430 ÉVE SZÜLETETT BETHLEN GÁBOR ERDÉLYI FEJEDELEM

Iktári Bethlen Gábor (Marosillye, 1580. november 15. – Gyulafehérvár, 1629. november 15.) erdélyi fejedelem (1613–1629), I. Gábor néven megválasztott magyar király (1620–1621), a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyisége.

A köznemesi sorból felemelkedő Bethlen Gábort 1613-ban az erdélyi rendek török „javaslatra” fejedelemmé választották. Bethlen uralkodásának időszakát a történetírás Erdély aranykorának nevezi. Nem véletlenül, hiszen ebben az érában modern gazdasági módszereket vezettek be, megvalósították a vallási toleranciát, az udvarban művelődési központot hoztak létre és nem utolsósorban megteremtették Erdély viszonylagos függetlenségét a törökkel szemben.

Halálakor Kemény János így emlékezik vissza a fejedelemre: 

…”Talán tyukmony sültni idő alatt meghala ez nagy fejedelem, kihez hasonló magyar Mátyás királytól fogva, és István királyon kívül nem hallatott, nem is remélhetni:

Úgymint ki eszes, vitéz, igen magaviselő, kegyelmes, liberális, oeconomus, munkában fáradhatatlan, haszontalan dolgokban idejét nem töltő, külsőképpen tekintetiben oroszlán, conversátióban nyájas, józan életű, könyörgésben és az isteni szolgálatban nem külsőképpen tettető, de buzgó, szegényeken és könyörgőkön könyörülő, egyházi rendeket tiszteletben tartó, ekkléusiákat építő, segítő, fundáló, tudós emberek conversátiójában, disputátiók hallgatásaiban gyönyörködő, minden rendeket promoveáló, az haza fiaiknak atyjok, az vitézlő rendnek mind jó tanítójuk s mind tükörök, de édesatyjok is: megharagudni tudó, de azt megmértéklő: haragot nem tartó.

Nem kegyetlen és vért szomjúhozó, hamar megengesztelődő: kinn az közönséges helyen magát nagy authoritással, benn pedig házában belső szolgái közt nyájas szelídséggel magát viselő: fő lovakban, friss öltözetekben, misikában, építésekben, fejedelmi vendégségekben s néha táncokban is, de nem részegséggel, mértékletesen gyönyörködő: mert az boritalt feje fájása is szenvedhette. Katonaszerszámokban gyönyörködő ember vala, és egyéb sok szép virtusokkal felékesített ember vala: noha mindazáltal emberi gyarlóságtól ő is üres nem lehetett, ez világra elterjedett emlékezetű ember vala: mindkét hatalmas császárokat is in aequilibrio tartja vala magához és hazájához, egyebek rettegik vala: az magyar nemzetet elhíresítette vala.

Ó, vajha remélhető volna valaha más!

Ó, vajha avagy ne született avagy örökké élt volna!”