KÉPVISELŐINK: DR. VARGA GYŐZŐ

Az esztergomi Képviselő-testület tagjait bemutató sorozatunkban a következő beszélgetőpartnerem dr. Varga Győző. Az SZDSZ listájáról jutottál be, ezért óhatatlanul egy aktuális kérdéssel kell kezdjem, hogy látod ma a pártod helyzetét?

Meglehetősen zűrös és nehéz helyzetbe került az SZDSZ. Ez egy folyamat következménye, melynek során az elvek különváltak a gyakorlattól. Ezt a párton belül néhányan rossz szemmel nézték, mások lazítottak az elvi politizáláson. Nagy öregjeink közül többen belefáradtak a csatározásokba, de elfelejtették átadni a stafétabotot. Mások, akik jelentős személyiségei lettek az SZDSZ-nek - itt például Kóka Jánosra gondolok -, egy gyakorlatiasabb irányvonalat képviseltek. Nekik – életkoruk okán - nincs személyes élményük a párt múltjából, más stílust, másik társadalmi közeget képviselnek. Fodor Gábornak nem erőssége az apparátusirányítás, ő inkább az éteri liberális értékek képviselője. Az lett a vége, hogy van egy parlamenti frakció 19 taggal, akik közül a napi pártpolitikai életben alig 5-6 fő vesz részt, és az utóbbi két év a párton belül a fodoristák és kókisták kötélhúzásával telt. Mostanra valódi fej nélkül maradt a párt. A középvezetők elbizonytalanodtak, és ezt a tétovaságot a választók is érzékelik.

Ha jól belegondolok te is nagy öregnek számítasz a pártodban, személyesen hogy éled meg ezt a helyzetet, és ennek milyen helyi következményei vannak?

15 éve vagyok az SZDSZ tagja, négyszer indultam országgyűlési választásokon. Ez azt bizonyítja, hogy elkötelezett és hiteles vagyok. A rendszerváltás idején Esztergomban erős SZDSZ volt, a képviselő-testületben 7-8 ember képviselt minket, és alpolgármestert is adtunk - annak ellenére, hogy Esztergom szavazóinak többsége jobboldali beállítottságú. Ahogy az SZDSZ országos népszerűsége csökkent, ez leképeződött Esztergomban is. A választásokat egyre több tagunk kudarcként élte meg, sokan a privát életben keresték a boldogulásukat. Én alkatomnál fogva nem vagyok harcos típusú ember, távol áll tőlem az adok-kapok világa. Próbálkoztam, de nem igazán találom az ellenszerét a helyi – és persze országos - politikában annak a vehemens, konfrontatív politizálásnak, ami nálunk kialakult. Ezekkel a módszerekkel nem tudva azonosulni, visszafogottabb, sztoikusabb lettem.

Valóban az esztergomi testületben nem te hirdeted fennhangon a liberális elveket, hanem civil köntösbe bújtatott egykor párttársaid. Visszafogottságod, tapasztalatod vagy életbölcsességed takar?

Az esztergomi testületben uralkodó agresszív, konfrontatív stílus évek alatt alakult ki, és több szereplős. Ez az én politizálási világomtól távol áll. Szégyenleni valónak tartom a becsületsértés határát súroló, kíméletlen szócsatákat, az ordítozást, a gyakran elhangzó erős, sértő szavak használatának.

A testület munkamódszere nagyon korlátozottan ad módot az alapos, városszakmai vitáknak. Ott elsősorban nem liberálisként, hanem felkészült, józan városi polgárként kell szerepelni.

A mai esztergomi testületet nem a szellem, hanem az erő uralja, hangulata a finomabb érveléseknek, iróniának nem ad teret. Sokkal inkább híve lennék a kellően előkészített megbeszéléseknek, a kulturált vitában kialakuló kompromisszumoknak.

Ha visszagondolsz a korábbi testületekben óriási csaták dúltak. Az önkormányzati választások után a győztes jobboldal békésebb hangot ütött meg, és nem a jobboldalon múlt, hogy lassan visszatérünk a korábbi politizálási stílushoz.

Bizonyára több oka van a változásnak. Nem állítom, hogy jól átlátom az okokat. Szerintem a különböző pártállású emberek egy része hajlik a vehemenciára, hamarabb sértődik meg, mint kellene. A polgármester úr, akinek kezébe van a mindenkori vita vezetése, szintén rosszul tűri a kritikát. Neki azt tanácsolnám - ha megkérdezne - nála lévén az erő, legyen türelmesebb, a másik oldalnak pedig azt, hogy kevésbé legyen provokatív.

Mióta vagy képviselő?

Összesen 12 éve dolgozom az önkormányzatban, úgy hogy ’94-98 közötti időszakban nem voltam képviselő.

A 12 évi munka alapján, hogy ítéled meg a mostani testület munkáját, ki mered-e mondani a tényt, hogy a város fejlődik?

Igen, vannak látható jelei, ez elismerésre méltó. Az egy másik kérdés, hogy mindez milyen áron történik, mert a rendelkezésemre álló adatok szerint ez túl sokba kerül, túl nagy árat fizetünk mindenért. A városban hihetetlen megosztottság uralkodik, rossz a politikai, közéleti hangulat - mindez komoly alkotó energiákat szorít partvonalra. A tagadhatatlan fejlődést el lehetett volna érni békésebb, konszenzusosabb hangulatban is. Fölösleges ott háborúzni, ahol tárgyalni is lehet.

Nem csak esztergomi képviselő vagy, hanem a megyénél is dolgozol.

A megyei önkormányzatnak jelenleg nem vagyok tagja, de az egészségügyi bizottság munkájában külsősként részt veszek. Tehát van némi rálátásom a megyei egészségügyi intézmények és a tatabányai kórház életére. Ezenkívül a Székesfehérvárott székelő Régiós Fejlesztési Tanácsnak is tagja vagyok. Ott viszonylag komoly EU-s fejlesztési pénzek elosztásáról van szó, de a Tanács inkább javaslattevő, rangsoroló feladatot lát el, a végső döntések Budapesten születnek. Innen kapott például nemrégiben 400 milliós egészségügyi beruházási támogatást Nyergesújfalu, több, mint 500 millió forintot két esztergomi szállodaépítés, egy milliárd forint fölött a Bazilika kiemelt gasztro-turisztikai beruházása .

Mielőtt a politikáról más vizekre eveznénk, megkérdezem: hogyan értékeled a magyar egészségügy helyzetét, különös tekintettel arra, hogy a mai helyzet kialakulásában pártodnak jelentős szerepe volt?

Mindenki tudja – csak különbözőképpen képzeli - , hogy az egészségügy Magyarországon változtatásra szorul. A meghirdetett reformokkal nagyjából egyetértettem, a megvalósításával azonban több szempontból nem. Szerencsétlen módon két egészségügyi miniszterünk, Molnár Lajos és Horváth Ágnes vezetői stílusa nem könnyítette a kívánatos reform ügyét. Személy szerint soha nem voltam híve a több privátbiztosítós rendszernek, de a reform egyéb részleteivel teljes mértékben egyetértettem, így a politikai demagógia áldozatának esett vizitdíj eltörlését súlyos hibának tartom. Meggyőződésem, hogy az egészségügy szolgáltatásának igénybevevői előbb-utóbb – bármilyen kormány következik – egy jelképes hozzájárulást fizetni lesznek kénytelenek. Alapvetően két okból: szükség van a szemléletformálásra, és az egészségügy nem tudja nélkülözni a pluszpénzeket.

Nem csak politikus vagy, hanem gyakorló orvos és orvos vezető is. Hogyan tudod összeegyeztetni ezeket a feladatokat?

Valójában az orvosvezetői és a politikai munkám egymást segíti. A dorogi kórház és szakrendelő irányításának mindennapi tapasztalatait jól hasznosíthatom az SZDSZ szakpolitikusaként és viszont. A heti néhány órás urológiai szakorvosi munkámmal pedig fenntarthatom a betegekkel való foglalkozás örömét.

Hogyan éled meg, mint egészségügyi vezető a közelmúlt jelentős megszorításait? Jó-e az, hogy a környékünkön gombamód szaporodnak a járóbeteg rendelők. Te is utaltál Nyergesújfalu pályázatára.

A nyergesújfalui szakrendelő bővítését nem támogattam. A mi területünkön 10 km-es körzetünkben 3 járóbeteg szakrendelő működik, erre kielégítő mértékben se orvos, se szakszemélyzet, se technika nem lesz. Ezt az egészségügyi erőforrások rossz elosztásának, pazarlásnak tartom. Ami a megszorításokat illeti, van egy világválság, ami minket is érint. A munkanélküliség fokozódásával az egészségügy kasszájába a tervezettnél kevesebb összeg kerül be, ezek a milliárdok nagyon hiányoznak. A megszorítások jellegével esetenként komoly problémáim vannak. Sokszor érvényesül a fűnyíró elv, ugyanakkor elfogadom, hogy az egészségügyben is fokozottan ésszerűbbé és költséghatékonyabbá kell tenni, szervezni az ellátásokat.

Hogyan látod a Vaszary Kolos Kórház helyzetét?

Igazából a belső ügyekről keveset tudok. Néhány évvel ezelőtt furcsa és nehéz helyzetbe került a kórház, amelyből most megindul a kilábalás felé. Mindezt nagyon nehezen élik meg az itt dolgozók. Sajnos a kórház további, esetenként túlzó takarékoskodási intézkedésekre is kényszerül. Ami a kórház közeljövőjét illeti számomra sem közömbös, hiszen 1976 óta itt dolgozom, igaz, 9 éve külsősként. Szükségesnek tartom, hogy a jól működő szakmák, az azokat gyakorló kollégák, folytathassák munkájukat. Jó lenne, ha polgármester úr felelős megbízottjával és az egészségügyi bizottsággal részt vehetnék olyan megbeszéléseken, amelyek a „hogyan tovább” döntés előkészítésében játszanak szerepet, hiszen több évtizedes intézményirányítási tapasztalataimmal segíthetnék a döntéshozóknak.

Ha most kéne pályát választanod, újra az orvosit választanád?

Nem bántam meg, hogy orvosegyetemet végeztem. Ahogy telnek az évek, úgy tudatosodik bennem egyre jobban ennek a szakmának a nagyszerűsége, nekem tartást ad, büszke vagyok arra, hogy orvos lehetek. Egy szóval válaszolva a kérdésedre: igen, az orvosit választanám. Ez lehetőséget ad bizonyos fokú felülemelkedettségre a napi folyamatokon. Valószínűleg az urológiát is újraválasztanám, ez egy jól diagnosztizálható, átlátható, sok sikerélményt nyújtó része a nagy orvostudománynak.

És újra foglalkoznál a politikával is?

Hogy valaki politizál-e, az demokráciákban habitus kérdése is; ha késztetést érez arra, hogy a köz ügyeiben megnyilvánuljon, akkor politizálni fog. Ez természetes életfunkció sok ember számára, sajnálatos, hogy a társadalom előtt a politika meglehetősen lejáratódott.

Voltak-e életedben meghatározó személyiségek, akár pályaválasztásod előtt vagy után?

Családomban nem volt orvos, de több nagyszerű ember befolyásolta felnőtté eszmélésemet. Szüleimen kívül jó szívvel emlékezem ma is élő, kedves osztályfőnökömre Féja Endrére a Toldy Ferenc Gimnáziumból, ugyanígy az érdi plébánosra dr. Bélafalvy Imrére, akinek ministránsa voltam és kollégiumi irodalmár tanáromra, M. Pásztor Józsefre. Meghatározóak voltak számomra színházi élményeim, felnéztem olyan nagy színész egyéniségekre, mint Kállai Ferenc, Latinovics Zoltán, rajongója voltam az Illés zenekarnak. Meghatározó olvasmányélményeim voltak középiskolás koromban az egzisztencialisták: Camus és Sartre, és Thomas Mann Varázshegye

Esztergomban voltak hasonló élményeid?

Sokra tartottam emberileg is Mátyus Lajost, voltak számomra emlékezetes magatartásmintái Szontágh főorvosnak, és kiemelném még Leel-Őssy tanár urat is. Pályakezdésemkor nagy élmény volt megismerkedni Zámbori főorvos úrral, aki már akkor is nagy tiszteletnek örvendő orvos volt, de alig tudtam megelőzni a köszönésben, ha találkoztunk. Kétségtelenül hatással volt rám főnököm, Magyarsóki Ferenc, Kárpáti László, Kerekes Károly, Mohos Zoltán, Mohos Iván, Törös Péter és Zsembery Dezső főorvos urak. Megtiszteltetésnek vettem, ha közülük valaki elfogadott partnernek – ez a túlhierarchizált orvostársadalomban nem megy könnyen.

A mi korosztályunk hagy-e majd a mai fiatalok számára ilyen emlékeket?

Nem vagyok bizonyos benne. Fiatal, 20 és 16 éves gyerekeim vannak, úgy neveltük őket, hogy nagy szabadságot élvezhettek, evvel soha nem éltek vissza, de nem tudom, a környezetükben élő jelentős személyiségek kellő nyomot hagynak-e jellemükben. Attól tartok, hogy azokhoz az élményekhez, amit az irodalom és a művészetek adtak nekünk, a mai fiatalok hézagosabban jutnak hozzá. Nem a lehetőségek hiánya miatt, hanem a miliő nem kedvez az olvasottságnak, a műveltségnek. Bámulattal állok az internet világa előtt, de félek, hogy a mai fiatalok többsége kimarad olyan élményekből, mint amit csak egy könyvvel félrehúzódva, azt elolvasva lehet megszerezni. Katartikus, emberformáló élményeket kívánok nekik!

Egy év van még hátra a jelenlegi képviselői mandátumodból. Hogyan látod a további politikai pályádat?

Az én jövőbeli politikai utamat alapvetően befolyásolja az SZDSZ helyzete, ami most meglehetősen kaotikus. Mindettől függetlenül dolgozni fogok azért, hogy az általam is képviselt liberális értékrend maradandó legyen szűkebb és tágabb környezetemben; ha ehhez kellő számú partnert találok, elégedett leszek. Szeretném, - és ez jó lenne a városnak - ha 2010-ben egy olyan összetételű képviselőtestület állna föl, ahol viták árán, de békésebb hangulatban, konszenzussal lehetne dolgozni. Ha ebben bármilyen szinten – akár szakpolitikusként – helyet találok, szívesen teszem.

Köszönöm a beszélgetést!

Osvai László dr.