Képviselőink: Ivanov Mihály

 

 

Az első ciklusomban még környezetvédelmi és mezőgazdasági bizottságként működtünk. Nekem sok közöm van a mezőgazdasághoz, ugyanis mezőgazdasági vállalkozóként dolgozom. Ez a tevékenységem kapcsolódik a természet és a termőföld kérdéséhez is. Mindig szerettem a természetet, együtt élek vele, ez is ambicionált a feladat elvállalásánál.

 

 

A környezetvédelemmel összefüggő eddigi feladatainkat el tudtuk látni, az éves munkaterv alapján programjainkat teljesítettük. A köztisztasággal kapcsolatban úgy érzem, Esztergomban elég szervezetten működik a hulladékgazdálkodás. E tekintetben most állunk fontos döntések előtt, a hulladéklerakónk ugyanis telítődik és az uniós szabályozás miatt újat nem nyithatunk. Továbbiakban két lehetőség kínálkozik, vagy a Közép-dunavidéki Hulladékgazdálkodási Társulással (melynek 2003 óta tagjai vagyunk), vagy önálló átrakórendszeren keresztül, a hulladékot tömörítve szállítjuk egy új helyre.

 

 

1998-ban lettem képviselő. Nem vagyok exhibicionista, de mindig érdekeltek a közösséggel kapcsolatos munkák. Több civil szervezetnek vagyok tagja vagy vezetője, pl. az Esztergomi Kolping Család Egyesület elnöke, a Gazdakör vezetőségi tagja vagyok. Az emberek panaszait mindig meghallgattam és meghallgatom, igyekszem orvosolni. Soha nem tudtam megérteni azokat, akik önös érdekből csak saját javaikat gyarapítják, és nem tudnak a közért tenni, alkotni.

 

 

Adolf Kolping németországi cipészből lett pap, aki a XIX. század ipari forradalma miatt elszegényedett iparos legényeket, legényegyletekbe tömörítve megóvta attól, hogy a gyári proletariátus sorai közé süllyedjenek. Magyarországon maga Adolf Kolping személyesen alapította meg az első katolikus legényegyletet 1856-ban egy pesti belvárosi plébánián. A II. világháború után hatalomra jutott kommunisták, szétzúzták a civil szerveződéseket, köztük a katolikus legényegyleteket is. A rendszerváltás után 1992-bn német segítséggel újra megalakultak a Kolping Családok. Ma már nem az iparosság összefogása a feladatunk, hanem inkább karitatív célú a tevékenységünk. Az oktatás a keresztény életmód népszerűsítése a családok összefogása, segítése került előtérbe. Esztergomban én vagyok a világi, míg a belvárosi plébános az egyházi elnök.

 

 

Az embernek kell lennie a lakókörnyezetében ismeretségének, elfogadottságának. Ez nagyon lényeges alapfeltétel. Mindhárom választási ciklusomban teljesítettem ígéreteimet, most csak a legutóbbi közel egy milliárdos beruházásra - a Bartók, Budapesti és Virágos utcák építésére – utalnék. A déli városrész mostanra régi-új pompájában tündököl.

 

 

Ismerem az esztergomiak sajátosságait, az itt élő embereket. Ők nehezen fogadnak el új dolgokat. Beszélhetnék például a Széchenyi térről. Emlékszünk rá, milyen fenntartással fogadták az átépítést, rengeteg támadás érte az elképzelést, most viszont az adventi vásár idején a mostoha időjárás ellenére, nagyon sokan élvezték a tér adta lehetőségeket. Szilveszterkor pedig egy gombostűt sem lehetett ott leejteni. Utólag az emberek elismerően nyilatkoznak a tér átépítéséről, és így van ez más területen is. Az utcák egyirányúsítása komoly ellenállásba ütközött, utólag viszont belátják az emberek, főleg most hogy ennyi építkezés folyik a városban, hogy az egyirányúsítások nélkül, a korábbi forgalomszervezés mellett, megoldhatatlan lenne Esztergomban a közlekedés. Úgy érzem fokozatosan le fognak csillapodni a durva támadások, és bízom az esztergomiak bölcsességében, hogy felismerik, a politika által gerjesztett „műbalhék” alaptalanok, belátják továbbá, hogy mi képviselők, az ő érdekeiket érvényesítjük döntéseinkkel.

 

 

Cséven születtem, a háború miatt szorultunk oda. De Esztergomba jártam általános iskolába és a ferenceseknél végeztem el a középiskolát. Őseim bolgár származásúak. A bolgár kertészek a XIX. század végén és a XX. század elején az akkori magyar kormány hívására jöttek az országba, hogy itt meghonosítsák a paprika, paradicsom és más zöldségek termesztését. Így került az én apai nagyapám is Magyarországra. A lényeget úgy ragadnám meg, hogy egy tudatos életforma tanúja voltam nagyapám és édesapám tevékenysége kapcsán. Nekik, mint idegeneknek el kellett fogadtatni magukat a magyarsággal. Ez azt hiszem sikerült, hisz ők alkotni jöttek az országba, nem élősködni. Apám becsületességre és szorgalomra ösztönzött, bár 1959-ben mindenünket elvették a TSZ-esítés kapcsán, mégis újra talpra tudtunk állni.

 

 

Eredetileg elektronikai szaktechnikusi képesítésem van, az iparban dolgoztam majdnem 30 évig, amikor édesapám megöregedett és nem bírta a mezőgazdasági munkát, én léptem a nyomdokaiba. Jól is jött a lehetőség, mert a rendszerváltás után a gyárak megszűntek és elküldték a dolgozókat. Most már nyugdíjasként, de változatlanul dolgozom apám nyomdokain.

 

 

Nem, gyermekeim mást választottak, két fiam szociálpedagógiát, a lányom jogot végzett. Bánatomra egyikük se kötődik a mezőgazdasághoz. Nincs becsülete ma Magyarországon a mezőgazdasági munkának, ezért a fiatalokat nem vonzza ez a terület.

 

 

Édesapám idejében mi már a legmodernebb technikákat alkalmaztuk. Hollandia, Dánia sehol se lenne, ha az a generáció folytatni tudta volna munkáját, de jött a TSZ-esítés. Az akkori mezőgazdasági szakemberekből TSZ napszámosokat csináltak. El szoktam mondani, hogy míg Svájcban, Ausztriában, Spanyolországban 5 cm-es humuszréteg van a föld felszínén, ez nálunk fél méter, és a Kárpát medencében alattunk van a legtöbb édes- és termálvíz. Ennek tükrében micsoda becsülete van ott és itt a földnek?! Nálunk ez aranybánya lehetne, ha megfelelő módon támogatnák a mezőgazdaságot.

 

 

Minden családtagom volt már, de én még nem jártam. Rokonaim vannak ott, ők elég gyakran jönnek hozzám. A bolgár nép oroszok iránti rokonszenve, a török időkre vezethető vissza, ugyanis II. Sánor orosz cár támogatta a balkáni török ellenes felkelést, és Bulgária 1878-ban felszabadult az ötszáz éves török uralom alól. A bolgárok cirill betűkkel írnak, de semmi köze az orosz nyelvhez.

 

 

Mondhatom, hogy a zene szeretetét génjeimben örököltem. Anyai nagyapám falusi parasztember volt, de kitanulta a borbély szakmát és Pesten megtanult klarinétozni is. A csévi egykori rezes banda karnagya volt. Apám nagyon jól tudott bendzsózni. Én autodidakta módon tanultam meg gitározni, és mikor a családom meglepett egy szintetizátorral, ezt is elsajátítottam. Nagyon sok nótát tudok és játszok.

 

 

Vannak olyan befejezetlen terveim a körzetemben, amit szívesen folytatnék. Pl. a Magvető szobor körüli körforgalom létrehozása, hátra van még néhány utca rekonstrukciója. A légkábelek föld alá helyezése, az Ady E. utcában egy játszótér létrehozása. A Terézia utcát rendbe kell tenni, ott parkolókat fogok kialakíttatni, a kerektemplomot és környékét Esztergomhoz méltóan kell megújítani, az ottani körforgalom közepére egy szobrot kellene elhelyezni. A képviselő alapítványom segítségével szeretnék a II. világháborúban elesett esztergomi katonahősöknek és civil lakosságnak emléket állítani a Szent Anna templom kertjében.