ADVENT NEGYEDIK HETE 2010.

Nemes szándékaink is tisztulásra szorulnak? Ne akarjunk nagylelkűebbek lenni Istennél

/részlet/

…Dávidnak volt egy jó gondolata: templomot épít. Közli a prófétával. A próféta is elfogadja, de figyelmeztetést kap, hogy a terv jó, de a szándékot és az alaphelyzetet tisztázni kell: ki kinek és mit ad.

Elsősorban nem Dávid ad házat az Úrnak. Arra szüksége sincs. Dávid is csak abból adhat, amit Istentől kapott. Itt Isten az, aki Dávidnak ad örök „királyi házat.” Majd erre az örök királyságra utal Gábriel arkangyal, amikor így szól Szűz Máriához: „Fiad nagy lesz és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége”.

Nátán próféta számára mindez éjszaka lesz világossá.

Nem csak a bűnösök okoznak kárt bűneikkel, hanem a jóratörekvők is nem mérlegelt, meg nem tisztított jószándékaikkal.

Túlságosan hamar azonosítjuk jószándékunkat Isten akaratával, és ebben a sietségben észre sem vesszük, hogy szándékaink nem mindenestül jók.

Az első, amit most egyszer és mindenkorra szeretnék megtanulni: Isten mindig megelőz engem nagylelkű szeretetével.

Túl hamar beleélem magamat abba a szerepbe, hogy én adok valamit Istennek. Szerzetesek, papok és a nagyon törekvő hívek hibája ez. Átélem az „áldozat” nagyságát, még mielőtt jól megnézném, hogy talán itt maga Isten akar nekem adni végtelenül többet és maradandót.

Az is hamis ideológia, hogy magamat azért fosztom meg valamitől, mert az Úrnak szüksége van rá: pl. szüksége van neki egy lakóházra. Nincs szüksége. Nekünk van rá szükségünk, hogy ő közöttünk lakjon. Akkor meg ne az ellenkezőjét állítsuk, mert az hazugság, még akkor is, ha jámbor köntösbe van öltöztetve.

Egy pillanatra sem szabad elfelejtenünk, hogy Isten előbb szeretett minket. Igazából nincs istenszeretet, csak viszontszeretet van.

A templomépítésben az ókori ember számára mindig jelentkezik a veszély, hogy befogja Istent, birtokolja (ld. Bábeli torony)

Isten befoghatatlan, felfoghatatlan és manipulálhatatlan.

Ő az, aki megragad minket szeretetével. Nem az Egyház birtokolja Istent, Krisztust, hanem Isten birtokolja az Egyházat.

Isten nem engedi, hogy templomépítés vagy bármilyen vallási struktúra kiépítése által őt úgy fogja be az ember, mint egyfajta elektromos energiát, és aztán rendelkezzék vele. Ő nem lakik kézzel épített házban. Mégis a megépített templomot annak szentelésekor betöltötte az Úr dicsősége. Mária méhében leszállt az Úr személyes dicsősége, hogy velünk legyen, hogy találkozhassunk vele.”

fr. Dr. Barsi Balázs O.F.M.

Mécs László: A gyermek játszani akart

A vonat futott. A kupé-dobozok
szűkek voltak. A gyermek unatkozott.
Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
A csermely áradt. A gyermek játszani akart.

A gyermek szeme tükröt keresett:
anyjára mosolygott s várt egy keveset,
az anya arca nem tükrözte vissza,
szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a bankárra mosolygott s várt egy keveset,
a bankár arca nem tükrözte vissza,
börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
egymást tükrözték a szerelmesek,
a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza.
Vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a kalauz orcái veresek,
a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt,
nem tükrözhette vissza. Dolga volt.

A gyermek szeme tükröt keresett:
a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset
tükröztem, mint kék tó a teli holdat
s ringattam. Valahol angyalok daloltak.

Ó én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel.
Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel,
sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom:
a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.

Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak
virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre.