IN MEMORIAM CSORDÁS ANDRÁS

Nemrég adta hírül a Hídlap, hogy 80 éves korában elhunyt Csordás András tanár, templomos lovag. A nemes férfiútól május 14-én a Belvárosi temetőben búcsúztak családtagjai, barátai, diákjai és ismerősei. A sírnál kollégája, barátja, Koós Károly mondta a nekrológot. A családtól kapott biogáfiai kiegészítéssel megtoldva ezzel a beszéddel hajtunk fejet most Esztergom közismert tanárának emléke előtt.

Csordás András 1929. június 29-én született Abaújszántón. Gimnáziumi tanulmányait Miskolcon a Fráter György Minorita Gimnáziumban végezte, ott érettségizett 1949-ben. Majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karon szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát 1953-ban.

Első tanári állását az esztergomi István Gimnáziumban kapta, akkor került Esztergomba. Feleségével, Marikával, aki Szeged mellett tanított 1959-ben házasodott össze. András 1961-ben, Zoltán fia 1970-ben született.

1962-ben az azóta megszűnt Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikumban kapott állást, ahol docensi kinevezéssel tanított a matematika tanszéken. A főiskola megszűnése után a Hell József Károly Szakközépiskola tanára lett Kenyérmezőn, onnan is ment nyugdíjba. Nyugdíjasként sem hagyta abba a tanítást: a Bottyán János Szakközépiskolában tanított, és 72 éves korában érettségiztetett utoljára.

1997-ben a Templomos Lovagrend lovagjává ütötték a budapesti Szent Imre-templomban. Szívügyének tekintette a tanítást, de emellett matematikai kutatásokat is végzett.

„Szomorú szívvel veszünk végső búcsút Csordás András kollégánktól, barátunktól, a Hell József Károly Gépészeti Szakközépiskola matematika-fizika szakos tanárától, aki 1962-től félállású, majd 1973-tól nyugdíjba vonulásáig, 1991-ig teljes állományú tanár volt, de ezután is, mint óraadó tanár az anyaiskolában, illetve annak megszűnésével a jogutód intézményben, 72 éves koráig tanított, de nemcsak tanított, nevelt is.

A mindig segítőkész Csordás tanár úr, - Bandi – nincs már köztünk, de szelleme, emléke itt marad. Életműve befejezett egész, melyben harmonikus egységbe kovácsolódott megvalósított törekvése: oktató-nevelő tanárrá lenni, s ugyanakkor megközelíteni egy emberi magatartás egészét átható etikai eszményt. Állhatatos, kitartó és fáradhatatlan volt a munkában, példát állítva, utat mutatva munkatársainak, tanítványainak. Harcos alkat volt, aki nem kerülte ki az akadályokat, hanem igyekezett legyőzni azt, általában sikerrel, szakmai téren minden esetben. A matematika-fizika előírt tananyagának átadásán túl, az ifjúság hazafias nevelésére is gondot fordított.

Diákjai szerették, ezt tükrözi az a 24 soros – diák által írt – versike, mely az iskola jubileumi évkönyvében olvasható, címe: Matek. A költeményben a neve is szerepel, így egyértelmű, hogy hozzá íródott. A vers két sora így hangzik: „Figyelmeztet eleget, tanuljatok gyerekek!”

Tanári ténykedése mellett, rendszeresen és aktívan részt vett a szakterületén kívüli egyéb munkában is. Széles körű tudása, az oktatás fejlesztésében kifejtett munkássága, valamint emberi tulajdonsága számos barátot és tisztelőt szerzett

Neki, akik a hosszú, eredményekben gazdag munkásságának lezártával őszinte gyásszal emlékeznek, emlékszünk.

A múltnak képviselői az emlékek, ezek testesítik meg azt a köteléket, mely bennünket összefűz. Ez a kapocs erős, megbonthatatlan, még akkor is, ha idővel látszólag halványul, de megmarad. Az értékes munkatárs és jó barát elvesztése feletti fájdalmunkban magunk is csak az őszinte együttérzés kifejezésével próbáljuk enyhíteni a család fájdalmát.

Munkatársaid, diákjaid, vagyis a HELL-esek nagy családja nevében Kosztolányi Dezső soraival búcsúzom. „...milyen csendesek egyszerre a lármás emberek, hogy hangzik ki beszédük a csendbe és az örökkévalóságba.”

Nyugodj békében! Isten Veled Bandi!

Forrás: HÍDLAP