KI IS VOLT VÁNDOR ÖDÖN?

Amikor a Város vezetésének 1932. végén bejelentette végleges nyugdíjba vonulásának szándékát a városatyák szükségesnek érezték, hogy 1933. január 30-i ülésükön jegyzőkönyvben örökítsék meg érdemeit és köszönetüket fejezzék ki eképpen:

„Végül igaz elismeréssel emlékezik meg a város szolgálatában kifejtett hosszú és odaadó szolgálatáról, melyet mindenkor a szív, a gondosság és az embertársak szeretete vezetett, és amelyet a városi közkórháznak, valamint a közegészségügy érdekeinek szentelt. Ezért elhatározza, hogy érdemes tevékenységét elismerésül jegyzőkönyvbe megörökíti, és Isten áldását kéri további tevékenységeire.”

Nem élvezhette azonban sokáig a pihenést, mert 1933. február 11.-én életének 66. évében meghalt. Az Esztergom és Vidékében megjelent nekrológjában így írtak róla:

„A kórház és a családja volt, ahol leélte nemes életét, de mindkét helyen a szeretet és lelkiismeret szava irányította cselekedeteit. Az orvosok és családfők mintaképe volt. Sokakat meggyógyított és sokaknak megmentette szemevilágát”

A Belvárosi temetőben óriási részvét mellett temették el. Sírjánál, - melyet ma is ugyanaz a vaskereszt jelöl – utóda dr. Rajner János mondott búcsúbeszédet.

Ma már alig ismerik nevét szülővárosában.

Ki is volt Vándor Ödön?

Vándor Józsefnek – Esztergom egykori rendőrkapitányának - Effner Magdolnával kötött házasságából egyetlen gyermekként született 1867. június 21-én. Középiskoláit szülővárosában végezte.

A családi hagyomány szerint későbbi feleségével, Nagy Margittal az 1878-as dunai árvíz során találkozott először.

Nagy Pálék a Dunasoron laktak és a mentés során édesapja mellett volt, és segédkezett a 11 éves Ödön. Egyik feladata volt, hogy vigyázzon az akkor még csecsemő Margitkára, míg a felnőttek az értékeket mentik.

Édesapja korán meghalt és nagy anyagi nehézségek árán végezte az egyetemet. Előfordult, hogy gyalogosan vágott neki a Budapest-Esztergomi útnak, mert vonatra nem volt pénze.

Egyetemi éveiről nem sokat tudunk.

Huszár Gyulával lakott egy szobában. Szerette a zenét, jól hegedült. Zenei tehetségét gyermekei is örökölték. Jó kapcsolatot tartott egyik medicus társával Grósz Emillel / 1865-1941 /, aki később egyetemi tanár és európai ismeretségű szemész lett Valószínűsíthető, hogy közös szakmai érdeklődésük volt az alapja későbbi barátságuknak is. Szemészeti gyakorlatát a híres Schulek Kilinikán szerezte meg. Később Esztergomban ő teremtette meg a szemészeti betegellátást. Minden csütörtökön trachoma rendelést is tartott lakásán.

1892. márciusában avatták doktorrá. 1 évvel később szeptemberben a Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karán az iskolaorvosi és egészségtani tanári tanfolyamot is elvégezte.

1894-ben Bátorkeszi körorvosává nevezték ki.

Esztergomban figyelemmel kísérték a városi születésű ifjú doktor pályáját és bátorkeszii kinevezését az Esztergomi Közlöny így kommentálta:

„Óhajtanánk, hogy városunk irányadó férfiai a tehetségéről előnyösen ismert fiatal orvos részére itt helyben biztosítanák a megfelelő állást, nehogy saját szülötteink máshol legyenek kénytelenek egzistenciájukat keresni.”

A figyelmeztetés nem volt hiábavaló, hisz az Érseki Papnevelde orvosa és egészségtanára lett.

A Betegsegélyező Pénztár Esztergom területén őt foglalkoztatta. 1896-ban pedig Mátray Ferenc kórházigazgató lemondása után megbízott igazgatója lett a régi városi közkórháznak.

Az új igazgatói helyre pályázatot írtak ki, melyen részt vett Vándor Ödön is.

Andrássy János alispán – bár a bizottság más sorrendet állapított meg – Lipthay János megyei főorvos ajánlására Gönczy Bélát nevezte ki igazgatónak. A sors különös játéka, hogy Gönczy Béla évfolyamtársa volt Vándor Ödönnek.

Az idő a választás helyességét nem kérdőjelezte meg. Gönczy Béla 1896. március 20-án vette át a kórház irányítását Vándor Ödöntől.

Érdekes, hogy a későbbiek folyamán semmiféle súrlódás nem volt a 2 doktor között.

1899. szeptember 9-én vezette oltár elé a nálánál 9 évvel fiatalabb Nagy Margitot. A Szent Anna utca 12 alá költöztek.

1901-ben született meg első gyermekük Miklós. Vándor Ödön puritánsága családszeretete legendás volt a Városban. Felesége többször elmondta „Ödön magának szerzetesnek kellett volna mennie!”

Vajon mit érezhetett ez az alapvetően magába zárkózó, de kiválóan képzett orvos, amikor 1908. májusában kisfia scarlátos lett és nem tudott rajta segíteni. Miklóska 1908. május 22-én meghalt.

Az I. világháború kitörése előtt a Vörös Kereszt Egyesület külön bizottságot hozott létre az egészségügy várható feladatainak előkészítésére. Ennek tagja volt a kórház alorvosa is. A sebesültek ellátásában ugyanúgy részt vett, mint a Kolos Kórház igazgatója és teljes személyzete.

Tökéletesen kiegészítették egymást. Gönczy határozott, lényegre törő, céltudatos egyénisége mellett, Vándor Ödönt a szorgalom, az aprólékos tudás, a szeretet jellemezte.

Ahhoz, hogy Gönczy Béla a XX. század egyik legjelentősebb esztergomi orvosa lett, Vándor Ödön jelentősen hozzájárult. Megszámlálhatatlan műtétek kapcsán asszisztált főnökének.

1915-ben szervezték át az alorvosi státuszt a kórházban és ekkor lett főorvos. 1920-tól ő lett a Simor Kórház osztályvezető főorvosa.

Esztergom és környékének elismert és szeretett gyógyítója volt. Tisztelet vette körül. Németül és latinul olvasott, szerette a zenét.

Ráérő idejében szívesen sétált a Vaskapu felé.

A családi hagyomány szerint többször meglátogatta Előhegyi nyaralójában Babits Mihályt. Babitsék 1924-ben vásárolták meg az előhegyi házat és nyaranta rendszeresen hosszabb időt töltöttek itt. Sajnos a nagytekintélyű esztergomi orvos és a költő fejedelem találkozásainak írásos nyoma nem ismert. Babits Mihály Beszélgető füzeteiben ugyan többször megidéz esztergomi orvosokat, ez azonban már természetesen a 38-ban történt gégeműtétét követő éveket idézi.

Amikor 1926-ban Vándor Ödön és Gönczy Béla elérték a nyugdíjkorhatárt, mind a kórházban, mind a városban általános volt az óhaj, hogy maradjanak még a helyükön. 1926. december 30-én a testületi ülésen a városatyák így fogalmaztak:

…”eminens érdeke, úgy a kórháznak, mint a város közösségének, hogy nevezettek a kórház vezetésében továbbra is részt vegyenek, s annak éléről még el ne távozzanak…személyük elvesztése feltétlen káros hatással lenne a kórház jó hírnevére és legjobb, illetve legeredményesebb működésére.”

Vándor Ödönt tehát dolgozott tovább. 1929-ben tiszteletbeli megyei főorvossá nevezték ki.

Az évek azonban nem múltak el nyomtalanul. Egyre többet betegeskedett. 1932. májusában Balatonfüredre utazott gyógykezelés céljából. Az állapota azonban nem javult. Hazakerülve újabb agyérgörcs érte.

Elvesztette hallását. Krepuska Géza / 1861-1949 / korának neves fülész egyetemi tanára is vizsgálta, de ő sem tudott segíteni.

1933. február 11-én hunyt el otthonában. Feleségén kívül 3 lánya – Ilona, Sarolta és Magdolna – és egész Esztergom gyászolta. Nagy Margit sok évvel élte túl férjét. 1952. szeptember 12-én halt meg. Ma ő is ott nyugszik Vándor Ödön és Miklóska mellett a Belvárosi temetőben.

Vándor Ödön halála óta 70 év telt el. Egyre kevesebben ismerik már a nevét.

Nekünk késői utódoknak a feladatunk, hogy ne vesszen a feledés homályába a neve, hogy a Szemészeti Osztályon ott legyen a képe, és hogy a Halottak Napján, Esztergom ma élő orvosainak nevében, valaki gyújtson meg egy szál gyertyát!

/ Az unokáknak, Koluman Ferencnének, Bobek Endrénének köszönöm az írásomhoz nyújtott segítségüket. Dr. Viola Balázsnak pedig azt, hogy hiteles fotóhoz juthattunk Vándor Ödönről!/

Osvai László dr.

2003. július