A SZLOVÁKIAI MAGYAROKRÓL

Csak amolyan oldalpillantás volt ez, amit pár napos ide-oda szaladgálás közben Szlovákia délvidékének magyarlakta falvaira és városkáira vethettem. Jól tudom, sokkal több oldala van annak a világnak, mint amennyit láttam belőle. De a kevés is sokat mutat.

Már tavaly is, amikor a Kassa közelében lévő Somodi táborba hívtak meg előadásokra, szemet szúrt, mennyire más képe van ennek a kisebbségi avagy nemzetiségi magyarságnak, mint az ember hinné. Tudniillik derűsek, bizakodók és bátrak. Azonkívül pedig magyarabb magyarok, mint az anyaországbéliek.

Ezt láttam most is, Mátyusföldön meg a Csallóközben.

Pedig a sorsuk nem sok okot ad sem a derűre, sem az optimizmusra. De úgy vallják: épp’ ezért ilyenek, hisz’ másképp’ nem lehetne kibírni.

Tudniillik háttérbe szorítottak mindenben. Magyar iskoláikat rég elvették és nem sietnek visszaadni. Ez hiányzik legjobban, mivel tisztában vannak azzal, hogy egyedül a kultúrájukban bízhatnak. Semmiféle segítségre nem számítanak sem Amerikától, sem Nyugattól, de még az anyaországtól sem. Tiltakoznak is az ellen, hogy segíteni akarjunk: csak ártunk vele.

Átmentek már mindenfajta üldözésen: bebörtönzésen, kitelepítésen, megrabláson, elűzésen, a diszkriminációnak minden fázisán. Volt idő, amikor magyarul megszólalni sem volt tanácsos. Persze ezekben a községekben, ahol 80-90%-os a magyarok számaránya, akkor is fütyültek erre a tilalomra, legfeljebb halkabbra fogták a szót. Ma bátran beszélnek, és leintik az ellenük hadonászó öklöket.

Fontos ez is, de nem ez a lényeg. Hanem amit az egyik tapasztalt öreg róka magyarázott. Hogy: akármit csinálnak, mi vagyunk itt itthon. Nem az ősiség jogán, hanem a kultúránk jogán. Mindegy, hogy ki volt itt előbb, az efféle manipulált vitákba bele sem szabad fogni: higgyen ki-ki amit akar.

Tőlem akár ezer évvel előttünk itt ülhettek már. Mit csináltak? Mit produkáltak? Kultúra itt azóta van, amióta a magyarok meg a németek észhez tértek. Meg a zsidók, de azokból itt nem sok maradt. Most mi lettünk a szlovákok zsidói: ránk kennek minden rosszat, puszta kisebbrendűségi érzésből kitekernék a nyakunkat. Nagyon jól tudják, hogy mi vagyunk a műveltebbek, fejlettebbek, demokratikusabbak, ezért eszi a fene őket.

Ahová néznek, a régi kastélyok, templomok, kolostorok, iskolák, könyvek, képek, népi hagyományok – mind minket juttatnak az eszükbe. És most nekünk egy dolgunk van: megtartani ezt a kultúrfölényt, amit erővel ki akarnak facsarni a kezünkből. Üres ígéreteiket csak a nyugati politikusok hiszik el, mi jól tudjuk, hogy ingyen nem adnak semmit: mindent erővel kell kicsikarna tőlük. Elsősorban az iskoláinkat, a könyvkiadóinkat, az újságainkat, a nyelvünk szabad használatát. Ha majd ők is kulturáltak lesznek, meg mi is, akkor nem lesz többé kisebbrendűségi érzésük, és békében fogunk élni együtt.

(1990-91)