Laoszi hírlevél

 

A gyorsan fejlődő, népesebb és határozottabb arculatú délkelet ázsiai országok mint amilyen Vietnám, Tájföld vagy Kambodzsa ismertebbek. Laosznak nincs tengerpartja, eldugott, viszonylag kis népességű, alacsony jövedelmű ország. Közel háromezer méteres hegyek, termékeny fennsíkok, a Mekong folyó gyönyörűséges kanyarulatai, viszonylag megtartott természeti környezet egyre vonzóbbak a nemzetközi és a regionális túrizmus számára. Több mint egy millióan látogatnak évente Laoszba. Kip-pel fizetnek, de a thai baht-ot és az amerikai dollárt is elfogadják. A hátizsákkal érkező turista úgy számolhat, hogy napi 15 dollár fedezi a szerény, tiszta, biztonságos szállást és étkezést.

 

A fővárostól északkeletre elterülő magasföldön találjuk a prehistorikus, kétezer évnél is régebbi „Plain of Jars” – szabad fordításban a „Kő kancsók vidékét”. A meghökkentő látvány, az angliai „Stonehenge-t” juttatja eszünkbe. Több száz kancsó maradt fenn, számos lelőhelyen. Tonnányi súlyt is elérő homokkő tömbökből faragott óriás „köcsögök”, amiket a feltevések szerint, szarkofágnak, szeszes italok erjesztésére vagy rizsraktározásra használhattak. A kancsók vidékén élnek a hmong etnikai csoporthoz tartozók. Viszonylag új vendégek, 150 évvel ezelőtt menekültek laoszi földre Kínából, ahol üldözték őket. Az amerikaiak Vietnám elleni háborújában, a Laoszon átvezető utánpótlási vonalon amerikai oldalon harcoltak, a CIA titkos támogatásával. A jól szervezett vietnámi hadsereg 1970-ben a kancsók vidékéről a hegyekbe szorította a hmong-ok irreguláris csapatait.

Kínával, Vietnámmal, Kambodzsával, Tájfölddel és Burmával határos. 237 km2 területén, az Egyesült Királyságnál is nagyobb területén kevesebb mint hatmillió lakós él. A lakosság 41 százaléka 15 év alatti, 6 százaléka 60 év feletti. A férfiak 77 százaléka, a nők 56 százaléka írástudó. Lao Lourm a domináns etnikai csoport, buddhista vallásúak. A tai-kadai nyelvcsaládba tartozó lao a hivatalos nyelv. Laot sokan értik Kína Yunnan és Guangxi déli tartományaiban, Burma északi részén és Tájföldön is. A laoszi írás a thai, eredetileg dél-indiai írás adaptációja. A tanult, idősebb generációhoz tartozók a Mekong völgy nagyobb városaiban még értenek franciául, de ahogy Vietnámban is történt, az üzleti életben, nemzetközi kommunikációban és a tudományban is az angol vette át a vezetést.  Sokan végezték tanulmányaikat a Szovjetunióban és a közép-kelet európai országokban. Néhány magyarul beszélő laoszival is találkozhatunk. Az ország vezető pszichiátere, a két laoszi pszichiáter közül az egyik Magyarországon szerezte szakképesítését.

 

1893-ban francia befolyás alá került. A franciák szorgalmas vietnámi adminisztrátorokkal dolgoztak és remélték, hogy Laosz előbb utóbb ’vietnamizálódik’. Nem vált be a franciák elképzelése, a laosziak nem gyorsítottak és a franciáknak is el kellett hagyni a térséget. A gazdaságilag fejletlen és távoli Laoszt gyengülő francia befolyás alatt érte a második világháború. Hat hónapig japán fennhatóság alá került majd 1953-ban vált függetlenné, de az indokínai háború alatt Vietnám szomszédságában újabb nagyhatalmi küzdelem színterévé vált.

 

1971-től 73-ig a hivatalos becslések szerint az amerikaiak több mint kétmillió tonna bombát dobtak Laosz – ra. Sokan meghaltak és több mint kétmillió ember, a lakóság harmadrésze menekülni kényszerült. A hatalmas területeket elfoglaló aknatelepítéseket nehéz felszámolni és még ma is évente közel száz, nagyobbrészt gyermek esik áldozatul. Kis „bombácskák”, ártalmatlan kinézetű gyilkos tojás alakú golyók, rizsföldeken, iskolák alatt és környékén, játszótereken, a bambusz ágai között, még a prehisztorikus nagy kancsók körül is - mindenfelé fellelhetők. Amikor az országokat összehasonlítva egy főre eső jövedelemről, egy főre jutó alkoholfogyasztásról beszélünk, Laoszban az egy főre eső bombákat, aknákat számoljuk, ezek aránya a világon és a történelem során itt a legmagasabb.

A fundamentalista kommunista rendszer erőszakolt kollektivizálással, átképző táborokkal egészen 1979-ig tartotta magát. Ma a laoszi ember új arculatú problémákkal, a privatizációval, globalizációval, a hatalmon levő elit korrupciójával, elmaradott oktatás és egészségügyi ellátással - a malária és AIDS terjedésével, kénytelen szembenézni. A környezetet veszélyeztető gátépítés, a mohó fakitermelés, az urbanizációs ártalmak káros következményei már láthatók. 

 

 

Bankokból érkezem Vientiane-ba a vietnámi légitársaság gépén. A laoszi főváros hitelesebb átírásban Wieng Chan, szandálfa várost jelent. A tájföldi párás hőség után üdítő a laoszi klíma. Novembertől februárig itt a főváros magasságában kellemes az időjárás, de márciustól májusig, különösen az ország deli részén negyven fok feletti a hőmérséklet és éjszaka sem változik sokat.

 

Más távoli országokból küldött leveleimben már említettem, hogy a “pszichiátriai gondoskodás gyalogútjain, kevésbé kitaposott ösvényein járok”. Ezek az utak különösen exotikusak egy olyan országban, ahol az infrastruktúra még fejletlen, ahol még nem csap nagy zajt és nem kápráztat el globalizáció hangossága és szédítő villogása. A tigrisugrásokkal fejlődő ázsiai országokból érkező utazó jól teszi, ha Laoszban alacsonyabb sebességfokozatba kapcsol. Itt az idő más léptékű. Azt mondják, hogy az európai ember, aki hosszabb időt tölt itt, gyorsan átveszi ezt a tempót, - halkszavú és komótos járású lesz.

 

A relaxált életstílus vidéken és a városokban egyaránt jellegzetes. Laosz „Don’t worry, be happy!” mottó országa. Udvariatlan általánosítással mondják, hogy „A vietnámiak elültetik a rizst, Kambodzsában nézik, ahogy növekedik, míg a laosziak hallgatják a rizs növését”.

 

A nagyhatalmak közötti puffer helyzetben, a túlélés szüntelen kompromisszumaival, a vallási és kulturális örökség számos tényezőjét figyelembevéve értelmezhetjük az óvatos, lassú „pszichés tempót”. Elefántok mérkőztek Laosz területén, letarolták és elaknásították a földjét, évtizedekig menekültek, a bunkerokban találtak menedéket. Most a nagy viharok utáni konszolidációs időszakban, sok csalódás után a laosziak nem akarnak tudomást venni a felgyorsult időről. 

 

A „Don’t worry, be happy”mottó megtréfálhatja az embert. Vannak boltok, ahol „happy” felirattal ellátott üdítőt kínálják.. A „happy” mangó vagy narancsital amphetamint vagy marihuánát tartalmaz. Előfordult, hogy paranoid pszichotikus állapotban tért haza az exotikus élményekre vágyó, gyanútlan utazó.

 

A program szerint a CBM laoszi partnereivel, az országos rehabilitációs intézet igazgatójával, és az ország egyik pszichiáterrel találkozom. Prioritásnak látszik a pszichiátriai ellátásban érdekelt néhány nemzetközi szervezettel, valamint a buddhista szerzetesek hagyományos gondoskodásával való együttműködés. A hivatalos állami egészségügy keretei között közegészségügyi szemléletű vezetés koordinálhatja a munkát, képzést és megteremtheti a közösségi alapu pszichiátriai ellátás, szakemberképzés, szupervízió és referálás alapvető rendszereit. A CBM erőforrásait ezekre a feladatokra fordítjuk és megállapodunk a CBM partnerével való együttműködésben.

 

A kollégáktól és a szakirodalomból megtudom, hogy a születéskor várható élettartam 54 év a férfiak és 56 év a nők számára, a nemzeti jövedelem 3, 1 százalékát fordítják egészségügyi célokra. Elmeegészségügyi költségvetés, elme - törvény, országos program nincs. Néhány detoxikáló centrum áll az ópium függők rendelkezésére. Van drog politika. A 15 év felettiek körében az ország északi részén 3% -ra tehető az ópiumfüggők száma.  A büntető törvénykönyvben van elmecikkely. Viszonylag magas az epilepszia előfordulása, 7,7 ezrelékes prevalenciával.  Az elsődleges ellátás szintjén phenobarbital és diazepam áll rendelkezésre, de kaphatók a hagyományos neuroleptikumok, epilepszia és depresszió ellenes gyógyszerek is.

 

A Mahosot pszichiátriai kórház és a katonai kórház látja el a pszichiátriai betegeket.

A Mahosot-ban 9 ápoló, 2 pszichiáter, 1 neurológus, 4 általános orvos, - a katonai kórházban 13 ápoló és 4 általános orvos dolgozik. A pszichiátria nem része az elsődleges ellátásnak, pszichiáterek képzése és az általános orvosok pszichiatria továbbképzése nem biztosított.

 

Néhány nemzetközi nem kormányzati szervezet drog betegekkel, a Handicap International az epilepsziában és intellektuális sérülésben szenvedőkkel foglalkozik és együttműködnek a pszichiátriai kórházzal.

 

A szakmai egyeztetés, hivatali megbeszélések után betegeket látogatunk és megtekintjük az elhíresült „cluster bomb” – sok kis bombát tartalmazó nagy bombák és az aknák múzeumát.

 

Laoszi vonatkozású Anne Fadiman 1997-ben megjelent nagysikerű könyve, “The Spirit Catches You and You Fall Down”. A hmong etnikai csoporthoz tartozó Amerikába emigrált család, és epilepsziás gyermekük életútját, a gyermek tragikus haláláig mutatja be a szerző.  A markáns tradíciójú hmong nép szokásai  az amerikai emigrációban látszólag kibékíthetetlen ellentétbe kerülnek az amerikai egészségügy kulturálisan, és spirituálisan esetenként érzéketlen gyakorlatával.

 

Izgalmas olvasmány volt számomra, Joseph Westermeyer, valamint Jerome Kroll 1978-ban megjelent közleménye a veszélyes magatatási zavarokat mutató betegek közösségben alkalmazott korlátozásáról írt munkája. A tudományos pszichiátriai gyógyítás neuroleptikumok nélkül a hetvenes években és ma is sok helyen  kénytelen a népi módszerekre hagyatkozni. Az önmagára és másokra veszélyes, destruktív magatartású, pszichotikus állapotok kezelését a család, a szomszédok és a buddhista szerzetesek bevonásával biztosítják. Órákig, napokig kézzel fogják le a betegeket, majd köteleket használtak. Ha tovább is eltart a nyugtalanság a rendőrségnél, valamint a rendházban tartott bilincseket veszik kölcsön, de kaloda, zárható cella is alkalmazásra kerül. Esteként mély gödörben, kútban találja magát a nyugtalan pszichotikus beteg, különösen az eldugott falvakban. Figyelemreméltó a korlátozó eljárások fokozatos és nem büntető attitüddel való alkalmazása és az indulati reakciók elmúltával a korlátozások eltávolítása is (Westermeyer, 1978). Nem kétséges azonban, hogy a korszerű pszichiatria nélkül a családok, különösen a távoli kis közösségekben brutális korlátozó ezközök alkalmazására kényszerülnek.

 

WHO, Lao People’s Democratic Republic, Mental Health Atlas, 2005, Geneva

Choulamany, C. (2000, 2001) „Drug abuse among youth in Lao PDR” In: WHO, Mental Health Atlas, 2005, Geneva

Westermeyer, J. and Kroll, J. „Violence and Mental Illness in a Peasant Society: Characteristics of Violent Behaviours and ’Folk’ Use of Restraints, Brit. J. Psychiat. (1978), 133, 529-41

Duc-Si Tran, et al. „Prevelance of Epilepsy in a Rural District of Central Lao PDR”, Neuroepidemilogy, 2006; 26: 199-206

Westermeyer, J. „Economic Losses Associated with Chronic Mental Disorder in a Developing Country”, Brit. J. Psychiat. (1984), 144, 475-481