In memoriam Körmendi János

Körmendi János 1927. október 21-én született Szegeden. 1951-től a Madách Színház, majd 1989-től a Mikroszkóp Színpad tagja. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2003-ban a Köztársasági Elnök Érdemérmét kapta meg. 2005-től a Kossuth-díj tulajdonosa.

Nyugodjék békében!
 

”…A komikus ártatlan arccal jár-kel a világban, éles szemmel szedegeti fel elhullajtott jellem-potyadékainkat. Ezért benne vétkeinknek és hiúságainknak az ellenségét tisztelhetjük.

Ez a komikus magányossága, nem pedig a „síró bohóc” giccse, amit méltán helyezhetünk a kerti törpe mellé. A szegény „síró bohóc” kifestett, lisztes arccal kacagtat, miközben beteg gyermeke, csalfa hitvese stb… stb… A többit tetszenek tudni. Arisztophanész, a „múzsák neveletlen kedvence” nem takarékoskodott gúnynyilaival kortársait illetőleg. Csak egyszer, egyetlenegyszer pityergi el magát (ha szabad ilyen tiszteletlenül szólni). Fájdalmasan panaszolja, hogy midőn a „Lovagok” kigúnyolt zsarnoka elpáholtatta (akkoriban ez így ment), s a derék athéniek körülállták a fenyítés színhelyét, ahelyett hogy együttérzésüket fejezték volna ki iránta, gúnyolták, kiröhögték, s azt lesték, fájdalmában fog-e valami jó komikusat mondani? Ez a komikus magányossága! Milyen megrendítően cseng Karinthy panasza: „A humoristával mindenki viccel!” Eszünk ágában sincs e lángelmékkel egy sorba helyezni magunkat. Nekünk meg kell elégednünk azzal a finom megjegyzéssel: „Még az anyját is eladná egy viccért!” Ha majd azt hallod, hogy „olcsó humor”, „alantas humor”, „könnyű műfaj”, „léha viccelődés” és más efféléket, jól teszed, ha tartasz egy röpke lelkiismeret-vizsgálatot, de gondolj arra is, hogy humorod nívójának becsmérlése mögött a nevetségesség válástóli félelem rejlik! A komikus az a gyomorbajos szakács, aki megfőzi az ételt, de maga nem ehet belőle. Vidámságot kelt, de nem vehet részt belőle. Mindent elkövet, hogy közönsége jól mulasson, de józan marad, talán keserű, mint a szakács, ki egyszerre látja az omlós, illatos borjúszeletet és a vágóhidat. Ez a bohóc tragédiája, kezit csókolom. A bohóc nevettessen, és viselje következményeit. Ha van benned elhivatottság a humor iránt, eszedbe sem jut kikerülni azt a csapdát, melybe nevetésekkel és tapsokkal kísérve sétálsz bele!...

Levelek az urológiáról / részlet /