Orvosi Rendtartás születése Esztergomban

v, 2009-02-01 18:11

Száz évvel ezelőtt alakult meg annyi önkéntes regionális társulás / Budapesti Orvosi Kör, különböző vidéki tömörülések / után az Országos Orvos-Szövetség, amely az 1900-as év folyamán Esztergomban tartotta kongresszusát. Nyugodtan minősíthető mérföldkőnek a magyar orvosi etika történetében.

 

A kongresszust az elnök Kétly Károly belgyógyász professzor nyitotta meg, aki felolvasta a betegeskedése miatt részt venni nem tudó Vaszary Kolos hercegprímás meleghangú, üdvözlő levelét, majd Jendrassik Ernő professzor / szintén belgyógyász / főtitkári beszámolója következett.

A Szövetségnek akkor már 69 fiókszervezete, 3615 tagja és 40 ezer korona alaptőkéje volt. Ugyanezen esztendőben tartották Párizsban az első nemzetközi orvostársadalmi és deontológiai / kötelességek tana / kongresszust, amely szerint e téren szintén szinkronban voltunk Európával.

Az esztergomi nagy összejövetelen fogadták el azt az Orvosi Rendtartást, amely id. Imre József professzornak az Orvisi Ethika című könyve függelékeként olvasható. Szó szerint szükséges idézni, mert időszerűségéből mit sem veszített? 
 
Orvosi Rendtartás.
 
Elfogadta az Országos Orvos-Szövetségnek 1900. évi szeptember hó 2-án Esztergomban tartott kongresszusa.
 
A.     Az orvos magatartásáról általában.
 
1.      Minden orvos őrizze meg hivatása méltóságát és tekintélyét. Hivatásunk azt az erkölcsi kötelezettséget rója reánk, hogy mindenkor és mindenütt, a nap és az éj bármely órájában készek legyünk a szenvedő emberiség segélyére sietni s egyúttal arra figyelmeztet, hogy a segélykeresőnek egészsége, talán élete lélekjelenlétünktől, orvosi tudásunktól függ. Ez az erkölcsi alap, melyen hivatásunk gyakorlata nyugszik, amelyen annak tekintélyét fejleszthetjük s a nagyközönségtől annak tiszteletben tartását követelhetjük. Hivatásunk magasztossága, fontos volta hasson át meg át bennünket, annál is inkább, mivel a legtöbb esetben saját lelkiismeretünk az egyedüli bíró. Magunkviseletében gyöngédség párosuljon a határozottsággal, udvarias előzékenység a tekintéllyel: hogy megnyerhessük a beteg bizalmát, tiszteletét, háláját.
2.      Legyünk a beteggel szemben, akár szegény, akár gazdag, egyaránt humánusak, figyelmesek, de kerüljük a lealázó hízelgést.
3.      Az orvosi titoktartás kötelezettsége mindig a szemünk előtt lebegjen.
4.      Látogatásaink gyakoriságát a beteg állapota szabja meg. Oknélküli sűrű látogatások, hacsak különben nem kívántatnak, nyugtalaníthatják a beteget s környezetét, de az orvost is anyagi érdekeltség gyanújába hozhatnák.
5.      Ne állítsunk fel ok nélkül komor kórjóslatot, de a valót ne hallgassuk el a környezet, a család előtt. Tartsuk tiszteletben mindenkinek vallásos meggyőződését.
6.      Gyógyíthatatlannak tartott betegektől ne tagadjunk meg orvosi közreműködésünket.
7.      Megvonhatjuk szolgálatainkat, ha tanácsainknak folytonos makacs, kicsinylő figyelmen kívül hagyását tapasztaljuk, sőt ez kötelességünkké válik akkor, ha orvosi tevékenységünknek tisztességtelen célokra való kihasználását vennők észre.
8.      Az orvos megtelepedés, lakásváltoztatás, gyakorlatának megszakítása és újból való megkezdése esetén a száraz tényt, esetleg speciális szakmájának megjelölésével, hírlapokban / legfeljebb 3-szor / közölheti.
9.      S hirdetésnek minden reklámos alakja sérti az orvosi hivatás méltóságát. Ilyenekül tekintendők:
 
a.      az orvosi segítség felkínálása – még az ingyenesé is – hírlapokban, falragaszok útján, vagy bármely más módon:
b.      különös gyógyító módszerek felkínálása hírlapokban, nyilvános előadások, röpiratok útján, vagy bármely más módon:
c.       kórtörténetek és műtétek ismertetése nem orvosi lapokban:
d.      megrendelt vagy felajánlott és elfogadott köszönetnyilvánítások és reklámcikkek hírlapokban:
e.       a közönség megtévesztésére alkalmas címek és címtáblák.
 
10.    Az orvos ne ígérjen, s ne adjon jutalmat azért, hogy neki betegeket vagy orvosi állásokat szerezzenek.
11.    Kizárólag levél útján ne orvosoljon betegeket.
12.    Laikusokat ne hívjon meg szemlélőkül orvosi ténykedéseihez / műtéteihez /.
13.    Titkos vagy általa nem eléggé ismert orvosságokról vagy gyógyipari termékekről ne adjon bizonyítványt.
14.    Joga van az orvosnak minden ténykedéséért díjat követelni. Egyes valóban szegény betegeket, humánus hivatásának önként hódolva, díjtalanul kezelhet, de sérti az orvosi méltóságot, ha mellékes anyagi érdekekből vagy tisztességtelen versenyből szolgálatait akár az egyesnek, akár testületeknek kedvezményes feltételek mellett, vagy ingyen felajánlja. Tilos betöltött magán- vagy hivatalos orvosi állások elnyerése iránt lépéseket tenni, vagy másokkal tétetni.
15.    Kerülje az orvos még a látszatát is annak, mintha haszonleső érdekközösségben állana valamely gyógyszertárral, gyógyfürdővel, gyógyipari termékek gyártójával vagy elárusítójával.
16.    A kuruzslók üzelmeivel szemben kérlelhetetlen legyen, ezeket oklevelével mentesíteni a legsúlyosabb megsértése az orvosi tisztességnek.
17.    Az orvos a közönséggel ne akarja elhitetni, hacsak erre klinikai, kórházi, vagy kizárólag egy szaknak szentelt működésével jogot nem szerzett, hogy csupán ő ismer bizonyos szert valamely betegség ellen, vagy egyedül neki van meg a képessége bizonyos speciális szakban.   
 
B.     Az orvos magatartásáról kartársaival szemben.
 
1.      Önmagát és az orvosi rendet megbecsülő orvos nem jár kartársai betege után.
2.      Semmivel sem menthető eljárás, ha orvos valamely kartársnak orvosi működését a közönség előtt kedvezőtlen bírálat tárgyává teszi: ellenkezőleg, kötelessége minden orvosnak, hogy kartársait laikusok  íly bírálata ellenében mindenkor megvédje.
3.      Orvos nem vehet állandó kezelésbe olyan beteget, akiről tudja, vagy utólag értesül róla, hogy már más orvos gyógyítja.
Ha az elhívott orvos arról értesül, hogy a beteget e betegségében más orvos gyógyította, akkor tanácskozást ajánl elődjével. Ha a beteg nem egyezik  a tanácskozásba, akkor az újonnan meghívott orvos gondoskodik arról, hogy a beteg vagy hozzátartozói kollegáját idejekorán értesítsék a változásról.
Sürgős szükség esetén más orvos betegeitől sem lehet az orvosi segélyt megtagadni: de a kezelő orvos erről utólag értesítendő.
4.      Ha a kezelő orvos arról értesül, hogy betegéhez sürgős szükség nélkül, az ő értesítése mellőzésével más orvost hívtak, szüntesse be az ilyen félnél további látogatásait.
5.      Ha az orvos más orvos betegét akár mint rokon vagy barát, akár pedig megbízásból meglátogatja, tartózkodjék a kórjelzésre vagy a gyógyításra vonatkozó ócsárló megjegyzéstől. Látogatásáról, különösen ha az hivatalos minőségben történik, lehetőleg értesítse a kezelőorvost. Kötésváltoztatással járó vizsgálatot csakis a kezelőorvos beleegyezésével végezhet.
6.      Az orvos kartársainak. Az ezzel közös háztartásban élő családtagjainak, vagy kartársa özvegyének orvosi kezeléséért díjat ne követeljen: de tényleges kiadásainak megtérítéseit kívánhatja.
 
C.     A helyettesítésről
 
1.      Távollét, betegség vagy másnemű akadályozás esetén egyik orvost a másik közös megállapodás szerint helyettesíti. A helyettesítő orvos mindig úgy viselkedjék, hogy a betegnek régi orvosába helyezett bizalma ne csökkenjen.
2.      A helyettesítő orvos a helyettesítés évében nem veheti át a beteg orvoslását, kivéve, ha erre a helyettesített orvos felkéri.
3.      A helyettesítés idejére eső honoráriumok közös megállapodás híján a helyettesített orvost illetik meg, kivéve, ha nagyobb műtétek, vagy szülés vezetése fordul elő.
4.      Valamely kartárs elhalálozása esetén, hacsak előzetes másnemű megegyezés nem történik, a helyettesítő orvos a helyettesi minőségben átvett betegtől az év végéig járó díjat az özvegynek vagy az árváknak felajánlja.
 
D.    Az orvosi tanácskozásokról.
 
1.      A beteg vagy a hozzátartozók azon óhajának, hogy konzilium tartassék eleget kell tenni.
2.      Ha a kezelő orvos a beteg óhajtotta orvossal a tanácskozást megtagadja s a beteg ennek dacára megmarad óhajtásánál, úgy a kezelő orvos a beteg gyógyításáról lemond.
3.      A tanácskozásnál pontosan kell megjelenni. A korábban jött orvos rendszerint 15 percig vár kartársára. Csak igen sürgős esetek és vis major szolgálhatnak a késedelem mentségéül.
4.      Ha csak a kezelő orvos jött el, úgy ő a szükség szerint rendel. A kezelőorvos elmaradása esetén a tanácskozásra elhívott orvos csak sürgős esetben vizsgálhat és rendelhet: különben a tanácskozásra újabb időt tűzvén ki, visszavonul. Ha más helyről /pl. más városból / érkezett, rendeléseit közli a beteggel, véleményét pedig – zárt levélben – a meg nem jelent rendelőorvossal.
5.      A tanácskozásra meghívott orvos kerülje a feljebbvalóság minden látszatát s az eddigi gyógyítás ócsárlását.
6.      A tanácskozás szigorúan bizalmas jellegű.
7.      Véleményeltérés esetén a konziliárius annak kijelentésére szorítkozik, hogy a megbeszéléskor nem létesült megállapodás, eltérő véleményét tapintatosan közli a beteggel vagy hozzátartozóival, kerülve mindent, ami a gyógyító orvosba vetett bizalmat ok nélkül megingathatná s ezután visszavonul.
8.      A tanácskozás eredményét a megállapodás szerint a tanácskozó orvosok bármelyike közölheti. A beteg és a család csak az eredményről nyerjen tudomást.
9.      A tanácskozásban megállapított gyógyeljárást a kezelőorvos csak szükség esetén változtathatja meg.
10.  A tanácskozás megismétlése a háziorvos vagy a család kezdeményezésére bízandó és ezen elv értelmében a konziliárius a beteg vagy hozzátartozói előtt tartózkodik a látogatás ismétlésére vonatkozó minden célzástól.
11.  Orvosok között kartellszerű megegyezésű orvosi tanácskozások tartására az orvosi tisztességgel meg nem egyezik.
12.  A konziliárius, kivéve a specialistákat, a beteg további gyógyítását csakis in consilio folytathatja, vagy a régi, vagy egy új ordináriussal együtt.
 
Az illusztris szerző kitűnő munkájára még visszatérünk később. Idéz egy régi közmondást, amely úgy tartja, az orvosi munkához három adottság kell: „a bölcs elméje, az angyal türelme és a disznó gyomra”.
Vagy:  „egy feljelentésnek, ha az ártatlanság ki is derül, nemcsak az orvos, hanem az egész orvosi társadalom a vesztese”.
Elgondolkodtató megállapítások, tehát a magatartásban is fontos a prevenció. Nem könnyű, de önvédelemből meg kell kísérelni, hogy az etikai bizottságoknak minél kevesebb munkája legyen.
 
 
Szállási Árpád dr.
Forrás: Kór-Lap
1999. január