A KORÁNYIAK

A jeles orvos-dinasztia közel két évszázada szolgálja a magyar egészségügyet. Az első
generáció három tagja közül kettő Bécsben, egy pedig Prágában született. Valamennyien a császárvárosban végezték a medicinát, de a praxist már Magyarországon folytatták. A család legidősebb tagja: János Szatmáron, a középső Máramarosszigeten nyitott rendelőt.

Az ő ükunokája Korányi László, a Balatonfüredi Szívkórház kitűnő kardiológusa. A família legfiatalabbja: Sebald a Szabolcs megyei Nagykállóban telepedett le. Ebből az ágból három professzor nőtt ki: Frigyes és Sándor / apa és fia /, ők az egyetemes orvostörténetbe is beírták nevüket, valamint András, akinek nemrég jelent meg az ”Emléktöredékek” című könyve.

Már többedszer, mégis igen érdekfeszítően írja meg a család történetét. Különösen a sajátját, amely szakmailag ugyan nem, de jellemben és tisztességben tartotta a Korányiakhoz méltó szintet. Neki volt legtöbb konfliktusa korával, korántsem az ő hibájából. A létezett szocializmus magyar változata megtagadta tőle a katedrát, professzori képességgel és képzettséggel mindvégig kórházi főorvos maradt, mely nyilván nem tett jót szakmai kibontakozásának. A két nagy Korányi lexikonszerű ismertetése után kötetére még visszatérünk.

A korszerű magyar belgyógyászat megteremtője: Korányi Frigyes 1827-ben Nagykállon született. Középiskoláinak befejezése után 1846-ban a pesti orvosi fakultásra iratkozott, itt kötött az egész hazai orvosképzésre később oly áldásosan ható szoros barátságot a nagy szervező Markusovszky Lajossal. Az új bécsi klinika szellemét képviselő Balassa János professzor bűvöletében mindketten sebésznek készültek.

Figyelemkeltő jelentkezése az Orvosi Tár hasábjain a “Szózat az orvoskar javaslatkészítő választmányához” c. cikke, amelyben az idejét múlta, különálló sebészeti tanfolyam eltörlése mellett foglalt állást. 1848 kora tavaszán a Pilvax-beliek egyik diákvezére, Petőfi Sándorral is találkozott. Tagja a felelős kormányt követelő pozsonyi, majd az Erdélyi Unió ügyében Kolozsvárra utazó küldöttségnek. A szabadságharc alatt, medikus létére előbb Perczel dunántúli seregében a szabolcsi önkéntesek sebésze, később a nyíregyházi honvédkórház orvosa. Budavár visszavétele után Balassa beosztottja, a tavaszi hadjárat idején a szegedi 104-es zászlóalj főorvosa.

Temesvárnál szemtanúja volt a honvédsereg széthullásának. Világos után visszatért a pesti orvosi karra, a vizsgálati fogságba tartott Balassa kiszabadítására szervezett diákküldöttségnek ő volt a vezére. Orvosdoktorrá 1851-ben avatták, utána egy évig Bécsben Schuch professzor mellett műtőnövendék. A bécsi rendőrség 1852-ben a császárra tett egyik ártatlan megjegyzéséért, valamint korábbi tevékenységéért szülővárosába száműzte. A kivándorlás gondolatával foglalkozott. Pesti barátai: Balassa, Markusovszky és Hirschler Ignác tartották itthon.

Nagykállói orvosi éveiben kettőzött erővel képezte magát elméletileg. Megfordult Prágában Jaksch, Lipcsében Wunderlich, Párizsban Cl. Bernard és Trousseau intézetében, találkozott Gruby Dáviddal is. A módszeresebb német és szabatosabb francia iskola ötvözetéből ekkor nyert megalapozást a későbbi Korányi-iskola tághorizontú szelleme. Markusovszky és Hirschler kíséretében tett hazai körúton támadt az Orvosi Hetilap megindításának gondolata.

Korányi Frigyes a mocsárlázas Felső-Tiszavidéken szerzett tapasztalatai alapján írta meg az első tudományos dolgozatát az 1857-ben megindult Orvosi Hetilapban. Létrehívó szerzője és egy darabig vezetője volt a nagykállói járványkórháznak. “Eszmék a haza egészségügyének szervezése körül” című nagyhatású írásában főleg közegészségügyi kérdésekkel foglalkozott.

1861-ben Szabolcs megye főorvosává nevezték ki, még ez évben / a többiek közt Deák Ferenc közbejárására / oldódott vidéki száműzetésének szigora. Amely különben is szabadabb volt, mint az e századi “felügyeletek”. Az ideggyógyászat tárgyköréből 1864-ben magántanári címet nyert, s felköltözhetett a fővárosba. Előbb a pesti tífusz-járványkórház vezetője, 1865-ben a Rókus idegosztályának, majd a Ludoviceum kolera-kórházának orvosa. Korányi Frigyest 1866-ban nevezték ki a sebészek részére előadott kórtan rendes tanárává / korábban annak megszüntetését javasolta /, majd 1874-ben tanszékéből paralel belgyógyászati klinika lett, amely az ő intenciói álapján új épületet kapott.

Ettől kezdve az 1908-ban történt nyugdíjazásáig az I.sz. Belgyógyászati Klinika igazgatója volt. Tudományos munkásságának, orvosi szellemének közvetlen és közvetett hatása óriási. Már tanszéki bemutatkozásánál nagy feltűnést keltett a digitálisról tartott előadásával. Érdeklődése a belgyógyászat csaknem valamennyi területére és határterületére kiterjedt. A tbc iránti érdeklődését az igen inficiált Szabolcsból hozta magával.

Az Eulenburg-féle “Realencyklopadie” számára ő írta a tuberculosis fejezetet. A Koch-féle tuberculin egyik legjózanabb értékelője volt. Az 1894-ben Budapesten tartott VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszuson bejelentette az első magyar tüdőszanatórium felállítását. A Billroth-Pitha szerkeztette “Handbuch der allgemeinen und speziellen chirurgie” lépfene és takonykór című fejezetének megírására Korányit kérték fel. A múlt század nyolcvanas éveiben főleg van Hoff és Oszwald kémiai kutatásainak az elektrolitikus disszociációra vonatkozó megállapításait az ő iskolája alkalmazta először a vesefunkciók laboratóriumi vizsgálatában. Meghonosította a rtg-diagnosztikát. Már Forlanini előtt megfigyelte a ptx gyógyító hatását tbc-ben. Bókay Árpád és Kétly Károly mellett ő az első hazai belgyógyászati szintézis szerkesztője-szerzője.

Fia, Sándor anyai ágon a híres történelmi Bónis-család sarja. Már medikus korában előbb Lenhossék Mihály, majd a kórboncnok Scheuthauer Gusztáv munkatársa. “Az állás és járás coordinátiójának és ataxiájának elmélete” című díjazott dolgozatát az Orvosi Hetilap leközölte. Orvosdoktorrá 1888-ban avatták, majd nyugat-európai tanulmányútra indult.

Első állomása Strassburg, Goltz híres élettani intézete, ahol először látott élő állatokon végzett kísérleteket. Instruktora Jaques Leob volt. Szorgalmasan látogatta Recklinghausen és a klinikus Naunyn előadásait is. Az ideggyógyász Charcot kedvéért kirándulást tett Párizsba, a világkiállítás évében felkereste Munkácsy Mihályt. Goltz intézetében német nyelvű közleményeket írt, Hoppe-Seyler híres laboratóriumában kémiával foglalkozott.

Hazatérése után 1890-től apja klinikáján gyakornok, 1891-92 között második, 1892-től első tanársegéd,1894-től a laboratóriumot vezeti, 1895-ben adjunctussá nevezték ki. A klinikai munkával párhuzamosan 1891-93 között az Állatorvosi Akadémián az élettan helyettes tanára, 1893-ban az idegkórtan magántanára lett. Alapvető munkája: “Vizsgálatok a vizeletelválasztási rendszer működésére vonatkozóan ép és kóros viszonyok között”, 1940-ben jelent meg.

Felismerte a vesék regulációs szerepét a szervezet ozmotikus egyensúlyának fenntartásában, majd apja intézetét egy protekciótól tartó rendelet értelmében elhagyni kényszerült. Bókay János segítségével előbb a Stefánia Gyermekkórház, később Müller Kálmán révén a Szent István kórház ideggyógyásza. Pályafutásának további állomásai:1895-ben tanulmányút Curschmann klinikáján, majd Wassermann munkatársa. 1907-ben a belgyógyászati diagnosztika ny. rendes tanára lett.

1909-től 1936-ban bekövetkezett kényszer-nyugdíjazásáig, valamint intézetének feloszlatásáig a II.sz. Belklinika igazgatója, végül a Hetényi Géza vezetése alatt álló Stefánia úti belgyógyászat konziliáriusa. A fokozódó keringési elégtelenség és az érelmeszesedés okozta ágyfogságtól egy végzetes agyvérzés váltotta meg 1944 tavaszán. Meg az azt követő szörnyűségek látványától, átélésétől.

Korányi Sándor a legmaradandóbbat a vesekórtan területén alkotta. A vér és a vizelet fagyáspontcsökkenésének mérésével vizsgálta a vesék koncentráló képességét. Megállapította, hogy a beteg vesénél ez beszűkített / isostenuria /, s amikor csak azonos töménységű vizeletet tud kiválasztani, astenuriáról beszélünk. A fagyáspontcsökkenést később az egyszerűbb fajsúlymérés váltotta fel. Megállapította, hogy a vesebetegek húgyvérűségében a fagyáspontcsökkenés az anyagcsere organikus bomlástermékeinek következtében változik meg.

A későbbi vesefunkciós vizsgálatokhoz /pl. clearence/ Korányi kryoskopiája adta az ötletet. Megfigyelte a polyuria kompenzáló szerepét, hangsúlyozta a vesebetegek gyógyításában a kímélő életmód és a csökkent veseműködéshez alkalmazott diéta terápiás jelentőségét. Korányi és iskolája fontos megállapításokat tett a testvizenyők keletkezése terén. Tanulmányozta a vörösvértestszám szaporodásának mechanizmusát a magaslaton, amely részleges oxigén-koncentráció csökkenésének a következménye.

Foglalkozott gerontológiával, a hastífusz gyógyításával, a tbc-vel. Már az első világháború idején megszervezte a népbetegségek tömeges gyógyítását. A Springer kiadó 1929-ben jelentette meg a vesepatológiáról szóló nagy összefoglaló művét, melyet egyik kedves tanítványa, Hetényi Géza fordított magyarra. Sokat foglalkozott a szív ritmuszavarainak kórtanával és a digitálisz terápiával. A fehérvérűség benzolkezelésének egyik kezdeményezője. A fiziko- kémiai vizsgálatok, a kórtani gondolkodásmód, a funkcionális patológiai szemlélet meghonosítója. A klinika ismert iskolává Korányi Sándor irányításával fejlődőtt. Legkiválóbb tanszékvezető tanítványai: Bálint Rezső, Rusznyák István, Haynal Imre, Hetényi Géza, Julesz Miklós, Magyar Imre, Mosonyi László, Ratkóczy Nándor.

Unokaöccse, Korányi András is a tanítványa volt, noha mint említettük, nem kapott katedrát.

Az ”Emléktöredékek” nemcsak az orvostörténésznek izgalmas olvasmány. Erőssége nem a kronológiai pontosság, hanem az erkölcsi tartás, amely a Korányiakat mindig jellemezte. Hármójuk sorsát illetően Korányi Frigyes volt a legszerencsésebb. Ő néhány ifjúkori évét leszámítva /azoknak is meg volt a romantikus forradalmi szépsége/ nem kényszerült szembekerülni a hatalommal. A boldog ferencjózsefi békeidőben. A legnagyobbnak, Sándornak élete alkonyán sajnos igen. Főleg védencei miatt, akarata ellenére. A méltatlan mellőzésekről nem is beszélve.

Korányi András viszont eleve vesztesnek indult. Nem volt hajlandó sem a pártba lépni, sem Mindszentyt elítélő tiltakozást aláírni. Ezért főnöke, akit nagybátyja neveztetett ki eltávolította a klinikáról.

Sok orvostörténeti intimitást megtudhat könyvéből az érdeklődő. Egy biztos: az „Emléktöredékek” nem szokványos apológia. Nem kell megmagyarázni a „bizonyítványt”, korábbi, marxista fogantatású önéletrajzát, mint annyi memoár szerzőjének.

E szörnyű század szemtanúja ő. Szószerint. Hiszen végigélte. 92 éve után úgy hagyta itt ezt az árnyékvilágot, hogy mindig tükörbe nézhetett. Mert a háttérben a két óriás árnyéka mindig megjelent.

Szállási Árpád dr.

1996. július