SZLOVÁKIAI MAGYAROK EMLÉKNAPJA 2010.

1994. februárjában a szlovák parlament magyar képviselő csoportja május 15-ét „A SZLOVÁKIAI MAGYAROK EMLÉKNAPJÁ”-vá nyilvánította. Mi anyaországi magyarok vajon tudjuk-e miért? Tudjuk-e kire kell ezen a napon minden évben emlékeznünk. És, ha tudjuk nem kell-e, hogy a torkunk elszoruljon, kezünk pedig ökölbe szoruljon.

Gróf Eszterházy János életrajzát ma már minden magyar elolvashatja az interneten. / Vajon az oly sok „reformmal” lerombolt magyar oktatásban, mit tudhatnak meg róla fiataljaink? /

Engedtessék meg, hogy néhány kiragadott idézetet írjak le tőle:

1935-ben a választásokon, Kassán került be a csehszlovák parlamentbe. Első parlamenti beszédében mondta:

„ Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a csehszlovák kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat!”

Hogyan látta a szlovák-magyar együttélést?

„ Mi a szlovák népet mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorsközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”

1944-ben Eszterházy János zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország német megszállása ellen memorandumban tiltakozott.

Napjainkban, amikor a holokauszt megítélése vízválasztó jelentőségű ténynek számít Európában, Eszterházy János megítélése furcsa kivételt jelent!

Eszterházy János ugyanis a SZLOVÁK PARLAMENT EGYETLEN KÉPVISELŐJE volt, aki 1942. május 15-én / erre a napra emlékezünk ma is !!! / a 68/1942-es törvény ellen szavazott:

„ Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja… Én ellenben, mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.”

„A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt!”

Május 15-én rá emlékezve tartjuk meg „A szlovákiai magyarok napját”!

Életrajzából tudhatjuk, hogy a magyarságért, a szlovák magyar viszony jobbításáért, a zsidóságért való kiállása hogyan befolyásolta későbbi életét!

Pozsony felszabadítása után a szovjetek internálták, majd szabadlábra helyezték. Gusztáv Husak utasítására tartóztatták le újra, és 1 évig volt a moszkvai Ljubljanka lakója. Koholt vádak alapján 10 évi kényszermunkára ítélték, és Szibériába küldték. A Szlovák Nemzeti Bizottság 1947-ben halálra ítélte. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovákoknak. Akkor elnöki kegyelemként életfogytiglant kapott. Ezt 1955-ben 25 évre csökkentették. Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben halt meg. Hamvait nem adták ki, Prágában egy tömegsírban nyugszanak ma is.

2009. március 23-án Lech Kaczynszki lengyel államfő a Polonia Restituta elnevezésű rangos kitüntetésben részesítette posztumusz, a felvidéki magyarság mártír politikusát néhai Eszterházy Jánost.

1993-ban az orosz legfelsőbb bíróság Eszterházy János ítéletét semmisnek mondta ki és rehabilitálta őt!

Ugyanez a rehabilitációs kísérlet Eszterházy Jánossal kapcsolatban Szlovákiában eredménytelen volt, ott tehát hivatalosan ma is háborús bűnös!!

A múltját, történelmét kereső szlovákság egy nem kis része, ma úgy ítéli meg, hogy azt nem a magyarsággal közösen kell megtalálnia, hanem velünk szembefordulva. Évszázadok óta élünk együtt a Kárpát-medencében, a józan ész azt feltételezné, hogy a közös múltra, és nem az elkülönülésre helyezik majd a szlovákok a hangsúlyt a következő években.

Eszterházy János élete talán erre tanít valamennyiünket!

Osvai László dr.