EGY KITÜNTETÉS MARGÓJÁRA

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikereszt (polgári tagozat) állami kitüntetésben részesült - 2010. március 15 alkalmából - a tüdőgyógyászat, ezen belül a bronchológia terén végzett szakmai, tudományos munkássága, valamint menedzseri, vezetői tevékenysége elismeréseként Prof. Dr. Strausz János, az orvostudomány doktora, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet főigazgató-főorvosa.

Arhívumunkból - gratulálva a professzor úrnak! - azt a beszélgetést ismételjük meg, amit főigazgatói kinevezése után nem sokkal folytattunk 2005-ben

Milyen érzés „Korányi Frigyes székében” ülni?

- Nagyon jó érzés volt visszatérni a Korányiba. Itt nőttem fel, itt tanultam a szakmát. "korányista" vagyok - ez egy fogalom.

A Korányi vezetőjének lenni a tüdőgyógyászatban egyfajta különleges pozíciót jelent. Más szakterületen a klinikák a meghatározóak, de a pulmonológiában a Korányi nem egy a sok tüdőintézet közül.

- Mindenkinek más a feladata. A legtöbb egyetemi városban van tüdőklinika. A Korányi a legnagyobb tüdőkórház, és a tulajdonosa - Egészségügyi Népjóléti és Családügyi minisztérium - révén is, hagyományosan bizonyos súlya van. Ez a tbc-s időkre nyúlik vissza, amikor központilag szervezték a gyógyítást. Ma már nem annyira központosított a rendszer, így a Korányinak nem operatív, hanem egyfajta tanácsadó, adatszolgáltató, szakmai útmutatást nyújtó szerepe van.

Sokan várják a szakma megújulást, átalakulását, felemelkedését a Korányi új vezetőjétől!

- Vannak terveim igazából a Korányival, de a szakmával kapcsolatban is. Azt persze innen nem tudjuk megmondani, hogy pl. Zala megyében milyen pulmonológiai ellátás legyen. Ez sok mindentől, főleg a tulajdonostól is függ. Egyfajta szakmai koncepciót kell viszont nyújtanunk.

Egy pár gondolatot a terveidből megosztanál most velem?

- Alapvető változásokat kell elérnünk mind a fekvő, mind a járóbetegellátás területén. A tüdőgondozó végül is egy szakambulancia, melynek speciális feladatai vannak. Pl. a tbc-s betegek gondozása, de ennek valahol vége van. Közel 60 éves küzdelem eredményeként 25 százezrelék alá csökkent az előfordulása. Ez persze öröm - tisztelet az elődeinknek - a szakmát azonban gondolkodásra készteti. Magyarországon a tüdőszűrés tbc miatti lakosságszűrést jelent és csak ott kötelező, ahol a 25 százezreléket meghaladja a tbc előfordulása. Van ilyen terület: Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abauj- Zemplén és Pest megye. Nem kell azonban nagy jóstehetség ahhoz, hogy 2-3 év alatt minden magyar megye statisztikája az említett szint alá fog kerülni.

A szűrést abban a formában, ahogy most van, át kell értékelni. Kell szűrés, csak a jövőben rizikócsoportokat kell szűrni és nem csak ernyőképpel és nem ilyen gépekkel. Fel kell térképeznünk megfelelő módszerrel a rizikócsoportokat. Ezzel jelentős számú beteg kezelését végezhetjük. Ha a COPD-re gondolok, úgy érzem a jövőben sem marad munka nélkül a tüdőgyógyászat.

Kik fogják ezt a munkát végezni. Ma a pulmonológiából szakvizsgázók száma jó, ha a szakma vezetőinek pótlására elég. Közkatonák nélkül és itt a gondozókra is gondolok, egy harcot sem lehet megnyerni.

- A nagy intézetek hiányossága, hogy nem küldték ki az embereiket a járóbetegellátásba. Ma 163 tüdőgondozó van hazánkban. Nem csak a saját, hanem a szakma véleményét is mondom,, hogy 120 gondozó is bőven elég lenne Magyarországon, de ezeket fel kéne szerelni. Ha a privatizációban gondolkodunk, ez csak így lehet vonzó perspektíva. Meggyőződésem, hogy egy funkcionális privatizáció nagyion jót tenne a szakmának. Azt persze nem engedném, hogy a kötelező feladatok abból kimaradjanak. A közeljövőben a fekvőbeteg ellátásban - különösen a központi régióban - ágyszámcsökkentésre kell számítani. Ez is a szakma egyeztetésével és egyetértésével fog történni. Ennek következtében úgy érzem, hogy jól képzett középkorú kollegák kerülhetnek a tüdőgondozókba.

Lehet biztatni a tüdőgondozókat privatizálásra, de a kollegák nem érzik stabilnak a finanszírozást.

- Azt hiszem a finanszírozásban, sehol sincs tökéletes biztonság, mindig van egy üzleti kockázat. Elég, ha csak Németországra utalok, ahol a nálunk sokkal gazdagabb jóléti állam működik, és ott is elég bizonytalanná tették a finanszírozást. Azt viszont végig kell gondolni mindenkinek, hogy ha pl. tied lenne a tüdőgondozó, ugyanúgy csinálnál mindent, ha ugyanezt a feladatot kellene ellátnod. A tulajdonosi szemlélet más gondolkodást igényel. Üzleti számítások szerint nyereségesen lehet üzemeltetni egy tüdőgondozót.

Mégsem rohannak privatizálni a tüdőgyógyászok!

- Ha az én pályám nem úgy alakult volna, ahogy alakult, én privatizálnék. Ma már jogi akadálya sincs. Meg lehet egyezni a tulajdonossal. A nehézséget talán a röntgengép jelentheti, ami egy drága hardver. Ennek felújítása, karban tartása a tulajdonos támogatása nélkül nem megy.

Mi a véleményed a biztosítási rendszerünkről Elég egy vagy több biztosító kellene?

- Jó lenne, ha nem egy monopolhelyzetben levő biztosító látná el Magyarországot. Ha több lenne versenyre kényszerülnének. A háború előtt erre volt példa. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy a szociális háló nem szakadjon át.

Szeretném olvasóinkkal megismertetni Strausz Jánost, nem csak a vezetőt, hanem az embert is. Ha jól tudom eredetileg az egyetem elvégzése után onkológus szerettél volna lenni

- Patológus szakvizsgát tettem az egyetem elvégzése után. Ezt követően felkerestem Hutás Imrét és kértem segítsen az Onkológiai Intézetbe jutnom. Hutás Imre azt mondta: gyere ide, itt legalább egyforma daganatok vannak. Valóban az onkológiai betegek 30-50 százaléka a pulmonológiai tumor a fekvőbeteg osztályokon.

Most is szívesen lennél onkológus? Viszonylag kevés ezen a területen az orvosi sikerélmény.

- Nem szeretnék kizárólag csak onkológiával foglalkozni. Nekünk vannak asztmás, COPD-s betegeink. Ezeknél a betegségeknél talán nagyobb a sikerélmény lehetősége.

Az egyetem után a Lapis intézetbe kerültél, ott lettél patológus. Lapis professzornak rettegett híre volt az orvostanhallgatók között, mégis az ő környezetéből később számos professzor került ki, többek között te is.

- Valóban rettegtek tőle a medikusok. Én egyébként Jellinek Harry professzort hallgattam.

Lapis professzornál akkor egy nagyon jó csapat jött össze. Színvonalas munka folyt a klinikán. A prof kemény ember volt, sokmindent megkövetelt. Én nagyon jól éreztem ott magam. Tudtam, hogy nem akarok a patológián maradni. A napi vegzálás nagyon jót tett nekem. Ma is úgy érzem, rendkívül sokat köszönhetek Lapis professzornak.

Egyszer valahol úgy nyilatkoztál, hogy figyeled a szakma nagyjait, öregjeit, és amikor egyre több és nagyobb pozíciót töltenek be, eltávolodnak a betegektől. Most jelentős pozíciód van. Mennyire távolodtál el a gyógyítástól?

- Amit most csinálok az, fizikailag, szellemileg nagyon igénybe vesz, de volt egy fogadalmam: hogy olyan állást soha sem fogadok el, ami elszakít a betegektől. 5 hónapja és 9 napja vagyok az intézet vezetője. Van egy 28 ágyas kis osztályom. Igazgatással a betegellátás előtt és után foglalkozok 2 kitűnő, még szakvizsga előtti munkatársam van.

Ha nem tartod tolakodásnak megtudhatnánk valamit a családodról is?

- 4 fiam közül a legkisebbik lett orvos. Egészen véletlenül a János Kórház patológiáján kezdett el dolgozni. 2 unokám van, ők adnak erőt nekem.

Alakul a Strausz dinasztia, hisz az édesapád is orvos volt.

- Igen. Ő is patológián kezdett és nekem is ezt a kezdést javasolta. Pedig elég jól hajtotta az egyetemen, valószínűleg el tudtam volna helyezkedni a klinikumban is.

Édesapádon kívül van-e még olyan ember, aki pályád alakulására nagy hatással volt?

- Schweiger Ottó, aki ült ebben a székben is, amiben most én ülök. Az ő osztályán dolgoztam, tőle tanultam a szakmát. Atyai jó barátomként őrzöm emlékeimben. Még egy ember van, akinek nagyon sokat köszönhetek, az Dubay Miklós. Baráti viszonyt alakítottam ki vele is. Elleshettem pulmonológiai szemléletét, a röntgenolvasást, az invasív vizsgálatok jelentős részét tőle tanultam meg.

Nem csak országhatáron elül, hanem kívül is tanultál kollegáktól

- Kijutottam Németországba, ahol Bölcskei Páltól rengeteget tanultam, volt egy Humboldt ösztöndíjam is. Mainzban Ferlinz professzor volt a mesterem, akitől a kutatás szeretetét sajátíthattam el. Ezek voltak a fix pontok az életemben.

Ha a fiad tüdőgyógyász szeretne lenni, biztatnád?

- Minden szakmában van perspektíva. Jelenleg kurrens a patológia, tehát jó helyen van. Ha borítékolhatnám a következő lépését - bár soha nem befolyásoltam - nem lesz örökké patológus. Ha tüdőgyógyász szeretne lenn, biztatnám. Remek, jó szakma ez.

Van perspektívája, hiány van jó pulmonológusból itthon és külföldön is Van egy manuális és van egy elméleti része. Önálló szakvizsga az Unióban is. Németországban korábban a belgyógyászatra ráépített szak volt, de már ott is önállóvá vált. Ugyanakkor hitem szerint kell valamit tenni mellé. Nem biztos, hogy belgyógyászatot, de pl. onkológiát, allergológiát, alváskutatást Sok lehetőség van Én sose akartam pulmonológus lenni, de nagyon örülök, hogy azzá lettem.

Jómagam Esztergomból jöttem, és lapunk az ekor-lap is ott készül. Befejezésül, megkérdezném: mennyire ismered városunkat, mikor jártál utoljára nálunk?

- Annak idején iskolai kirándulások kapcsán jártam ott és tudom mit illik tudni Esztergomról. Ezen kirándulásokat leszámítva sokáig nem jártam ott. Egyszer a Dunán feleveztünk Esztergomig, akkor bejártam a várost. A legnagyobb élményemet is elmesélem. Visegrádon van egy új szálloda, ahol valamit elő kellett adnom. Volt 2 szabad órám. Ezalatt elmentem és megnéztem a Mária Valéria hidat. Elég sokat utazom. Nyugat felől van egy légifolyosó. ha meglátom felülről a Bazilikát, úgy érzem, minden rendben van. Ez egy megmagyarázhatatlan jó érzés!

Köszönöm a beszélgetést!

Osvai László dr.