"Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor hallgatni kell."
Széchenyi István
"Hallgatni, mikor beszélni kell, szintoly nagy hiba, mint beszélni, mikor hallgatni kell."
Széchenyi István
Folytatjuk az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténetéről szóló sorozatunkat. Az 1899-es esztendőben járunk. Még 2 év van az építés megkezdéséig:
Gyűltek továbbra is az adományok. A május 10.-i ülésen jegyzőkönyvezik gróf Majláth György cs. és kir. kamarás főrendi házi tag – aki Esztergom vármegye főispánja is volt – 1000 Ft-os adományát.
Gróf Majláth György 1854. december 23-án született Pécsett. Gróf Forgách Ágoston lemondása után a Hont megyei főjegyzői székből került Esztergom vármegye élére, mint főispán 1881-ben. 4 év múlva a király, testvérével együtt grófi rangra emelte. “Ritkán avatkozott be a vármegye ügyeibe. Inkább szolid összekötő kapcsa volt a vármegye és a kormány között s a megyének főleg képviselője volt. Igazi úr, aki magas műveltséggel, nemes elvekkel, de közvetlen tevékenység láza nélkül állott a vármegye élén. Alatta az alispán / későbbi utóda: Kruplanicz Kálmán / volt mindenben a fő irányító, az a bizonyos jobb kéz, amely minden munkát elvégez.”
1892. december 12-én tartott rendkívüli megyei közgyűlésen a kormány valláspolitikai elvei miatt írásban bejelentette lemondását. A vármegyétől távozva nem feledkezett meg Esztergomról, melyet adománya is bizonyított.
Ugyanezen az említett ülésen id. Eggenhofer József városi képviselő szintén 1000 forintos felajánlást tesz.
Az Eggenhofer család a XVII. században Goschenreithből került Magyarországra. A Belvárosi temetőben, a családi sírboltban közel 30 leszármazott alussza örök álmát. Id. Eggenhofer József 1836-ban született. Élete során óriási vagyont halmozott fel. Esztergom egyik leggazdagabb polgárának hírében állt. Gőzhajózási vállalata, téglagyára és számos ingatlana volt. Részt vett a politikai életben is. Országgyűlési képviselő és az esztergomi képviselőtestület tagja is volt. 1903. július 22-én a Komárom megyei Sátorkő pusztai birtokán halt meg. Fia ifj. Eggenhofer József - aki indult a kórházépítési pályázaton – hozatta Esztergomba édesapja holttestét. A család egy másik ágát képviselte Eggenhofer Ernő / 1870-1925 /, akinek Dummer Máriával / 1873-1944 / kötött házasságából született Táton 1899-ben Eggenhofer Béla, aki Gönczy Béla útóda lett a Kolos Kórház igazgatói székében.
Graeffel János neve is ott szerepel a jelentős adományt felajánlók márványtábláján. 2 000 koronával járult hozzá a kórházépítéshez.
1833. augusztus 6.-án született Esztergomban. Itt végezte középiskolai tanulmányait, majd a fővárosba került a papneveldébe. 1856. szeptember 15.-én szentelték pappá.
Rövid ideig segédlelkész volt, később a nagyszombati főgimnázium tanára és igazgatója lett. 1878 júliusától címzetes, 1889-től valóságos esztergomi kanonok
Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank 1000 forinttal járul hozzá az építkezéshez
Az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank Rt. 1867-ben létesült a kereskedők és az iparosok hiteligényének kielégítésére. Az alapításban elévülhetetlen érdemeket szerzett Ferenczy Jákó és Kaan János tanár. Utóbbi a királytól lovagkersztet kapott munkásságának elismeréséül. A bank következő vezetője Marosi József esztergomi kereskedő, annak halála után pedig dr. Gróth József ügyvéd lett.
Nem csak nagy összegekkel, hanem kisebb tételekben is gyűlt az adomány a kórházépítés javára. Köszönhető volt ez annak a kampánynak, melyet a város kórházépítő bizottsága indított el. Gyűjtőíveket adtak ki a város és a megye módosabb polgárai részére. Egy ilyen ív szövege a következő volt:
„Esztergomnak, de az egész vármegyének sincs oly közkórháza, mely a modern igényeknek megfelelne, mely képes volna befogadni, és ellátást nyújtani mindazoknak, kiket a mostoha sors arra utal, hogy szenvedéseik enyhülését, munkaerejük helyreállítását a kórházban keressék.
Esztergom sz. kir. város közkórháza egy félszázaddal ezelőtt csakis, mint községi kórház létesült, ehhez képest úgy terjedelemben, mint berendezésében csupán szerényebb igényeknek volt hivatva szolgálni. Ma azonban, midőn a város és megye területén élénkebb gazdasági és ipari élet támadt, a midőn a bányák, gyárak és közvállalatok saját gyári kórházaik mellett, súlyosabb esetekben mind sűrűbben veszik igénybe a közkórházat, midőn a munkások kötelező betegsegélyző intézményei törvényileg rendezvén és a közegészségügyi követelmények folyton fokozódnak: bekövetkezett az idő, hogy sokszor a kapun zörgető szenvedőket nem képes befogadni s az elutasíthatatlannak is alig adhat menedéket. Az egyesült Esztergom ezen okból mozgalmat indított egy a közegészségügy minden kívánalmának megfelelő 70 ágyra tervezett és körülbelül 100 000 frt-nyi költséggel felépítendő közkórház létesítésére. Egyúttal elhatározta, hogy a kórház jelenlegi szűk és százados épületeit a mindinkább népesedő menedékházhoz csatolja. Ekként kettős czélt vél elérhetni. Önmaga azonban e nagy feladatot megoldani képes nem lévén, azon hazafias kérelemmel fordul az egész t. megyei közönséghez, hogy nemes törekvései megvalósításában hathatós támogatásával segíteni szíveskedjék.
Köztudomású, hogy a herczegprimás Vaszary Kolos bíbornok ő főmagassága, nagylelkű és örök hálára kötelező bőkezűséggel 25,000frt-ot ajánlott meg ezen nagy alkotásra: az “Esztergomi Takarékpénztár Részvénytársaság” az intézet félszázados fennállásának emlékére egy külön kórházi pavilon felépítésére máris 15,000 ftr-ot adományozott: a sz.kir. város 5000 frton kiválóan alkalmas, könnyen hozzáférhető helyen, a Németh-utczában, nagy telket vásárolt és szentel a czélnak.
Azonfelül az eszt. Főkáptalan 2000 frt-ot, nagys. Pór Antal apát, kanonok úr 1000 frt-ot kegyeskedtek e közhasznú czélra adományozni: Esztergom vármegye törvényhatósága pedig a kezelése alatt álló s mintegy 7000 forintra rugó kórházi alapítványokat engedte át. Ekként az alap meg van vetve s csak jóakaróink hathatós támogatásától függ, hogy az építkezés mielőbb megkezdhető legyen.
A felebaráti szeretet és emberi könyörületesség szent nevében fordulunk tehát Esztergomnak itthon és a távolban élő fiaihoz és mindazokhoz, a kiknek szíve megindult valaha a szenvedés láttára s akik a jóságos cselekedetek lelki örömét valaha átérezték: kegyeskedjenek nagylelkű adományaikkal ezen emberbaráti alkotásban résztvenni, közremunkálkodni!
Az adományokat kérjük készpénzben vagy kötelező aláírásban / esetleg 3 évre felosztva / Esztergom sz. kir. város polgármesteri hivatalához juttatni és a gyűjtőívet f. évi június 1-ig minden esetben szintén ugyanoda beküldeni.
Azon kegyes adakozók, akik 1000 frt-ot vagy azon felüli összeget adományoznak, alapítókul tekintetnek s emberbaráti áldozatkészségük a kórház egyes betegágyai fölött külön emlékkövön fog megörökítést nyerni.
Az adakozásokat időközönként a helyi lapokban is nyugtázzuk és a gyűjtőívek bekötve a kórház csarnokában fognak elhelyeztetni.”
Esztergom, 1899. évi márczius 25-én
Hazafias tisztelettel: a kórház építésére kiküldött képviselő-testületi bizottság