ADVENT HARMADIK HETE 2010

Az öröm igazi közösséget teremt

„Az öröm mindig személyek közötti esemény! Örülni csak valakiben lehet, sohasem valamiben. Ha úgy tűnik, valamiben örülök, akkor az azért van, mert azt a valamit valaki (egy személy, aki engem szeret) adta. Nincs bűnös öröm, de van bűnös gyönyör (bár a gyönyör önmagában nem bűn, hiszen természetünkhöz tartozik).

Azért nincs bűnös öröm, mert az öröm Isten Országának a jele. Az öröm nem e világból való (az állatok örülni nem tudnak, jóérzésük van csupán), de ebben a világban van. Az az ostoba mondás: „legszebb öröm a káröröm” vicces formában fejezi ki azt a lelki kéjelgést (gyönyörérzetet), amelyet más kára láttán termel ki magából a bűntől megromlott emberi szív, de ez nem öröm. Az örömet tanulni kell, és be kell fogadni.

Most értem meg Szent Pál parancsát: „Örvendjetek!” (kairéte). Amit be lehet fogadni, vagy meg lehet tanulni, arra parancsot is kaphatunk, de ami önkéntelen testi érzés, azt megparancsolni ostobaság lenne. Szent Pál nem arra szólít fel: gyönyörködjetek!

Most értem meg, miért szomorít el az ősz és a tél mindig meglepő szépsége, ha egyedül vagyok a tanúja: ha egyedül megyek ki a pilisszentléleki hegyekbe, ahol dércsipkébe vannak felöltözve a fák, és tágra meredt szemmel néz vissza a lehanyatló Nap.

Miért érzem a kényszert, hogy megosszam a látványt ablakomból, amikor a Duna-parti platánok levéltől megfosztott ágai között pár percre lila eksztázisban vonaglik a hatalmas égi fénykorong, mielőtt lebukna a látóhatár mögé. És miért szeretném pontosan azzal megosztani ezt a látomást, aki lelkem bizalmasa?

Mert a szépség is interperszonális esemény! A szépség teofánia (Isten-jelenés), amely végtelen gyönyört okoz a lélekben, de örömmé akkor válik csak, ha próbálom megosztani. Mert a legkisebb öröm is egészen más, mint a legnagyobb gyönyör. Gyönyörködni csak valamiben lehet, örülni csak Valakiben, valakivel. Az örömnek trinitológiai (szentháromságos) szerkezete van, ezt tapasztalom, amikor valakivel az emberek közül osztozom Isten megjelenésének gyönyörében, a szépségben és ezáltal együtt örvendezünk, nem is a látványban, hanem magában Istenben.

Ezért mer felszólítani minket az Apostol:

„Örvendjetek mindig az Úrban, ismét mondom, örvendjetek, mert az Úr immár közel vagyon.”

Lám, ki is fejti, meg is magyarázza az öröm okát: az Úr közel van hozzánk!

Az egész keresztény aszketika (és annak teljesen egészséges mivolta) benne van ebben a felszólításban. Csak azért mondunk le sok-sok gyönyörről, mert örvendezni akarunk. Igaz, nem mindig kell lemondani a gyönyörről azért, hogy örvendezzünk, de nagyon sokszor igenis le kell róla mondani, márcsak azért is, nehogy azonosítsuk a gyönyört az örömmel, a szigorúan magán jellegű eseményt a személyközi eseménnyel: a mulandót az örökkévalóval.”

fr. Dr. Barsi Balázs O.M.F.

József Attila

KARÁCSONY

Legalább húsz fok hideg van
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember,
meleg magvető hitünkről
komolyan gondolkodnak a földek,
az uccák biztos szerelemmel
siető szíveket vezetnek,
csak a szomorú szeretet latolgatja,
hogy jó most, ahol nem vágtak ablakot,
fa nélkül is befűl az emberektől;
de hová teszik majd a muskátlikat?
Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.

1923. dec.