A Grosics

Egy ország figyeli aggódva az Aranycsapat legendás kapusának egészségi állapotáról szóló híreket. Február 4-én tölti be 82. életévét. Vajon otthonában vagy a kórházi ágyon ünnepelhet? A születésnap alkalmat ad arra, hogy belelapozzunk Kő András: „A Grosics” című könyvébe. / Apriori International 2007. Tervezte: Szabó György István /

Ha átlapoztuk a kötetet, az utolsó oldalon láthatjuk, hogy az esztergomi Spori Print Vincze nyomdában készült! Gratulálunk a nyomdai munkához is!

A könyv olvasásához kedvcsinálóként a szerző által írt Előszóból  / „A vízszintes és a függőleges” / idézünk:

„…Nyolcvanon túl az ember összegez. Másként lát mindent, miként az ifjú vagy a férfi, mert megjárta már a keresztutat.” „Többször hangoztattam, én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy megengedhessem magamnak: azt mondjam, ami igaz” – vallotta Grosics Gyula. Erre a mondatra épül a könyv, a beszélgetés fonalát – „kereszt realitásban” – erre sodortuk fel. A rajz, a portré helyett, a kiegészítendő kérdések és válaszok helyett az eldöntendő kérdések és válaszok, az igenek és a nemek kerültek előtérbe – a körülírt igenek és nemek helyett. Nem magyarázatként, csak tényként: ezért lett a könyv műfaja: beszélgetés. És nem interjú, hanem, mondhatjuk úgy is: csevegés. Persze azzal a céllal, hogy szólásra bírjam a rejtőzködőt. Mert dacára a sok élménybeszámolónak, amely Grosics Gyula nevéhez fűződik, a sok interjúnak, ami vele készült, a mélység általában rejtve maradt.”… 

Isten éltesse születésnapján Grosics Gyulát!

Osvai László dr.