165 ÉVE SZÜLETETT ILJA ILJICS MECSNYIKOV

1845. május 16-án született Ilja Iljics Mecsnyikov orosz zoológus, mikrobiológus és immunológus, az 1908. évi orvosi Nobel-díj kitüntetettje, megosztva Paul Ehrlich-hel „az immunitás terén végzett munkáinak elismeréséül”

A természettudósok, írók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj. Ezt minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján osztják ki Stockholmban.

1908-ban Paul Ehrlich német orvos és Ilja Iljics Mecsnyikov orosz biológus megosztva kapták a Nobel-díjat: "az immunitás terén végzett munkásságukért". A két kutató egymástól függetlenül végezte munkáját.

Ilja Iljics Mecsnyikov az Ogyessza melletti Ivanovkán született. Giesseni, göttingeni és müncheni tanulmányút után 1867-ben zoológiából szerzett tudományos fokozatot Ogyesszában.

A város szülötte volt, vagy ott élt hosszabb ideig többek között Alekszandr Puskin, a költő, Makszim Gorkij és Iszaak Babel, az író, Dmitrij Mengyelejev, a vegyész.

1870-ben lett az egyetem professzora. A természettudósok és orvosok kongresszusán számolt be először a „phagocytósis” jelenségéről, melyet tengeri állatok tanulmányozása során figyelt meg.

1888-ban politikai okok miatt elhagyta Oroszországot.

Először Messzinába, majd Bécsbe és végül Párizsba ment, ahol 1888-tól a híres bakteriológus, Pasteur odaadó tanítványa lett. 1905-től 28 éven át a párizsi Pasteur Intézet igazgatója volt. Itt dolgozta ki fagocitózis elméletét, miszerint a vérben lévő fehérvérsejtek képesek a vérben lévő baktériumok elpusztítására. 1908-ban Nobel-díjat kapott.

Mecsnyikov egyébként különc tudós volt, például időjárástól függetlenül mindig kalocsniban járt és esernyőt hordott magánál. A tudomány megszállottja volt: a kolera megbetegedés tanulmányozására önmagát fertőzte meg a kórokozóval (1893-ban ), így tanulmányozta annak fertőzőképességét, a betegség lappangási idejét, a tüneteket.

Kutatásokat végzett a tbc-vel kapcsolatban is.

Mecsnyikov már a Pasteur intézetében dolgozott, amikor érdeklődése az öregedés vagy még inkább a hosszú élet titka felé fordult. Az ő felfogása szerint a korai öregedésnek és a halálnak az oka az érelmeszesedés, s ezt a bélben élő „vad, rohasztó baktériumok” termelte mérgek okozzák.

Tudomására jutott, hogy Bulgáriában a hegyi pásztorok között sok a százévesnél is idősebb ember, s ezek főleg joghurton élnek. Ebből Mecsnyikov arra következtetett, hogy a joghurtban élő tejsavbacilus elpusztítja az általa oly veszedelmesnek vélt rothasztó baktériumokat. Kitenyésztette tisztán a joghurtból a tej alvadását előidéző baktériumfajt és elkeresztelte bolgár tejbacilusnak, Lactobacilus Bulgaricusnak.

Noha a hosszú élet „titkának” a megfejtésében Mecsnyikovot egy kissé elragadta lángoló képzelete, a dolognak mégis volt jelentősége. Egyrészt elindította a joghurtot világkörüli hódító útjára, másrészt felhívta a kutatók figyelmét a bélbaktériumok jelentőségére.

1916. július 15-én hunyt el Párizsban.

1919-ben Moszkvában a róla elnevezett Mecsnyikov Intézet megnyitotta kapuit.