LEVÉL AFRIKÁBÓL 2.

Világot járt, és látott kollegánk Pátkai főorvos korábbi, még Afrikából írt leveleiből ismételten megjelentetünk néhányat. Az afrikai kultúrkörből eredő írásainak, az európai ember számára is megszívlelendő tanúságai vannak. Ezúttal a „A bolond király” című rövid, de rendkívül elgondolkodtató tanmeséjét olvassák szeretettel.

A bolond király
 

Nagy birodalmát erős hadsereg védte, lojális rendőrei vigyázták a belső rendet és fényűző palotájában szolgák hada kereste kegyeit. Udvari bolondjáról úgy hírlett, hogy ő volt a világ leghíresebb bohóca. Kedvelte a király ezt a hóbortos, vicces figurát és egy arany pálcával ajándékozta meg.

„Legyen tiéd ez a pálca mindaddig, amíg egy náladnál bolondabb embert nem találsz.” - mondta a király.

Teltek múltak az évek, eltelt az idő a király felett is, és amikor a halálát érezte, összehívta birodalma vezetőit. A hadsereg generálisai, fő rendőrei, kincstárnoka és mind a fő emberek a palotába siettek, hogy hallják uralkodójuk szavait.

„Úgy látom, hogy mindnyájan eljöttetek. Elbúcsúzom tőletek. Tudjátok meg, hogy hosszú útra indulok, messze, más és számomra ismeretlen országba vezet az utam és erről az útról, soha nem fogok visszatérni...”

„Más ismeretlen ország, hát ez igazán vicces.” - szakította félbe a király beszédét az udvari bolond.

„Hogyan lehet az, hogy nem ismered ezt a más országot? Igazán nem gondoltál arra, hogy mielőtt a hosszú útra indulsz kémeket küldj előre. Meg a napkeleti bölcsekkel és a vének tanácsával is konzultálni kellett volna erről az útról. Távoli hadjárataidnál előőrsöket, majd seregeket küldtél magad előtt és a felderítők készítettek fel minden eshetőségre. Uram királyom, igazán nem készültél fel az útra?” – kérdezte elképedve az udvari bolond.

„Néha gondoltam a hosszú útra, de elfoglaltak a birodalom ügyei és mindig elodáztam a felkészülést. Így most tanácstalanul indulok az ismeretlen felé.” – válaszolt elkomorulva az agg és beteg király.

„Jó uram, hát, ha tényleg így állnak a dolgok, akkor az aranypálca téged illet. Mert nálamnál biztosan bolondabb, a világ legbolondabb embere az, aki élete leghosszabb, végtelenül hosszú útjára felkészülés nélkül indul.” – köszönt el szomorú királyától az udvari bolond.

2003.