SZENT ISTVÁN 2009. AUGUSZTUS 20.

A honfoglalás és az országalapítás után alig több mint fél évszázaddal kezdődött a magyar állam megszervezése, amelynek akarása nélkül Vajk, azaz István nem válhatott volna a keresztény magyar állam megalapítójává. Géza fejedelem, amikor kiválasztotta fia számára Civakodó Henrik lányát, Gizellát, egyértelmű irányt szabott népünknek: a nyugatra vándorlás és a harci kalandok helyett nyugati szövetségeseket kell keresni, a nyugati civilizációt és kereszténységet kell meghonosítani, de úgy, hogy fennmaradhasson a nemzet örökletes függetlensége.

Ezt abban az időben csak római egyház biztosíthatta, mind a keleti (bizánci), mind a nyugati (német-római) császársággal szemben. A magyar állam függetlenségének biztosítására és annak nemzetközi elismertetése végett a király koronázásához tehát a római pápától kellett megszerezni a királyság jelképét, a koronát. Pontosabban a korona királyi hatalmát. A koronakutatók a kutatás hevében gyakran elfeledkeznek arról, hogy a korona eredetének és eredetiségének, valamint készítése korának a pontos megállapítása főleg művelődéstörténeti szempontból fontos.

A független magyar államszervezése, azaz az állampolitika szempontjából az a lényeges, hogy a korona hatalmi ereje nem a német-római vagy a bizánci császártól, esetlen más világi uralkodótól származott, tehát nincs hűbéri vonatkozása. Ereje Jézus helytartójától, Szent Péter utódjától ered, aki minden világi hatalom fölött áll, és nem a fegyver erejével, valamint az adószedés eszközével uralkodik, hanem az ige hirdetésével, tanítással és az egyetemesség terjesztésével foglalkozik. Ezért nem vált magyar uralkodó népe soha senki hűbéresévé, legfeljebb a legyőzött nemzet sanyarú sorsát kellett elviselnie.

Amikor arra emlékezünk, hogy ezer évvel ezelőtt koronázták első királyunkat, és ezáltal óhatatlanul összekapcsolódott a középkori magyar nép és a modern magyar nemzet történelme a kereszténységgel, gyakran elfeledkezünk Szent István atyjának a fiával vetélkedő nagyságáról. Mert ő kezdte a központosított magyar állam szervezését, és ő kérte I. Ottó császártól a hittérítőket. Ő döntött tehát a nyugati orientációról. Fia, István ezt folytatta, ezt gazdagította, és ezt töltötte meg olyan tartalommal, amely illeszkedett a pogány korból a kereszténységgel rokonítható hagyományokhoz, és méltó volt az evangélium tanításához is.

István király államszervezői tevékenysége következtében a Római Birodalom bukása után először alakult ki jogbiztonság a Kárpát-medencében. Nem csupán ezért, mert onnan számítva nem létezett olyan szervezett államalakulat ebben a térségben, amelyben várak és katonák felügyelték volna a biztonságot, hanem a jogrend miatt is. Nem véletlenül áll István intelmeiben az a példás mondat, hogy szeresd az igaz ítéletet… Első királyunk ezer esztendővel ezelőtti megkoronázása, az előzmények és következmények a fokozatosan hatalommá erősödő nyugati keresztény egyház által képviselt krisztusi eszme erőterében játszódtak.

Az ebben megjelenő leglényegesebb krisztusi eredetű filozófiai üzenet az volt, és máig az, hogy cselekedeteimért magam vállalom a felelősséget. Ezt tudatom és szabad akaratom birtokában teszem, de aki vétkezik, azaz elvéti a helyes utat, tehát rosszul dönt, az emiatt ránehezedő terhet a bűnbocsánat esélye könnyíti. Az eszme ezzel felszabadította az embert a változtathatatlanság démonának rabságából, és felkínált számára a folyamatos módosítás, javítás, javulás lehetőségét.

Duray Miklós

Forrás: Nemzeti Kalendárium