"Aki mindig nevet az bolond, aki soha, az gonosz."
Gracián
Elszomorító világunkban, mikor vannak akik, azért tüntetnek, hogy néhány ripacs újra hangot kapjon kereskedelmi rádiókban, vajon ki vesz kezébe olyan könyvet, amit most ajánlani szeretnénk? És mégis! Talán lesz 1-2 ember, aki a Horvát-tengerpart helyett vagy mellett autóba ül majd, és felkeresi a Szepességet!
„Középkori falképek a Szepességben” című munkájukkal Prokopp Mária művészettörténész és Méry Gábor kiadó, fotóművész újabb közös szellemi kalandra vállalkoztak. A 1002-ben megjelent Gömörország többé-kevésbé ismeretlen, rejtőzködő gótikus templomainak freskóit bemutató könyvük után most a „mosoly, derű, halk szívesség” Gömörtől északra fekvő vármegyéjében, a Szepességben kalauzolják végig az olvasót.
A Szepesség nemcsak gyönyörű tájaival, csodálatos műemlékeivel tünik ki. Ezer szállal kapcsolódik a magyar művelődés egészéhez is. A Szepesség megelevenedik Jókai, Mikszáth és Krúdy műveiben, innen származik Márai Sándor családja, itt született Illés Endre, valamint a német anyanyelvű irodalmár-polihisztor, Rumy Károly és a híres nyelvész Paul Hunsdorfer ( Hunfalvy Pál )….
E könyv, melyben a művészettörténeti magyarázat és elemzés a gazdag képanyaggal tökéletes egységben jelenik meg, ha akarjuk – művészettörténet, ha akarjuk – útikönyv, de egyúttal valami más is. Aki figyelemmel kíséri Prokopp Mária és Méry Gábor munkásságát, tudja, hogy ők a művészttörténet-írásnál, illetve a fényképezésnél és a könyvkiadásnál többre, másra vállalkoztak: a könyv, amelyet kezünkben tartunk, magában foglalja a múltat, a jelent és a jövőt.
Ők a legmagasabb szakmai szint magaslatáról tulajdonképpen a történeti Magyar Királyság nagyszerűségét, kincsekben való páratlan gazdagságát mutatják be, hogy újra felfedezhessük és birtokba vehessük múltunkat.
A magyar Királyság abban a korban a képzőművészetben is kivívta európai egyenrangúságát. Erről tanúskodnak még ma is az akkori területhez tartozó megyék és városok, ezek építészeti emlékei, nem utolsósorban a könyvben ismertetett Lőcse és Zsegra templomai, amelyeket az Unesco Szepesvárral együtt világörökségként tart számon.
Perényi János
/ részlet /