110 ÉVE TÖRTÉNT!

110 éve szeptember 2-án alapkőletételi ünnepségre gyűltek össze a meghívott vendégek az egykori Bisutti-féle telken Esztergomban. Erre az időpontra időzítették az Országos Orvosszövetség kongresszusát is, így számos illusztris vendég is részt vett az ünnepségen. A kápolna leendő oltára alatt helyezték el az alapkövet. Ezzel kezdetét vette kórházunk építése. A főpapság részéről megjelent Walter Gyula – aki a Kórházépítő Bizottság elnöki feladatait is elvállalta – mondott beszédet:

„Szerencsés találkozása a véletlennek, hogy épp azon napon teheti le városunk egy közegészségügyi intézet alapkövét, midőn e fontos állami érdek melegkeblű képviselői tisztelik meg szerény falait.

Talán nem minden öröm nélkül és megelégedés nélkül látják hazánk e jelesei, hogy azok az eszmék, amelyek diadaláért küzdenek, erős visszhangot keltettek kebleinkben.

A közegészségügy lelkesebb és erélyesebb felkarolása, mind nagyobb hódításokkal dicsekedhetik. E hódítások eredménye az a nemes törekvés is, amely Esztergom városát arra indította, hogy régi, a mai igényeknek már meg nem felelő kórházát ujjal cserélhesse fel.

Évek óta küzd, fárad, dolgozik, tervez a város, hogy egyik legégetőbb szükséges jótékony intézményének létet adhasson.

Az alapkő letétele, amelyet a püspök úr ő Méltósága az imént végezni kegyeskedett, nemcsak magvalósulása a város forró óhajának, hanem jutalma azon szívós kitartásnak is, amellyel a nemes eszmét megtestesíteni törekedett.

Bizonyítéka ez alapkő letétele azon ténynek is, hogy az a város, amelynek területén egykor a haza legjelentékenyebb kulturális és jótékony intézményei virágoztak, hű maradt hagyományaihoz.

Kívánhatnók ugyan, hogy minél kevesebben legyenek kénytelenek ez intézet áldásait igénybe venni. A betegségeket azonban épp oly kevéssé lehet megszüntetni, mint az élet egyéb terheit és bajait, keserűségeit és sanyarúságait eltüntetni.

Azon forró óhajtást kell tehát inkább tolmácsolnunk, hogy feleljen meg az intézet minél tökéletesebben azon magasztos rendeltetésének, amelyre hívatva van.

Legyen mindenkor biztos menhelye a szenvedésnek, enyhe a fájdalomnak, könnyítése a gyötrő kínoknak.

Legyen emléke a város fennkölt gondolkodásának, meleg emberbaráti szeretetének és könyörületes áldozatkészségének.

Szolgáljon buzdításul a legkésőbbi nemzedéknek is arra, hogy a város minden irányú jólétéért, emelkedéséért, felvirágoztatásáért őszintén lelkesüljenek.

Ezen forró óhaj tolmácsolása mellett, hálás köszönetet nyilvánítok ő Méltóságának kegyes fáradozásáért és a mélyen tisztelt közönségnek azért a részvétért és érdeklődésért, amelyet becse megjelenése által e vállalkozás és törekvés iránt tanúsítani méltóztatott.”