HADIFOGLYOK ESZTERGOM MELLETT

A Vereckei honfoglalási emlékművet rendszeresen megrongálják. Romániában Pascaru Augustin atya nem adott azoknak a csángó gyerekeknek a gyónás után feloldozást, akik a magyar órákra jártak. Szlovákiában az európai gondolat szégyeneként új nyelvtörvény fogadtak el. Mi pedig a füllesztő hőségben megilletődve hallgattuk az olasz, a román, az orosz és a szerb himnuszt!

Megindult, és egy jelentős állomásához érkezett a kenyérmezői 7-es Honvédtemető felújítása. A József Attila Iskola tanárai és diákjai, Esztergom Barátainak Egyesülete kezdte még a 90-es években a munkát. A Város, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Honvéd Kulturális Egyesület és nagyon sok magyar civil segítségével újította fel az I. világháborús hadifogolytábor temetőjét. Az ünnepségen ott volt Szerbia nagykövete, az Olasz Köztársaság véderőattaséja, az Oroszországi Föderáció katonai és légügyi attasé-helyettese, és a Románia véderő, katonai és légügyi attaséja is.

1538 orosz, szerb, olasz és román hadifogoly alussza itt örök álmát.

In memoriam!

1914. augusztusban szinte mámoros hangulatban teltek a napok Esztergomban.

Mindenki örömmel fogadta a királyi döntést, a hadüzenetet Az utcák felvonulásoktól és jelszavaktól voltak hangosak:

”Mégis szemtelenség

Mit csinál a szerbség.

Ránk ölti a nyelvét

A kutya keservét.

Préseld ki a lelkét.”

Az egészségügy felkészült a várható eseményekre. Augusztus 6-án újabb

ápolónői tanfolyam indult a gimnázium dísztermében. Döntöttek arról, hogy augusztus 20-ig a Vörös Kereszt Kórházat 100 ágyra felszerelik a szükséges berendezésekkel.

Intenzív munka indult meg Kenyérmezõtáborban /ma Esztergom-Kertváros/ is, ahol a katonaság egy óriási fogolytábor kiépítését kezdte meg. A létesítményt 100 000 fogoly befogadására tervezték.

Augusztus végén 50 fő részére Párkányban szereltek fel ideiglenes kórházat,

melyet a község tartott fenn. Szeptember végén megnyitották a Kolos Kórház fiókkórházát is. A városa kórház mellett álló, a tulajdonát képező un. Ivanovics féle házat / ma Petőfi Sándor u.22. / engedte át erre a célra. Sokan fogtak össze, hogy ez az intézmény létrejöjjön. Eggenhofer Aladár százados és Gajárszky József főhadnagya katonai hatóságoknál kieszközölték, hogy a szükséges felszerelést

a fiókkórház megkaphassa és a katonai vezetés még 4 egészségügyi katonát

is bocsátott a Kolos Kórház rendelkezésére.

Gönczy Béla a közkórház igazgatója azt kérte a csapatkórház vezetőitől, hogy csakis műtétet igénylő sebesülteket küldjenek a Kolos Kórházba. Jól működően szabályozták a sebesültek ellátását a katonai és a közkórház között. Nem volt indokolatlan a gyors és alapos felkészülés.

Rövid időn belül megindultak Esztergom felé a hadifoglyokat és a sebesülteket szállító vonatok.

Szeptember 4-én éjjel 47 sebesült orosz katonát várt a pályaudvaron Osváth Andor és a tűzoltóparancsnok. Őket a Szent Anna zárdában helyezték el. 2 nappal később a többi kijelölt kórház is megtelt sebesültekkel.

Szeptember 11-én 200 főt szállítottak a Szemináriumba.

1914. szeptember 20-án tudósítás jelent meg az Esztergom és Vidékében

”Látogatás a sebesülteknél” címmel. Az írás szerzője elismerőleg szól a főkáptalan és az alsóbb papság sebesülteket és elesetteket támogató munkájáról.

”A bíbornok-hercegprímás nemcsak 50 000 koronás újabb adománnyal toldja meg

az eddigi tekintélyes összegeket, hanem a sebesülteket is meglátogatja

kórágyaikon.”

Az újságíró elkísérte Bogisich Mihály püspököt a csaknem minden nap

megteendő útján:

A Szent Anna zárdában szerb, grúz, örmény tatár, muszka sebesülteket láttak. 100 ágy közül 98 volt elfoglalva. A Szegényházban kialakított népkonyhán a püspök megkóstolta az ételt és a látogatási könyvben leírta, hogy jó és ízletes. A körút következő állomása a gimnázium és a reáliskola volt. A cikk így fejeződik be:

”A gimnáziumban 155 sebesültet jelentettek, de ezekhez még aznap 30-at hoztak. A reáliskolában 65 beteget találtunk, a Szemináriumban 225-öt, a Vörös Kereszt Kórházban 56 sebesült van, a Kolos Kórházban 120, a csapatkórházban 30. Így tehát Esztergomban közel 700 sebesültet ápolnak.

A sebesültek ellátásáról a kincstár gondoskodik. Az ágyakat, a fehérneműket és a többi kényelmi eszközöket a helybéli jótékony egyesületek gyűjtik össze, amelynek Bogisich v. püspök elnöke, tagja vagy készséges adakozója.”

A szentgyörgymezői árvaházat járványos betegek részére rendezték be,

Áldori Mór irányítása alatt.

Emberfeletti munkát végeztek Esztergomban az orvosok és az egészségügyi

ellátásban résztvevők ezekben a hónapokban!

A fogolytábor is fokozatosan benépesült. Augusztus 20-án 3 000 szerbet,

szeptember 16-án 9 000 orosz katonát hoztak. Őszre kb. 32 000 fogoly volt Kenyérmezőtáborban. Folyamatosan építették a tábort. Weiner törzsorvos jelentése szerint november 5-re 20000 fogoly számára 40 épületben biztosítottak fűthető helyiségeket.

Látványosság számba ment Esztergomban, amikor szeptemberben orosz tiszteket kísértek a városi fürdőbe. Disszonáns hangok is felharsantak az összegyűlt bámészkodok soraiban. Másnap az Esztergom és Vidéke reagált ezekre: ”aki orosszal akar kikezdeni, menjen a csatatérre, ne pedig fegyvertelen foglyokkal éreztesse felsőbbségét.”

A város valamennyi kórházában éjt-nappallá téve folyt a sebesültek ellátása.

Az Esztergomi Friss Újság munkatársa október 2-án a III. sz. tartalékkórházba

látogatott, melynek a reáliskola falai adtak otthont. 68 orosz sebesült gyógyult itt. A kórházat Wilheim József vezette.

”A XVIII. században épült kolostor vastag falai között sebesült muszkák

feküsznek. Számszerint 68 szivacs-sárga hajzatú orosz nyújtózkodik az ágyakon,

és bizonyára arról gondolkodik, hogy milyen érdekes dolgokat fog mesélhetni majd

otthon az ő kultúrát szomjazó népének. Lesz is neki mit mesélnie. Reggel forró

leves az étele, 10 órakor tejet kap, délben levest, húst és főzeléket, vagy tésztát, 4

órakor megint tejet, este levest és tésztát eszik a jámbor. De amelyik betegebb, az

becsináltat és gyönge pecsenyét falatoz, s olyan bort iszik, amilyent otthon a szent

szinódus elnöke sem nyelt. …

”A 68 orosz, ki odahaza nem igen szokott a tisztasághoz, csak emberfeletti

erõvel tartható tisztán ebben a kórházban, mert felszerelés dolgában ez a legárvább ilyennemű intézet”

Az ápolónők foltozták a sebesültek fehérneműit és mosdatták őket, mert fürdő ebben a kórházban nem volt.

Nincs okunk kételkedni abban, hogy a háború elején valóban ilyen jó ellátást nyertek az Esztergomba került különböző nemzetiségű sebesültek.

Óriási pánikot okozott a korabeli Esztergomban, hogy a fogolytáborban kolera, majd tífuszjárvány tört ki. Februárba lezárták a tábort. Ennek és a hathatós egészségügyi intézkedéseknek köszönhetően a városban a fertőzés nem ütötte fel a fejét.

A fogolytábor parancsnoka Lindhardt vezérõrnagy szigorú intézkedéseket hozott.

”Azon barakképületeket, melyekben a kiütéses tífusz előfordult,

harmadfélméteres deszkafallal vétette körül.”

A foglyoknak kötelezően előírták a fürdést, ruháikat és fehérneműiket gőzfertőtlenítő gépekben fertőtlenítették. 7 ilyen gép működött a táborban.

Külön féregirtó részleget is felállítottak. 3 nagy kemencét építettek, melyekben,

míg a foglyok fürödtek, ruháikat hőkezelésbe vették. A fekhelyeket és a

takarókat gyakran szellőztették, hetenként 2x szódával és szappannal súrolták

a padlókat és a falakat.

A táborba látogató királyi biztos gróf Károlyi Gyula elismerőleg nyilatkozott az eredményes erőfeszítések láttán.

Szakmai szenzációt jelentett, hogy márciusban egy új orvosi folyóiratnak

már a 2. száma jelent meg Esztergomban: ”A nőgyógyászat és szülészet

haladása különös tekintettel a nőgyógyászattal határos kérdésekre” címmel. A 12

oldalon megjelenő lap a Buzarovits nyomdában készült és Fonyó János a

fogolytábor nőgyógyász képesítésű orvosa készítette, aki Budapestről lett

kivezényelve. A lapban olyan szerzők cikkei jelentek meg, mint Hevesy

György, aki később Nobel-díjas lett, vagy Tauffer Vilmos, aki Semmelweis

mellett az egyik legnagyobb nőgyógyászunk volt. A szerzők közt szerepelt

még Jendrassik Ernő, Kubinyi Pál, Scipiades Elemér és Frigyesi József. (77)

Sajnálatos, hogy Fonyó doktor nem csak a tudománynak élt, hiszen egy

évvel később, 1918. decemberében egy szállítmányt foglaltak le a hatóságok

a dorogi úton. 1 200 lepedőt vittek a táborból a Kossuth utcai laktanyába, de

hivatalos átvevő nem volt. Vizsgálat indult és az ügy hadbíróságra került.

A fogolytábor mindennapjait a háború előrehaladtával mindjobban a szűkös ellátás jellemezte. A foglyok munkát is végeztek a környező mezőgazdasági és ipari üzemekben. A Vöröskereszt Kórház csatornázási munkálataiban orosz hadifoglyok is részt vettek. Mások szabadidejükben emléktárgyakat készítettek, amit a környék lakossága vásárolt meg. Kibocsátottak, csak a táborban használható papír és fém pénzeket is. A táborban teljesített szolgálatot Aggházi Kamil a Hadtörténeti Intézet és Múzeum alapítója, 1918-ban Serédi Jusztinián lett az olasz foglyok lelki gondozója.

A temetőavatáson Holló József altábornagytól tudták meg a résztvevők, hogy a Bajkál tó mellett megtalálták Gyóni Géza költő sírját, aki az orosz hadifogságban hunyt el.

Meghatódva, de mégis némi büszkeséggel állt a szépszámú közönség a felújított temető kapujában.

Akik ott voltunk, akik bármit is tettek, hogy az egykori ellenséges katonák békén nyugodjanak, azok az európaiságot képviselték, szemben a szélsőségesekkel, a barbárokkal.

Osvai László dr.