II. Rákóczi Ferenc és Ecsed

Esztergomban idén Bottyán János halálának 300. évfordulójáról méltó módon szeretnénk megemlékezni.  Remélhetőleg fontos szereplője lesz ezen megemlékezéseknek Szállási Árpád tanár úr, aki Szent István városának díszpolgára, de ugyanezt a címet szülőhelyétől Nagyecsedtől is megkapta. Nem csak a nagyecsedieknek szól tehát a professzor úr egyik legújabb könyve, mely a „II. Rákóczi Ferenc és Ecsed” címet viseli.

Ecseden minden Rákóczit idézi, a Fő utcától a Kulturházon át a Vadásztársaságig…Németh László szavaival: Ő a legvonzóbb történelmi személyiségünk- az ecsedieknek mindenképpen. Rákóczi nem sokáig tartózkodott a már rég nem létező várban, de emlékét örökre itt hagyta. – írja könyvajánlójában Kovács Lajos Nagyecsed polgármestere.

Szállási Árpád pontosítja az állítást, miszerint a Fejedelem 1703-1708 között hat alkalommal járt ott.

Ecsedről „az első történészi visszaemlékezés a Borovszky-féle vármegyei monográfiában jelent meg” 101 éve – írja a szerző, majd ismerteti Ecsed történetét a XVII. század végéig.

Külön fejezetben foglalkozik II. Rákóczi Ferenc és Ecsed kapcsolatával. Ezen fejezeten belül egy kis tanulmány erejéig olvashatunk „A Rákóczi-kor egészségügyéről” is. A mai doktorok közül vajon hányan ismerik Lang Jakab Ambrus nevét, aki a Fejedelem orvosa és bizalmasa volt, aki elkísérte őt a száműzetésbe is, és végül Rodostóban halt meg!? Moller Károly Ottó a „magyar Hippokratesz” nevét már többen ismerhetik. Ő is Rákóczi tábori orvosa volt, csakúgy mint Lischovini András Ferenc.

Az „Ecsed a Rákóczi-szabadságharc után” című fejezet nem kevésbé érdekes olvasmány. Könyvtárnyi irodalma van Károlyi Sándor szerepének! A közhiedelem őt is, mint később Görgeyt hajlamos az „áruló” jelzővel illetni, pedig a történelmi valóság ennél sokkal árnyaltabb, ahogy erre Szállási Árpád is rámutat. Érdekes olvasni egy másik fejezetben Károlyi ükunokájáról, Károlyi Gyula grófról, akit a szerző is látott, egy édesapjával történő sétájuk alkalmával.

Rövid, lényegretörő, a kor hangulatát idézően ismerkedhetünk meg a XX. század első felének Ecsedével. Hogyan éltek, gazdálkodtak, ruházkodtak, mit ettek, ittak akkor, az itt élő emberek? Milyen szerepet játszottak a település életében az értelmiségiek, a zsidók, cigányok, és néhány már elfeledett „arc”?

A kötet kétségtelen egyik legfontosabb része a „Rákóczi-emlékeim, olvasmányaim” fejezett.

Szállási professzor úr ebben összefoglalja, a teljesség igényével, azokat a forrásokat, melyek megismerése után vállalkozott a könyv megírására.

Először kerül magyar fordításban az olvasók kezébe Léo Mouton párizsi főkönyvtárosnak a ’L’Hotel de Transylvanie’ című művéből az a fejezet, mely 1714-1716-ig Rákóczi Ferenccel is foglalkozik, és teljesebbé teszi a Fejedelem franciaországi tartózkodásáról szóló ismereteinket.

A „II. Rákóczi Ferenc és Ecsed” egy magyar kisváros alaposan feldolgozott története, mely ezer szállal kapcsolódik történelmünk egy nevezetes, és máig nagy hatású szakaszához a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharchoz. Kapcsolódik, és elválaszthatatlan része annak. 

A Kötet a Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 74. sorozatban jelent meg. Gazda István a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója rendezte sajtó alá, a kivitelezés pedig a pécsi Boncz Nyomdát dicséri!

Szállási Árpád könyvét a következő gondolatokkal zárja:

„Jó lenne a szatmári békét 2011-ben a nagymajtényi szerény kőlapnál megünnepelni. Ígérem, én lélekben ott leszek, képzeletbeli talpasként. Ecsedi lovasok, kuruc ivadékok sorakozzatok majd fel és vigyétek a zászlókat, mint őseitek! Jelképesen újra a földbe szúrhatjátok! Biztosan nem egyedül. A múltunkat senki nem veheti el tőlünk, de jövőtök akkor lesz, ha hűek maradtok Rákóczi szelleméhez!”

Osvai László dr.