KI IS VOLT FÖLDVÁRY ISTVÁN?

27 éven keresztül volt meghatározó személyisége Szent István városának.
Becsületesen, vasszorgalommal, lankadatlan hévvel szolgálta Szent István városát.
"Neve a város fejlődéstörténetében fényesen ragyogó betűkkel van örök időkre bevésve" - írták róla egykor.

Ki volt ő?
„Egy csillag azon az égen, mely Esztergom felett hol békességesen kék, hol viharosan sötét és komoly, egy meteor a mi társadalmi életünk egén, mely gyorsan tűnt fel és gyorsan hanyatlott Nirvána ölébe"..

"Hogy a kis vármegye legeszesebb embere volt, e fölött nem is szoktak Esztergomban vitatkozni. Aki csak egyszer hallotta őt szónokolni, az elismerte, hogy e rendkívüli tehetségű férfi sokkal magasabbra van hívatva, minthogy Bottyán János kúriáján uralkodjék."

Bizonyára méltóbb megemlékezést tartanak róla Esztergom ügyvédjei, hisz Földváry István jogi végzettségű lévén az ő egykori kollegájuk volt.
A nagy egyéniségekről mindig is elmondható, hogy munkásságuk több területhez köthető.

Mi köze van például Földváry Istvánnak az egészségügyhöz?
Többek között ő volt a kórház névadója, hisz fellépéséig Szent István nevére gondoltak az esztergomiak.
1895. április 18-án Vaszary Kolos 50 ezer koronával alapozta meg az új kórház építését, és amikor Ő Eminenciája az épülő kórházra felveendő kölcsön kamatait / évi 1000 forintig / is magára vállalta, Földváry István javaslatára a Képviselő-testület elhatározta, "hogy a felépítendő új kórház Ő Eminenciája nevéről a Kolos Kórház nevet viselje."

A későbbiekben is figyelemmel kísérte az intézmény működését. Elismeréssel adózott az igazgató Gönczy Béla személyének és szorgalmazta a megye támogatását a városi kórház működéséhez.

Ki is volt Földváry István?

1855. június 21-én született, elemi és középiskoláit szülővárosában járta ki, majd a fővárosban szerzett jogi diplomát. Visszatért Esztergomba, és itt 1883-ban alügyésszé választották.
Már édesapja Földváry Imre is a köz szolgája volt, városi árvapénztárnokként.1883-ban vette feleségül Rudolf Etelkát, kivel élete végéig boldog házasságban élt.
3 év múlva lett Esztergom főügyésze.
1896-ban megpróbálkozott az országgyűlési képviselőség elnyerésével, de Frey Ferenccel szemben alulmaradt.
Esztergomban - a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedében - a város életét jelentősen befolyásoló döntések mögött ott volt az munkája.

1885-től, mint ipartestületi biztos fejlesztette az ipartestületet.
1895-ben Szentgyörgymező, Szenttamás és Viziváros egyesülését Esztergommal ő vezényelte le. A villanyvilágítás bevezetésében, Esztergom vasúttal történő elérésében elévülhetetlen szerepe volt. A katonai barakk tábor létesítésének egyik felelősét is személyében találjuk meg.

Neve minden haladó egyesület, testület tagjai vagy vezetői között szerepelt.
Igazgatósági tagja volt az Esztergomi Takarékpénztárnak, jogi képviselője a Csavargőzös Társulatnak, elnöke a Kaszinónak, a Torna Egyesületnek, a Kereskedelmi Társulatnak. Szerepe volt a kerületi Betegsegélyző Pénztár alapításában.

Ugyanakkor mélyen humán beállítottságú ember volt.
1874-ben jelentek meg a Családi Körben első versei.
Később számos korabeli folyóirat közölte le költeményeit: a Csöndes Órák, a Katolikus Hetilap, a Petőfi Társaság lapja és a Vasárnapi Újság.
Első verseskötete „Költemények" címmel 1878-ban jelent meg, a második "A boldogság útján - újabb költemények 1878-1890" címmel 1891-ben Budapesten.
Nyílván nem volt korának legnagyobb lírikusa, de álljon itt egy verse annak bizonyítására, hogy volt ilyen irányú tehetsége is.

Reviczky Gyulának
1881. január 15.

Sasok repülnek magasba
Hitvány verebeknek porban a helye,
Ha kebled eszme, gond dagasztja:
Repülj, repülj és ne törődj vele,
Akármit csiripel alant a
Kopott verebek hiú serege.
Ha oly magasra érsz, hogy nem lát már szemük,
Dicsérni fognak ők, s te lész az Istenük!

1909-ben betegedett meg. Állapota fokozatosan romlott. 1910. január 13-án …"éjjel 2 órakor felébredt és az oxigén tömlőt kérte, amit maga illesztett ajkaihoz. Megkönnyebbülni érezte magát, miközben feje hátrahanyatlott s halva volt."
"Akkor halt meg, amikor életének egyik legszebb jutalmát élvezhette volna abban a tényben, hogy a Petőfi Társaság tagjai közé sorozza. Minden készen volt már, ámde a büszke homlok sírba hanyatlott s a babér, melynek a költőt kellett volna ékesítenie sírkoszorúvá vált"

Életművének teljes feldolgozása még várat magára.
Sírja ma az egyik legszebb sír a Belvárosi temetőben.
"Legyen emléke örök!"

Osvai László dr.

Forrás:
Esztergom és Vidéke
Esztergomi Lapok
Vértes Zoárd: Az esztergomi belvárosi temető sírlámpái mellől.
Osvai László: Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002