"Tudatlanságunk következménye az, hogy képzeletünkben mindent a magunk hasonlatosságára festünk és képmásunkat az egész természetbe kivetítjük."
Fontenelle
"Tudatlanságunk következménye az, hogy képzeletünkben mindent a magunk hasonlatosságára festünk és képmásunkat az egész természetbe kivetítjük."
Fontenelle
„Akárki is volt ő, de fény, de hő volt,
Mindenki tudta és hirdette ő volt.”…
Ha a Google-n keresünk utána nem tudunk meg róla semmit. Nekünk, esztergomiaknak mégis illik emlékeznünk rá.
Nyugdíjas éveit a könyvtárban, a levéltárban papír fölé hajolva élte. Lokálpatrióta, helytörténész volt a szó legnemesebb értelmében. Senki sem tudott annyit Esztergomról, különösen Szentgyörgymezőről, mint Ő.
Megszámlálhatatlan írása bizonyítja ezt, melyek a helyi sajtóban jelentek meg.
Emlékét ápolva a következő hónapokban rendszeresen jelentetjük meg helytörténeti kutatásainak egy-egy szeletét.
Ezt megelőzően azonban ismerkedjünk meg rövid életrajzával:
Bélay Iván 1922 január 10-én született Esztergomban, Szentgyörgymezőn. Itt járt általános iskolában, és a Bencés Gimnáziumban érettségizett 1941-ben. Katonatiszt szeretett volna lenni. Bevonulása után a Ludovikára került. A II. világháború miatt az Akadémiát először Lévára, majd Drezdába telepítették át. Itt átélte Drezda büntető bombázását. 1945 novemberében, mint főiskolai hallgatót igazolta az Igazoltató Bizottság. Nagy nehézségek árán tudott elhelyezkedni a Magyar Viscosa Gyárban. Itt élte le munkáséveit. Először, mint laboráns, diszpécser, majd szállítási vezető, később anyaggazdálkodási osztályvezető volt. E minőségében lett 1973-ban nyugdíjas.
Olyan tevékenységet talált, mely érdekelte, felvillanyozta, éltette, és ugyanakkor Esztergom közössége számára is maradandó értéket jelentett.
A város történetét kezdte, helytörténészként kutatni.
Óriási anyag, rengeteg dokumentum marad utána. Ezek rendezése nem kis feladat. Helytörténeti kutatásaiból kiemelnénk Szentgyörgymező múltjának feltárását, a szentgyörgymezői temető részletes leírását, illetve számos esztergomi képzőművészeti emlék történetének bemutatását.
Sokan fordultak hozzá, ha Esztergom történetének egy-egy részletkérdésében, annak pontosítására szorultak. Mindenkinek állt rendelkezésére.
2007-től lett beteg. Állapota fokozatosan egyre súlyosabbá vált és 2009-ben hunyt el.
Utolsó kívánsága az, volt, hogy halála után temetése minden ceremónia nélkül, csak a legszűkebb család részvételével történjen.
Ennek ellenére, őszintén remélem, hogy Bélay Ivánt Esztergomban sokan nem felejtik el.
Ehhez szeretnénk hozzájárulni azzal, hogy a következőkben kutatásainak 1-1 eredményét közzétesszük!
Osvai László dr.