kapcsolatom. Ügyeletekben előfordult, hogy 2-3 orvos is meglátogatott. Baráti viszonyba kerültünk és ez valahol a betegek érdekeit is szolgálta.

A mai fiatal orvosok is jönnek még hozzád?

- Nem! Ilyenről már szó sincs. Most hogy a lábammal bent voltam a kórházban, már alig volt ott ismerős orvos! Régen a kezdő orvosokat elhozták hozzám, bemutatták nekem is. Ma ez már a kórházban sem dívik.

Hogyan tovább? Nyugdíjas leszel és a betegek nem látnak már a patikádban?

- A patika bt-ben dolgozott, és a gazdasági helyzetre való tekintettel is úgy döntöttem, hogy felszámolom a beltagságomat. 65 éves korban fel kell tudni állni. Van egy nagyon tehetséges, fiatal gyógyszerészem, neki fogok segíteni, és ha úgy látom nincs már szükség rám, sétálni fogok a városban, megírom az esztergomi patikák történetét.

Gyermekeidből nem lett gyógyszerész?

- Sajnos nem. Látták az életünket, a rengeteg munkát, ügyeletet és mást választottak. Lányom TF-t végzett, fiaim pedig a menedzseri és a vállalkozói szférában találták meg a boldogulásukat

Köszönöm a beszélgetést, és betegséged után minél előbbi teljes gyógyulást kívánok!

- Köszönöm, hogy felkerestél. Köszönöm az orvos barátaimnak, a betegeknek, a városnak, hogy itt lehettem, hogy dolgozhattam, hogy szolgálhattam őket.

Osvai László dr.