ESZTERGOMI SIMOR KÓRHÁZ

A mai Vaszary Kolos Kórház alapjait 1900-ban rakták le, de Esztergomban már 15 évvel ez előtt átadtak egy új egészségügyi létesítményt. 1885. szeptember 6-án megkezdődött a gyógyító munka a Simor János által építtetett szentgyögymezei kórházban.

Simor János hercegprímás esztergomi érsek 1881. január 6-án írta alá Palkovics Károllyal azt az adásvételi szerződést, melyben olvasható, hogy a prímás a 10 000 forintért megvásárolt Esztergom szentgyörgymezei területre kórházat kíván építtetni - és azt két módon akarja hasznosítani:

„béke idején első sorban az érseki uradalom cselédei, másodrészedüleg pedig egyéb vagyontalan szegények számára” nyújt ellátást, illetve „háború idején a Vörös Kereszt Egyletnek, sebesült katonák ápolására kell átadni.

„Ezen ház mindaddig, míg azt elháríthatatlan akadályok gátolni nem fogják egyedül és kizárólag fenn érintett czélokra hasznosíttassék.”

A kivitelező Feigler Ignácz pozsonyi építész volt, akinek 26 024 forintos költségvetését a főpap jóvá is hagyta.

Illik röviden az építtetőről is megemlékezni.

Simor János 1813. augusztus 23-án született Székesfehérvárott. Apja cipészmester volt. Elemi iskoláit szülővárosában és Budán végezte. Rudnay Sándor prímás 1828-ban felvette kispapjai közé. 1836. október 28-án szentelték pappá. 2 évig a pesti Terézvárosban volt káplán, majd a Pázmáneumban doktorált. 1842-46-ig Bajnán működött. 1846-tól már prímási titkár. 43 évesen 1857-ben lett győri püspök. Scitovszky János halála után 1867-ben vette át a magyar egyház irányítását.

Nevéhez fűződik a Bazilika építésének befejezése, a Keresztény Múzeum felállítása, a prímási palota építése, és sok más jelentős tett mellett az érseki kórház építése is.

Életében jótékony célokra 4 767605 forintot fordított. 1891. január 18-án tüdőgyulladás okozta a halálát. Sírja a Bazilika kriptájában található.

A kórház melyet építtetett 14 szobát, 1 konyhát, 8 kamarát, 3 folyosót és 1 kápolnát foglalt magába és gyakorlatilag 2 emeletes volt.

1885. szeptember 6-án kezdődött el itt a gyógyítás. A kórház első igazgatója dr. Rapcsák Imre lett, akinek sírját ma is felkereshetjük a szentgyörgymezei temetőben.

Rapcsák Imre jó kapcsolatot tartott a városi kórház vezetőivel, Feichtinger Sándorral, majd Mátray Ferenccel és később Gönczy Bélával is.

A Kolos Kórház alapkőletételi ünnepségén is ott volt Mátray Ferenccel, melyre az Országos Orvosszövetség kongresszusa eseményeként került sor. / Mindketten az országos igazgatói tanács tagjai voltak / Kórházigazgatói funkcióját akkor adta fel, amikor Csáky Károlyt váci püspökké nevezték ki és az új püspök kifejezett kérésének eleget téve tette át Vácra tevékenységét.

Utódául Vaszary Kolos Mátray Ferencet nevezte ki 1900. november 7-én. Ő azonban egy műtéti sérülése utáni szepsisben rövidesen elhunyt. A Vörös Kereszt Kórházban ravatalozták fel. Dr. Gedeon Kálmán a következő igazgató 1901-1912 látta el feladatait.

Az alapító akarata szerint az I. világháború alatt hadikórházként funkcionált az intézmény. Az irányítást dr. Seyler Emil végezte. A kórházat 100 ágyra fejlesztették fel.

A proletárdiktatúra után felmerült a Kolos és a Simor Kórház közötti kapcsolat szorosabbá tétele. A Kolos Kórház kinőtte kereteit, jóval több beteget kellett volna ellátnia, mint amire képes volt.

Az érseki és a városi kórház közötti szerződés hosszú tárgyalások után született meg, melyhez Csernoch János Gönczy Bélához írt levelében áldását adta:

Tekintetes Igazgató Úr!

A nagynevű elődöm Simor János bíbornok által alapított s az esztergomi érsek tulajdonát képező esztergomi érseki Vörös Kereszt Kórház bérbeadása ügyében az esztergomi érsek és Esztergom városa között kötendő szerződés tervezetéhez hozzájárulok. A szerződés három eredeti példányban állítandó ki és a polgármester, a kórházigazgató és a kórházi főnöknő által történt aláírás után hozzám aláírás végett beterjesztendő. Mivel a kórház csak háború esetén szolgálja a Vörös Kereszt céljait, egyébként pedig a Vörös Kereszt Egyesülettől teljesen független: azért félreértések elkerülése végett kívánom, hogy a kórház ezentúl hivatalosan „Esztergomi Simor Kórház”-nak neveztessék. A kórház homlokzatán is ez az elnevezés legyen feltüntetve. Már a szerződés is ily néven nevezze a kórházat.”

1920-tól Vándor Ödön vette át a Simor irányítását.

A 20-as években a Kolosban 120, a Simorban 80 ágyon gyógyítottak.

Állandó vita tárgyát képezte a két kórház együttműködési szerződése.

A város a megoldást a Kolos fejlesztésében látta, de erre nem volt megfelelő fedezet. Az állam a Simor Kórházat támogatta. 1924-ben pl. 300 millió koronás államsegélyt adtak.

1925. október 27-i ülésén a Képviselő-testület a következő döntést hozta:

„a Simor Kórházzal kötött szerződést fel nem mondja, hanem a két kórház között a kapcsolatot fenntartja, úgy hogy a Simor Kórházban egy bizonyos speciális u.n. légmellkezelés céljából és különböző pénzintézetek tüdőbetegeit helyezteti el, valamint a Simor Kórház egy elkülönített részében fertőző betegeket is.”

Eggenhoffer Béla is, - aki 1933-ban Gönczy Béla halála után lett a Kolos igazgatója - ezt az elképzelést támogatta „Szanatóriumi jelleggel tüdőosztályt kell kialakítani”.

Ez az elképzelés azonban csak a Kolos Kórház rekonstrukciója után valósulhatott meg teljesen.

1950-ben államosították az intézményt. Dr. Szigethy László vezetésével tüdőosztály működött benne 1968-ig.

Ekkor Leel-Őssy Lóránd Neuropsychiátriai Osztály szervezett és indított be itt 1968. szeptember 8-án. 1985. július 17-én az új Ideg-Elme Pavilon átadása után az aktív ágyakon való gyógyító munka megszűnt.

Ma rehabilitációs feladatokat látnak el dr. Zsarkó Katalin vezetésével a Vaszary Kolos Kórház részeként.

Rövid megemlékezésem nem helyettesítheti a Simor Kórház történetének feltárását, megírását. Ennek megtörténtéig a 124 éve működő intézmény valamennyi egykori és mai orvosára, szakdolgozójára tisztelettel gondoljunk.

Osvai László dr.