Emberevő oroszlánok

/Kuratív myópia az egészségügyben/

A vadon szélén a kis falu lakói állandó rettegésben élnek. Oroszlánok garázdálkodnak a földeken, és egyre gyakrabban látogatnak a forráshoz, ahonnan az asszonyok és a gyerekek a vizet hordják. Már a faluba is bemerészkednek, éjjelente váratlanul törnek rájuk. Egyre több az áldozat. A védtelen falucska léte forog veszélyben.

A falu vénei tanácskozásra gyűlnek össze. Megvitatják, hogy mit tehetnének a veszély elhárítására. Hogyan védhetnék meg a falu lakóit? Ki mer szembeszállni a félelmetes ragadozókkal? Számos kérdés merül fel. Sokan lemondóan sorsukra hagyatkoznak, és azzal érvelnek, hogy az oroszlán erősebb mint az ember, mindig voltak az erdőben oroszlánok; Isten rendelte így.

Már feloszlóban van a falugyűlés, amikor valaki szót kér. Legalább azokon próbáljunk segíteni, akiket csak megsebeztek az oroszlánok. Örülnek a javaslatnak és rövid idő alatt segélyhelyet hoznak létre a faluban. Sok sérült életét megmentik. A segélyhely kis kórházzá növi ki magát. Az emberek szívesen adakoznak, a szomszéd falu lakói is hozzájárulnak a kórház fenntartásához. A nővéreknek és az orvosoknak sok a dolga mert rengeteg a sebesült. Az oroszlánok egyre gyakrabban támadnak a falu lakóira.

Sokan úgy érzik, hogy mindent megtettek a veszély elhárítására, mások az oroszlánok egyre gyakoribb garázdálkodása miatt újabb falugyűlést javasolnak. Különösen az éjszakai támadások rémisztőek és a gyűlésen sírva panaszolják, hogy már egy nyugodt éjszakájuk sincs. Hogyan tudnák legalább éjszaka távoltartani a ragadozókat? Valaki javasolja, hogy be kell keríteni a falut. Ismét akadnak olyanok, akik nem értenek egyet. Sokba kerül a magas kerítés és egyébként is az oroszlán magasra ugrik. Végül győznek a kerítés mellett érvelők és erős magas palánkot építenek a falu köré. Éjjel zárják a kapukat és az oroszlánok nem tudnak többé rájuk törni.

Kissé megnyugszik a falu népe. Tánccal, dobbal ünnepelnek, úgy látszik, hogy sikerült megoldani a problémát.

Az ünneplés után néhány nappal egy asszony jajveszékelve rohan a forrás felől. Kislányával ment reggel vízért és amint a folyóból merített egy oroszlán elragadta a gyereket. „Mit ér a ti kerítésetek?” „Vízért továbbra is ki kell menni a faluból és a földet művelni kell, mindenütt ránk törhetnek az oroszlánok?” ‘”Hát senki sem tud megszabadítani bennünket ezektől a gyilkos fenevadaktól?’’- panaszolja.

A vének ismét összeülnek. Hosszú, fárasztó ezúttal a tanácskozás, de végre világossá válik, hogy az igazi megoldás az emberevő oroszlánok elpusztítása. Azt is felismerik, hogy ezt a feladatot senki más nem végzi el helyettük. Bátor, önként jelentkező fiatalokra bízzák az oroszlánvadászatot. Az önkéntesek felkészülnek a vadászatra, lándzsákkal szerelkeznek fel, és csapdákat állítanak. Elejtik az első oroszlánt. Az egész falu örvend. A vadászatok egyre sikeresebbek, az ifjú harcosok egyre mélyebben merészkednek a vadonba.

Néhány hónap alatt kiirtották a félelmetes emberevőket. Bár a vadászatban két fiatal áldozatul esett és néhányukat sérülések miatt kellett ápolni a kórházban - diadallal ünneplik az igazi győzelmet, A problémát gyökeresen sikerült megoldani.

Az emberevő oroszlánok elleni küzdelem története nemcsak az afrikai ember számára szolgál tanulságokkal. Egészségügyi stratégiánk szerte a világon inadekvát, képtelenek vagyunk leküzdeni a betegségek valódi okait.
A válság tünetei nyilvánvalóak. A techológia csábításáért magas árat kell fizetnünk. A szolgáltatások költségei rendkívüli módon megemelkedtek. Felmerül a kérdés, hogy mindent meg kell valósítani, ami technológiailag lehetséges. A morális relativizmus alapján nem tudjuk kielégítően meghatározni az egészség és az élet értelmét. Kérdésessé válik, hogy milyen minőségű életet, kinek az életét óvjuk a pusztulástól. Az individualizmus nem ismer határokat, nem veszi figyelembe a másik embert. Az egyén jogai elhomályosították a közösség iránti felelősséget. Nem számolunk az emberi természet előreláthatatlan és alig kontrolálható tényezőivel. Amikor gyógyító próbálkozásaink sikertelenek, azonnal hibát keresünk, felelősségrevonást kezdeményezünk. Tevékenységünk jelentős része defenzív jellegű. A halállal kapcsolatos tabu, félelem még tovább emeli a költségeket.

Jeff Greenfield amerikai újságíró találóan jellemzi az egészségüggyel szembeni képtelen elvárásokat: „Olyan specialistát keresek fel, aki nekem tetszik, olyan gyakran, amilyen gyakran csak akarom és elvárom, hogy ezért valaki fizessen; eszem, iszom és élvezem, ami nekem éppen jólesik; a doki szervizel és örökké életben tart, mert ez a kötelessége.”
Valóban ilyen életminőségre törekszünk? Kuratív és institucionális myopiával teljesen elfordulhatunk a megelőzéstől? Csak a magunk egészsége fontos? Mi lesz azokkal, akiknek nem futja biztosításra?

A cikket Daniel E. Fountain ‘’Health the Bible and the Church-Biblical Perspectives on Health and Healink’’ / A BGC Monograph, Billy Graham Center, Wheaton College, USA, IL 60187, 1989 / műve felhasználásával írta:

Pátkai István dr.

Forrás:
Kór-Lap 1996. január