VÁLASZTÁSI KAMPÁNY ESZTERGOM 2010

Gratulál: „örvendetes esemény alkalmából kifejezi jókívánságait” ( Magyar Értelmező Kéziszótár )

Dejá vu: „amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte.”

Az utóbbi 2 hétben ismét számosan gratuláltak.

Visszatekintve az elmúlt 12 évre, ezeket az éveket felfoghatnám a gratulációk sorozatának is.

Először, jó néhány éve, akkor jöttek a jókívánságok, amikor pályáztam Esztergomban, egy megüresedett körzeti orvosi állásra. Akkoriban számos kórházi kollega választotta a körzeti orvosi hivatást.

Sokan gondolták, hogy 3 szakvizsga mindehhez elég, és gratuláltak az elhatározásomhoz.

A város akkori polgármestere viszont nem így gondolta és egy tanítványom kapta meg az állást. Nem lettem tehát az alapellátás orvosa, maradtam a Vaszary Kolos Kórházban.

A következő gratulációs hullám 10 éve ért el, amikor is a kórház főigazgatójának lemondását elfogadta a megyei önkormányzat. ( 1994-2000-ig a Vaszary Kolos Kórház működtetője a megye volt )

A főigazgatói posztra pályázó 11 jelölt között az én nevem is szerepelt. 23. éve dolgoztam akkor az intézményben. 3 könyvem jelent meg már a kórházról: megírtam az építéstörténetét, a 100 éves történetét, és „Orvosportrék Esztergomból” címmel egy riportkötetet is megjelentettem. Az a vád nem érhetett tehát, hogy nem ismerem a kórházat.

A már akkor is mindent átszövő politikai konstelláció is kedvezőnek tűnt sok ember szemében. Fideszes vezetés volt a megyében, csakúgy, mint Esztergomban. A pályázatokat értékelő külön bizottság, és a megyei Egészségügyi Bizottság is támogatott.

Jöttek is a gratulációk! Sokan biztosítottak támogatásukról, barátságukról!

Aztán a Megyegyűlés mást választott, aki addig kórházunkban még osztályvezető sem volt, és politikai múltjában egy más párt támogatása szerepelt.

Voltak, akik gratuláltak, ahhoz is, hogy később kórházi tanácsnok lettem. 12 éve vagyok egyéni képviselő Esztergomban, a testületben a Fidesz és a KDNP támogatásával. Kevesen mondhatják el magukról, hogy testületi határozatot semmisítettek meg rendkívüli ülésen miatta.

Az akkori kórházvezetés elérte ezt, és kimondták azt is, hogy nincs szükség kórházi tanácsnokra!

A főorvosi értekezlet jegyzőkönyvét őrzöm ma is. Ennek rövid összefoglalója az, hogy nevemet csupa kisbetűvel írták be a kórház történetébe. ( sokan azok közül, akik előzőleg gratuláltak )

Persze a helyzet konszolidálódott, és minden erőmmel azon voltam továbbra is, hogy mint képviselő elérjem a város részéről a kórház ( mely időközben visszakerült Esztergom működtetésébe ) számára a maximális támogatást.

Úgy érzem tudtam segíteni: Feichtinger Sándor emléktáblája, a Gönczy Béla díj, az emlékterem berendezése, Timanóczy Anna, és Gönczy Béla sírjának rendbetétele, liftek megvalósítása…és a város költségvetésében a kórház számára biztosított összegek…

Ismeretlenek állítottak meg az utcán 2008 októberében, miután a kórház teljes vezetése benyújtotta lemondását, és jókívánságaikat fejezték ki.

A gratulálók száma az új, egykori önkormányzati biztos, főigazgató kinevezése után sem csökkent.

Természetesnek vették, hogy az általa kiírt orvosigazgatói állást elnyerem, és ehhez is gratuláltak. ( A kiírás eleve olyanra sikerült, hogy meg se pályázhattam volna )

Az utolsó gratulációs hullám 2010. február 26-tól indult meg. Kórházunk főigazgatója mentesítette a munkavégzés alól az kórház orvosigazgatóját.

Csörögni kezdtek a telefonok, jöttek az email-ek…

(Dejá vu: „amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte”)

Az eddig leírtak számomra tragédiát, komédiát vagy inkább tragikomédiát jelentenek.

Hol lehet mindez közügy?

Mit is ír Madách:

„Enyésszen az egyén, ha él a köz,

Mely egyesekből nagy egészt csinál”

(Igaz, hogy a történet folytatódik!)

A választási küzdelemben, mely reményeim szerint óriási meglepetéseket nem hozhat, sokan csatlakoznak majd hozzánk.

A remélt és várt győztesek mellett mindig ott lesznek a „gratulálók”.

Őszintén remélem, hogy a szükségszerűen bekövetkező változások után a jó értelemben vett gratulálók jelentik majd a jövőt.

Hiszem, hogy nem igaz, az a vád, miszerint a Fidesz elvtelen klientúrát épít, és nem igaz az sem, hogy minden politikus csak egyéni javak megszerzését, karrierét tartja céljának.

Annyi szemetet veszünk át Amerikától, hogy az már bűn! J.F. Kennedy szavait mégis megszívlelhetnénk:

„Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted a hazád, hanem, hogy te mit tehetsz a hazádért”

Sokan bíráltak a patetikus megfogalmazásért, könyvem hátoldalán:

„Esztergom, ahol eddig a fél életemet leéltem, számomra nem egy a magyar városok közül. Munkahelyem, a Vaszary Kolos Kórház nem egy a honi egészségügyi intézmények közül. Esztergom nekem „a Város”, az itteni kórház pedig „a Kórház.”

Mindegy, hogy milyen poszton, de amíg a helyi politikában némi szerepem van, addig ezért a Városért, ezért az intézményért, a Vaszary Kolos Kórházért - szeretnék lehetőségeim szerint a legtöbbet tenni.

Ha pedig az önkormányzati választások után Esztergom közössége ( a Béke tér és a Bánomi lakótelep polgárai ) úgy döntenek, jöjjön egy hathatósabb érdekérvényesítő, akkor számomra marad a fonendoszkóp, mely legalább olyan fontos, mint a helyi politikai életben való részvétel!!!

Osvai László dr.

képviselő