"Akinek nincs szíve, az csak a fülére hallgat."
Pascal
Hámori József (Fegyvernek, 1932. március 20.) Széchenyi-díjas magyar biológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2002 és 2008 között alelnöke. Az idegrendszer szerkezetének neves kutatója. 1992 és 1994 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora. 1998 és 2000 között a nemzeti kulturális örökség minisztere.
2010. február 24-én a XI. Esztergomi Polgári Est vendége Hámori József akadémikus volt. Kun Miklós látta el a moderátori feladatokat. A meghirdetett téma: ideológia, tudomány, kereszténység volt.
A 2 népszerű tudós, ha nem is katartikus, de maradandó élménnyel ajándékozta meg a hallgatókat.
Öröm volt hallgatni az akadémikus szavait, visszaemlékezéseit. Kevesen tudhatták a hallgatók közül, hogy Kínában „csekély” 100 ezres példányban kiadták Petőfi összes lefordított munkáit. Hámori professzor „miniszteri kötelessége” volt a fordítót kitüntetni. Pekingben a Kodály módszer oktatásának katedrája létezik, ahol magyarul tudó kínai professzorok is tevékenykednek. Ilyen és hasonló információk mellett, szó esett az agykutatás és a hit, valamint a politika számos egyéb kérdéséről is.
A rövid tudósítást Hámori professzor úr egy korábbi írásával zárom, mely a Tudás és Hit címet viseli.
„Tudom, hogy van Isten. Ezzel a mondattal azt szeretném kifejezni, hogy a tudós a hitében nem valami homályos sejtésre támaszkodik, hanem éppen tudományos pályája szolgál bizonyítékként, éppen a természettudomány területén elért eredményei szilárdítják meg hitét. Ugyanakkor a hitben szerénynek kell lennünk.
Pasteur a 19. század egyik legnagyobb tudósa volt, sokat köszönhettünk neki, például a fertőző betegségek leküzdését, a védőoltásokkal. Ő mondta, hogy bárcsak akkora hite lenne, mint egy bretagnei parasztasszonynak. Aki hisz, tudja, hogy van egy időtlenség, egy teremtés, és aki teremtett, az az Isten volt.
A materiális világ tehát az időben létezik, de mégis, vagy egy időtlenség is: a kettő együttesét elképzelni szinte lehetetlen. Mindig csak azt tudjuk elképzelni, mert az ember erre van teremtve, hogy mi az, ami véges. A hitnek mi a tartalma?
A hit nagyon egyszerűen az, hogy hiszünk abban, hogy van egy teremtőnk, van egy Isten, aki igazából megteremtette a lehetőséget a számunkra, például egy tudós számára hogy próbálja a természet titkait egy kicsit jobban kikutatni, megteremtette a lehetőséget, hogy használja az agyát, ami teremtett dolog, arra, amire egyébként való. A tudományos kutatás sohasem zárható le: Karl Popper szerint minél többet tudunk meg a természetről, annál több új megoldatlan kérdés keletkezik.
A sokféle kérdés között azonban megfogalmazható a lényeg: tudjuk, hogy az élet valamikor létrejött és el is múlik, ez az egyes emberre és a világmindenségre is vonatkozik. A hitnek itt van az alapvető kérdése, hogy lesz-e utána egy másfajta élet. Én a magam részéről tudom, hogy lesz.”
Hámori József