KÉPVISELŐINK: KODITEK PÁL

Új sorozatot indítunk, melyben az esztergomi Képviselő-testület tagjait szeretném bemutatni. Első beszélgető partnerem Koditek Pál.

2 ok miatt is Te lettél tervezett sorozatunkban az első beszélgető társam. Az első ok, hogy a napokban ünnepelted 60. születésnapodat, melyhez szívből gratulálok. A másik pedig az, hogy lemondtál az önkormányzati tanácsnoki funkciódról. Miért?

Köszönöm a gratulációt. A kérdés második felére azt tudnám válaszolni, hogy úgy látom, szerepemnek, tisztemnek nem sok köze van a valós problémák megoldásához. Bizonyos döntési folyamatokkal nem értek egyet, és leginkább ezzel a lépéssel tudtam kifejezni egyet nem értésemet. A folyamatok, amelyek jelenleg zajlanak, nem jó irányba mutatnak. Konkrétan a város idegenforgalmi, turisztikai propagandájára, marketing munkájára gondolok. Ebben nincs egyetértés a városvezetés és köztem. Miről van szó? A Gran-Tours, 100%-os önkormányzati tulajdonú cég, ill. iroda, tehát neki a város szabja meg a feladatait, és támaszt követelményeket irányába. Feladatát nem látom tisztázottnak, nem szabályozott az iroda munkája, nem teszünk mellé megfelelő pénzeszközöket, ugyanakkor magas elvárásokat támasztunk.

Adódik a kérdés, hogy ha ezen feladatok tanácsnoka Te vagy, akkor ezt nem Neked kellene kidolgozni, érvényesíteni, ellenőrizni?

A kérdés jogos, azt gondolom, hogy a turizmushoz értek. Azokat az elképzeléseket, melyeket ebben az önkormányzati beosztásban szerettem volna megvalósítani, már elindultak a megvalósítás útján, viszont nem találkoztak a vezetés egyetértésével. 31 évi szakmai munka után, és némi országos ismeretség birtokában, elmondhatom, hogy amit én szerettem volna megvalósítani, az a város hasznára lett volna. Szakmai meggyőződésemből viszont nem kívánok engedni.

Az idegenforgalom azért fontos kérdés, mert Esztergomot hosszú távon nem az ipari parkja, hanem a turizmus fogja éltetni.

Így van. Én ugyan tán meg sem fogom érni, de 10-15 év múlva, az Aqua-Sziget által elindított termál-fürdő turizmus környezetében igazi turizmus alakul majd. Esztergom esetében, amennyiben ezt a projektet végig lehet vinni teljes vertikumában, nem csak a gyógy- és egészségturizmus és a kapcsolódó szállodai és gasztronómiai turizmus, hanem a már meglévő kulturális turizmus, valamint a sport és természetjárással kapcsolatos turisztikai termékek révén egy komplexét szolgáltatást tud majd nyújtani a város. Ennek az infrastruktúrális és szellemi, gazdasági feltételei együtt lesznek. Ebben az esetben, Esztergomban 5-6.000 embernek, - családtagjait is számítva, 10-12.000 embernek - lesz állandó munkahelye, és ezzel megélhetése a turizmusból. Ennek az alapjait ma kell leraknunk. Az Aqua-Szigetet ma kell pozícionálni. Igen negatív, rossz előjellel indult a létesítmény, az országos marketing tekintetében is, miután voltak, akik az építését kellő alapossággal lejáratták az országos médiákban. Tehát rossz alapokról indulunk, de azt hiszem, ha most 2007-ben jó irányba tudnánk terelni a folyamatokat, akkor 2015-re, a megcélzott teljes idegenforgalmi vertikum működőképes lenne. Ha most elrontjuk, éveket veszítünk. Azt gondolom, az a munka, amit tavaly előtt még, mint KISB elnök elkezdtem, és mint idegenforgalmi tanácsnok folytattam, ezt a célt szolgálta. Persze munkám nem volt látványos. Én nem vagyok politikus, nem látványos eredményeket szeretek felmutatni, hanem a hétköznapok munkáját végzem, de azt nem tűröm el, hogy az én napi apró munkám eredményét, célszerűségét és szakmaiságát kétségbe vonják. Ezért mondtam le.

Nevedhez köthető sok-sok eredmény, egyet hagy emeljek ki, és ez a millennium, ami Esztergom számára siker volt, és ennek részese voltál Te is.

Köszönöm, hogy ezt felvetetted, ez életem nagyon nehéz, ugyanakkor nagyon szép periódusa volt. Az a 2,5 – 3 év, amely a millennium megünneplése jelentett, 1999-ben kezdődött és 2002-ig tartott. Gazdasági oldalról megközelítve elmondhatom, hogy 27 sikeres pályázatot készítettem el, mely mintegy 120 millió forint elnyerését jelentette. Úgy gondolom, hogy fontos szerepem volt abban, hogy a Millenneumi Melocco emlékmű Esztergomba került. Kapcsolatrendszeremet a kultúra, a művészetek területén sikerült a jó ügy mellé, jó időben állítani. A városnak soha nem volt olyan jó propagandája, mint ebben az időszakban. Csak szépet és jót írtak rólunk. Minden hónapban foglalkoztak velünk a médiák. Ebben az időben értékelődött fel a konferencia-turizmusunk. Ezen a Millenneumi alapon kellett volna tovább építkeznünk. Fontosnak tartom, hogy a millennium kapcsán sikerült a Római Katolikus Egyház, a Főegyházmegye és a város kulturális, társadalmi, erkölcsi értékeit közelebb hozni egymáshoz. Boldog vagyok, hogy mindezekben nekem is lehetett részem.

Közéleti és közösségi embernek ismernek Esztergomban

A közösségi élet problémái iránti affinitást otthonról hoztam magammal. Említhetném Édesapámat, Nagyapámat és oldaláig rokonaimat. Mindegyiküknek köze volt a közélethez. Számomra fontos, hogy Apám nyomdokain járok a városban. Nekik Esztergom sokat köszönhet, és én büszke vagyok Rájuk, igazodni szeretnék Hozzájuk.

Beszéljünk kicsit konkrétabban Róluk.

Édesapám, Koditek Károly 1929-től volt az OTI tisztviselője, és 1945. októberétől, míg az Tatabányára nem került, vezette is. Úgy tudták a székhelyet Tatabányára áthelyezni, hogy Őt rövid időre az akkori államhatalom kivonta a forgalomból. Nagyapám a város 11. virilis adófizetője volt 1919-ig, sokat tett a megyéért is. Oldaláig rokonaim, az Einczingerek neve ismert Esztergomban, Nagyanyámat Einczinger Máriának hívták. Tehát 1000 szállal kötődöm a városhoz, és még 60 évesen is szeretnék tenni érte.

Iskoláidról, fiatal korodról emlékezzünk meg.

Szent István Gimnáziumban érettségiztem. Nem vettek fel történésznek. 3 kereskedelmi szakmát szereztem, tanítóképző főiskolát végeztem. 2 idegenforgalmi szakvizsgám van, dolgoztam a városházán, közigazgatási és pénzügyi szakvizsgám is van. Az élet sok helyre sodort. Azt azért sokan tudják, és nem szégyellem, hogy amikor engem 1976-ban a Megyei Idegenforgalmi Hivatal az esztergomi fiók vezetésére felkért, én igent mondtam. Ez politikai kompromisszumot igényelt. Elmentem előtte édesapámhoz, akiről az esztergomiak tudják, hogy hol volt a helye, és kikértem a véleményét. Azt mondta: Fiam ez az a poszt, ahol a városért sokat tudsz tenni. Ha az árat megfogalmazták, lépj be. Így lettem MSZMP tag. Tisztséget nem vállaltam. Úgy voltam párttag, hogy a ma is polgári gondolkodásúnak ismert barátaimmal nem szakítottam. Amikor a rendszer érezhetően puhulni kezdett, felkértek, legyek a Hazafias Népfront alelnöke.

Ez a Népfront már a nem a régi Népfront volt.

Igen, ez nem a Kállai Gyula által fémjelzett népfront volt, hanem utólag is bizonyítottan egy progresszív szervezet, melyet Pozsgai Imre vezetett. Tőle én jobbra állok, de a mai napig tisztelem. A rendszer-, vagy ahogy szoktam mondani, módszerváltás után elmondhatom, hogy akkor sokkal optimistábbak voltunk.

Az én emlékeimben Te először a Bős-Nagymarosi vízlépcső elleni tüntetésen jelensz meg.

Esztergomban a vízlépcső ellen mindenki tiltakozott, például a Marton Kálmán vezette Esztergomi Kulturális Egyesület is. Marton Kálmán tanárom volt, és örökbecsű barátom lett. Természetesen fordítva történt, Ő fogadott ifjú barátjává. Éles eszével, briliáns elméjével, olykor gúnyosan metsző modorával sok fórumon lépett fel az akkori rendszer ellen.

Mióta vagy képviselő?

Már 3. ciklusban vagyok képviselő, az emberek hajlamosak arra, hogy summásan úgy fogalmazzanak, hogy valaki azért vállal tisztséget, mert meg akar gazdagodni. Nekem máig csak egy biciklim van, és annyival gazdagodtam, hogy komoly bankhitelből a mai napon megvettem önkormányzati bérlakásomat, melyben 1947-óta lakom. Kicsit hasonló a helyzetem Etter Nándor történetéhez, akik saját lakásukban laktak 3 generáción keresztül, 1948-ban elvették tőlük, lakbért fizettek a városnak, és most kegyeskedünk nekik eladni egykori házukat! Ennél nagyobb igazságtalanságot nehezen tudok elképzelni.

Mesélj még a családodról!

Az esztergomiak előtt ismert a Kottra család,(Édesanyámat Kottra Magdolnának hívják, ők másodunokatestvérek). Dezső bácsit 1973-ban, mikor a város 1000 éves ünnepségét ülte, „1000 éves Dezső bácsinak” nevezték el. Franciául, németül, latinul beszélt mezőgazdasági diplomája mellett. Ebedi volt, az én családom pedig muzslai származású. Vele 1973-tól folyamatosan arról álmodoztunk, hogy Esztergom egyszer újra a régi lesz. Ezt a város nem lehet letörölni a térképről, ez a magyar múlt bölcsője és minden magyar 0 kilométerköve.

Esztergomban 0 kilométerkövet is Te állítottad fel.

Igen, tényszerűen kell megállapítanom, hogy mindazok az emléktáblák, melyek a ’80-as évek második felétől kerültek a város közterületeire, és számos emlékmű, - a legutolsó ’56-os emlékmű,- az én kezem nyomát is képviselik. Persze olyanok segítettek, mint például dr. Horváth István vagy Nagyfalusi Tibor.

Egy időben publikáltál és újságíró is voltál az Esztergom és Vidékében.

Az Esztergom és Vidéke csakúgy, mint Neked, nekem is szívfájdalmam. A lap feltámasztása és újraindítása körül ott bábáskodtam Bencze Csaba és Sebő József mellett. Éveken keresztül írtam is a lapba, elsősorban a város múltjáról, történetéről, történelméről. Volt idő, amikor én jegyeztem az önkormányzati tudósításokat. Kedves és szép időszak volt az életemben, és szeretném megélni a lap ismételt megindítását.

Most, hogy funkciódról lemondtál, hogyan képzeled el képviselő munkádat a hátralevő 2-3 évben?

Én nem vagyok Fidesz-tag, ezt nem az elhatárolódás szándékával mondom. Elfogadtam a Fidesz támogatását mind a 3 alkalommal, én örömmel vettem a segítséget, ugyanakkor nyugodt lélekkel mondom, legalább annyit segítettem a pártnak, mint az nekem. A legutóbbi választáson hárman voltunk az egyéni képviselők között, akik 60%-on teljesíttek. Meggyes Tamás, Ivanov Mihály és én. A körzetemben sokan vannak, akik nem az én értékrendemmel értenek egyet, és baloldali értékrendet követnek, de rám szavaztak, mert úgy tartják, őszinte és tiszta vagyok, és minden tettemmel a várost próbálom szolgálni. Ezzel a hittel dolgozom tovább, mint képviselő.

Köszönöm a beszélgetést.

Osvai László dr.
2007. július