SEMMELWEIS 2009

SEMMELWEIS NAP 2009

Ha bármelyik, félműveltségre alapozó, manapság oly divatos TV vetélkedőben felhangzana a jelző: „az anyák megmentője” azt remélem, hogy a résztvevők egy kis része még Semmelweis Ignác nevét választaná a lehetőségek közül.

Oktatási rendszerünk szisztematikus rombolása talán még nem változtatta meg azt a tudásanyagot, amellyel a jelzők mellé embereket tudunk asszociálni.

„A legnagyobb magyar”-hoz Széchényi Istvánt, „a haza bölcsé”-hez Deák Ferencet, „a turini remeté”-hez Kossuth Lajost, és „az anyák megmentőjé”-hez Semmelweis Ignác nevét.

Az anyák megmentőjének életrajzi adatai, felfedezésének története általános műveltségünk részének kéne lennie, ezért általánosságban szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni.

Életünk pozitív és negatív élmények sorozata. A jó és rossz, a fény és árnyék, az öröm és a bánat örökös hullámzása. Korszakos nagy elmék esetén ezek a hullámok óriásivá növekednek.

Gondoljunk csak bele micsoda végletek között élte életét Semmelweis Ignác.

Mint orvos szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy felfedezéséig maga is okozója lehetett számtalan édesanya halálának. Félelmetes lelki teher lehetett ez számára. Mindezeket tetézte az a tény, hogy kortársai nem ismerték el korszakos jelentőségű felfedezését. Százával haltak meg továbbra is azok az édesanyák, akiknek már nem kellett volna árván hagyni gyermeküket.

A sors groteszk játéka, hogy a zseniális felismerést tevő; orvos, elmegyógyintézetben fejezte be életét!

Az egykori fűszerkereskedő; 4 fia közük a legfiatalabb „az anyák megmentője” lett.

Nem akarom részletezni bécsi munkásságának nehézségeit, a meg nem értéssel feléje forduló főnökétől kezdve számos kollegája kicsinyes praktikájáig.

1850-ben magán tanári képesítés után nyújtott be kérelmet, melyet nem éppen felemelő; körülmények között, de meg is kapott.

5 nappal a kinevezése után hagyta el Bécset. Nem nyugatnak indult, hanem Pestre költözött! Fizetés nélküli főorvos lett a Rókusban.

Később midőn egykori főnöke Klein tanár elhunyt, a bécsi megüresedett tanszékre őt nem is jelölték!

Érdekes belegondolni abba is, hogy amikor Pesten 1855-ben megüresedett a szülészeti tanszék számunkra ma természetes lenne, hogy azt Semmelweis az egyedüli lehetséges jelölt.

Pedig nem így történt! 7-en pályázták meg az állást.

A korabeli tanári kar egy szülő és lelencházi aligazgatót javasolt, akinek csaknem 5 éves bécsi közkórházi gyakorlata volt, és magyarul nem beszélt. Ezzel a jelöléssel az egyetemi szenátus is egyetértett!!!

A Budai Helyhatóság elnöksége azonban ezt nem fogadta el és Albert főherceg, „aki Magyarország akkori katonai és polgári kormányzója volt” Semmelweist terjesztette jóváhagyásra a császár elé, aki 1855-ben nevezte ki rendes tanárrá.

10 évvel később már halott volt!

Haláláról egyébként rövid 1-1 mondatban számoltak be a honi lapok, és ma már, amikor évről évre ünnepeljük őt, érthetetlen, hogy, hogy milyen hosszú időnek kellett eltelnie, hogy elfoglalhassa a legnagyobb magyar orvosok közötti helyét.

Egyetem, kórház, intézmények viselik ma büszkén a nevét. Egykor munkahelye a Rókus kórház előtt csodálatos szobor hirdeti emlékét.

Ismeretes, hogy teste halála után sem nyugodhatott békében. 4-szer exhumálták!

Az elsőre halála után 26 év múlva, 1891-ben került sor, amikor a bécsi hatóságok lezárták, és kiürítésre ítélték azt a temetőt, ahol Semmelweis Ignácot eltemették. Hamvait akkor hazahozták, és a Kerepesi temetőben ideiglenesen temették el. 1894-ben került teste végleges díszsírhelyére, melyet márvány emlékművel is díszítettek.

3.-szor 1929-ben exhumálták, amikor is nem csak a koporsót, hanem a márvány síremléket is áthelyezték. A negyedik sírbolygatásra 1963-ban dr. Semmeiweis- Lehoczky Kálmán szülész tanár illetve a család kérésére került sor.

Remélhetőleg földi maradványait többé már senki se fogja bolygatni.

Semmelweis Ignác születésnapja már sok éve a magyar egészségügy, a magyar orvoslás ünnepnapja, amikor évről évre elismerjük a gyógyítók munkáját és napi rohanásainkban egy kicsit megállva, körülnézünk hivatásunk háza táján.

Az elmúlt 7 évben soha nem tapasztalt anyagi és erkölcsi válságba jutott a magyar egészségügy. Annak ellenére, hogy volt olyan időszak, amikor 3 orvos végzettségű miniszter is tevékenykedett a magyar kormányban. De milyen „orvosok”, milyen személyiségek voltak ők!? A magyar orvostörténet, egykor szégyenkezve fogja néhány sorban nevüket említeni.

Ha ma, 2009. július 1-én körülnézünk házunk táján, az ünnep, nem tölt el minket bizakodással!

Semmelweis szellemét idézzük!!! A mai kor Semmelweisének nem korszakos felfedezést kellene tennie. Csak kiállnia és elmondani a végsőkig megnyomorított, és elkeseredett egészségügyben dolgozóknak, hogy: elég!!! Ez így nem mehet tovább!

Nem érdekel, hogy meddig maradhatok katedrán, nem érdekelnek a beígért lehetőségek!!! Hippokratész szellemét szeretném visszahozni a gyógyításba!!! Vegyétek észre professzortársaim, hogy emberek hallnak meg miattunk, mert nem merünk kiáltani, nem merünk nemet mondani!!! Mi az egészségügy tábornokai, hagyjuk, hogy katonáink egymást marják, elzülljenek, kétségbe essenek, miközben a betegségek, a szenvedések ellen kellene őket vezetnünk!!!

És mindeközben elfogy a magyarság!!! Eltűnünk a Kárpát-medencéből!!!

Egy mai Semmelweist, / ha feltámadna szelleme /, vajon nem zárnák elmegyógyintézetbe???

Reménytelennek látszik a jelen és bizonytalan a jövőnk! És mégis!

A fiam orvosegyetemre jár!!!

Osvai László dr.