MODERN TAIGETOSZ

Melyik a fontosabb kérdés: az, hogy hány kerekes széket lehetne venni egy BKV-s személyzeti vezető végkielégítéséből, vagy az, hogy hány fogyatékkal élő emberen kell spórolni ahhoz, hogy ki lehessen fizetni egy stratégiai igazgató éves munkája utáni fájdalomdíját ugyanennél a vállalatnál.
 

Az első kérdésre adható válasz az egyszerűbb feladat: a százmilliós lelépti díjból egy friss kormányrendelet-módosítás szerint a takarékoskodás jegyében mostantól csak tíz százalékkal kevesebb gyógyászati eszköz vásárolható.

A távozási honoráriumok, a menedzserfizetések és a tanácsadói milliárdok kigazdálkodásához kétségkívül minden forintra szükség van, el kell vonni tehát attól a legelesettebb rétegtől is, azoktól, akiket az utóbbi évek megszorításai a leginkább sújtottak. A fűnyíróelv lényege a következő: „a fizessenek a gazdagok” szlogennel bevezetett áfakulcsemelés a Jaguar és a whisky árát ugyanolyan mértékben növeli, mint a fogyatékkal élők számára nélkülözhetetlen orvosi eszközökét.

A legmagasabb kulccsal adózik tehát mindenki, aki hallókészülékeket, kötszert, ortopéd cipőt, művégtagot vagy például kerekes széket vásárol. A gyógyászati eszközök adóemelése nemcsak azért érthetetlen, mert Európában ennek éppen az ellenkezője a jellemző, hanem azért is, mert a termékek jelentős részét támogatja az egészségbiztosító, így az állam lényegében az egyik zsebéből a másikba teszi át az árkülönbözetet.

A szenvedő alanyok a térítési díj egy részét saját zsebükből fizető betegek, akiknek a szakminisztériumok cinikus hozzáállása szerint „csekély összegű havi drágulást” kell elviselniük. E vélemény megfogalmazói jó esetben nincsenek tisztában azzal, hogy ma egy átlagos rokkantnyugdíj csaknem tíz százaléka az orvosi eszközönként fizetendő ötezer forintos többletköltség, rossz esetben pedig az adótanácsadó mamutcégeknél kapott ötszáz eurós óradíjukhoz mérik a hozzájárulás összegét.

A mesterséges áremelések és a felírási korlátozások már eddig is nagyon sok beteg számára elérhetetlenné tették az eszközök kiváltását, a most bevezetendő korlátozás azonban minden eddiginél nagyobbat üt a legrászorultabbakon.

A bürokratikus akadályok felállításával a vizsgálati és a különleges ellenjegyzési várólisták végtelenné válnak, sokan fizikailag és pénz hiányában nem tudják majd átverekedni magukat a többlépcsős rendszeren, a minisztérium számára tehát bizonyára jó hír, hogy az állami támogatás így legalább megmarad.

Tovább javíthatja a kassza egyensúlyát, ha a felíró intézmények túlterheltsége és a vizsgálati időpontok kitolódása miatt a beteg még az eszköz kiváltása előtt meghal. Ilyenkor el lehet kezdeni a piaci alkudozást a gyártókkal a már megrendelt, de végül át nem vett orvosi eszközre vonatkozó támogatás arányáról. Szerencsés, aki nem érti, mit jelent és kiket érint a tegnap bejelentett megszorítás a gyakorlatban.

Az idős hölgyet, aki csak a mise idejére tudja használni hallókészülékét, mert nincs pénze elemre. A speciális ortopéd cipőre szoruló kisgyereket, aki a tb útmutatása ellenére merészeli kinőni az évi egy pár támogatott cipőt, és télen-nyáron ugyanabban a lábbeliben jár. Az édesanyát, aki csak a kis teljesítményű hallókészüléket vásárolhatja meg beszélni tanuló gyermekének, és a rossz minőségű művégtag javítása miatt kényszerűen otthon maradó, munkahelyét kockáztató felnőttet.

A kormány gyáva. Azoktól vesz el, akiknek a leggyengébb az érdekérvényesítő képessége, ahelyett, hogy merne szembeszállni azokkal, akiknek jócskán van.

Tudják, mennyit spórolnak? Talán két kommunikációs kampányuk árát.

Szabó Anna

Forrás: MOK

Magyar Nemzet ( 2009.08.04)