AZ ESZTERGOMI KOLOS KÓRHÁZ ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 17.

Folytatjuk az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténetéről szóló sorozatunkat. Az 1899-es esztendő végén járunk:

Igazságtalanok lennénk, ha nem emlékeznénk meg újra a kórházépítés másik nagy szorgalmazójáról Mátray Ferencről. Ez év júniusában nyugdíjba vonult és a fővárosba költözött a vármegyei tiszti főorvos, Lipthay János. Megüresedett helyére pályázott dr. Mátray Ferenc, és június 22-én ki is nevezték erre a posztra.

A tőle megszokott lendülettel vettette bele magát ebbe a munkába is. Szeptemberben az Országos Orvosszövetség Nagyváradon tartotta kongresszusát. Esztergomot Mátray, Rapcsák és Konrád doktorok képviselték, nem eredmény nélkül, hisz a kongresszuson úgy döntöttek, hogy a tanácskozás jövő évi helyszíne Szent István szülővárosa lesz. A Szövetség vezetőit októberben Vaszary Kolos is fogadta.

Mátray Ferenc szigorúsága, precizitása nem mindenki előtt tette őt népszerűvé. Sokan támadták, főleg a közegészségügy területén bevezetett szigorú intézkedései miatt. Ezen intézkedések szükségesek voltak: “csak figyeljék meg a főorvos havi jelentését, amely kifogásolhatatlan, rideg statisztikai adatokkal, számokkal beszél. Megdöbbentő a kép, amelyet e jelentések főleg a vármegyének gyermekhalandóságáról s a tüdőgümőkor nagy arányú elterjedéséről festenek”

Kollegái nagy része és a helyi média is egyértelműen az új megyei tiszti főorvos mellé állt. “ Ő volt az, aki mielőtt főorvossá lett, első az országban, a legtöbb kedvezményt vívta ki a vármegyei pénztárból való fizetést s tarifa-rendezést említsük – s így nem kételkedünk, hogy a mutatkozó ellenkezés fáj neki. De meg nem akasztja kitűzött célja felé haladtában”

Így is történt!

Mátray ismerte azokat az epidemiológiai adatokat, miszerint Magyarországon kb. 400 ezer ember szenved tuberculosisban, és évente kb. 60-70 000–en halnak meg e betegségben. A tudomány akkor még gyógyszeres kezelését nem ismerte a betegségnek, de egyre másra jelentek meg a közlemények arról, hogy a betegek szanatóriumi kezelésétől milyen jó eredmények várhatóak. Mozgalmak indultak szanatóriumok építésére. Németországban, 1898-ban 22 ilyen intézmény működött, és 34 állt építés alatt. Magyarországon Korányi Frigyes professzor kezdeményezésére 1898-ban alakult meg a szanatóriumot előkészítő bizottság és Jókai Mór 1 000 koronás adományával indult meg a gyűjtés, melynek eredményeként létrejött és 1901-ben megnyitotta kapuit az “Erzsébet királyné szanatórium”.

Esztergomban Mátraytól származott az elgondolás, hogy a tüdőbetegek elhelyezésére nem kell új szanatóriumot építeni, hanem a Vörös Kereszt kórházat kellene átalakítani. A tervhez elvben a herczegprimás és a főkáptalan is hozzájárult. A megyei főorvost meglátogatta Korányi Frigyes, akit fogadott Vaszary Kolos nevében Walter Gyula is. Később a Vörös Kereszt Kórházban valóban tüdőosztály is működött.

Mátray mellett azonban Gönczy Béla az, aki egyre nagyobb szerepet vállal a kórház létrehozásában. Kettőjük közül kétségtelen Gönczy a kreatívabb, a tehetségesebb a nagyobb szaktudású orvos. Tegyük hozzá a szerencsésebb is. Októberben egy műtét kapcsán ugyanis megsértette a kezét. Budapesten operálni kellett, de néhány nap múlva már teljesen jól volt és tökéletesen meggyógyult. Mint látni fogjuk, Mátraynak nem volt ilyen szerencséje.

Október 12-én a város vezetésében is változás történt. Lemondott a polgármester, Malina Lajos, akit nem lehetett a kórházépítés ügyével kapcsolatosan elfogultsággal vádolni. Lemondását egészségi állapotának romlásával magyarázta. A város új vezetője Vimmer Imre lett. Érdekes, hogy újra felmerült a jelöltek között Helcz Antal neve, azonban ő nem vállalta el a felkérést.

Vimmer Imre 1842. november 15-én született a Hont megyei Börzsönyben. Mint szülei és nagyszülei is, akik a hercegprímási uradalmak gazdatisztjei voltak, ő is az érsekség bajcsi uradalmában, majd a pozsonyi tiszttartóságon kezdte pályafutását. Pozsonyban, mint gazdasági írnok működött, és itt kezdte meg jogi tanulmányait is. Az ügyvédi gyakorlatát Esztergomba indította el, ahol rövidesen vármegyei alügyész lett. 1871-ben az Eszterházy birtokokra – Kismartonba - került, mint jószágigazgató. Tevékenyen részt vett ugyanakkor a Rába szabályozásának megszervezésében és tagja volt a Győr-Sopron-Ebenfurti vasút létesítésére született társaságnak. 1881-ben Sopron vármegye tiszti főügyésze. Az Esztergomi főkáptalan hívására a káptalani és papnöveldei uradalmak vezetésére tért vissza Esztergomba és 4 éven át látta el ezt a tisztséget. Rövid kitérő után 1899-ben választották meg Esztergom polgármesterévé. 16 évig viselte ezt a tisztséget. Az ő polgármestersége alatt adták át az új kórházat, villamosmű épült, a várost aszfaltozták, a Duna kotrására és a part biztosítására is ekkor került sor, de a katonai tábor és a lőtér valamint a halastavak létesítése is az ő nevével hozható kapcsolatba. 5 évvel nyugdíjba vonulása után 1920. május 23.-án hunyt el.

Gönczy Béla évről-évre a nyilvánosság előtt is beszámol a kórházban folyó gyógyításról.

Néhány nevezetesebb esetet közölt 1899-ből:

“Egy embert 9mm kaliberű revolverből hátba lőttek, a golyó a baloldali felső lapoczkaszögletnél hatolt be, s útjában a tüdőt is sértette / erős vérköpés / egyébként olyan szerencsésen haladt tova, hogy a szegycsont markolata feletti bőr alatt megakadt, s innen egy metszés segélyével eltávolíttatott, s a sérült 3 hét múlva gyógyultan távozott….

Egy beteg bélelzáródás tünetei közt került a kórházba, jobb lágyéktáján a hasban egy gyermekfejnyi fájdalmas daganat volt érezhető, s csakis a kórelőzményi adatokból lehetett felvenni, hogy a hasban helyet foglaló daganat nem más, mint az a sérv, mely évek óta fennállott, visszahelyezhető volt, de most véletlenül tömlőstől együtt úgy nyomatott vissza a lágyékcsatornán át, hogy a bélelzáródási tünetek még fokozódtak is.

A betegnél sérv-hasmetszést kellett végezni, mely után a tömlőt könnyen ki lehetett emelni. A sérv tömlőben egy 16cm hosszú bélkacs volt kizáródva. Miután pedig a sérv az idők folyamán valószínűleg gyakrabban helyeztetett vissza mindenestől, az a hasfalat borító hashártyát maga előtt lassanként leválasztotta, vagy pedig annyira meglazította, hogy az izomzat és a hashártya közt képződött üregben foglalhatott ilyenkor helyet, ezért a műtét folyamán nem csak a sérvtömlőt, de a meglazult hashártyát is ki kellett irtani, úgy, hogy a hashártyát 14 cm hosszúságban kellett aztán összevarrni. …

Egy betegen csendőr karddal sérülést ejtett, mely átvágta a bal kézháton a közös ujjfeszítő izomnak mind a négy inát. Az alkalmazott invarrat után teljes gyógyulás állott be. …

Egy betegnél czombcsont és alszárcsonttöréseknél járókötéseket alkalmaztunk gipszpólyák s gipsz pólyákból készített sínek segélyével. Utóbbi esetben hosszában 2 vasrúdra fektettük a beteget s extendáltuk / szükség esetén narcosisban / kellő mértékben a tört végtagot, melyre fel egészen a csecsbimbóig oly módon alkalmaztuk a kötést, hogy előbb vékony vataréteggel vettük körül a végtagot illetve a törzset. A beteget mindjárt a kötés megszáradása után járni tanítottuk. …

Egy esetben a herevízsérvet a Winkelmann szerint leírt módon végeztük: ugyanis a herevízsérvtömlőt 4 cm hosszúságban a felső póluson megnyitva, s a nyíláson át benyulva a herét kihúztuk, úgy hogy az egész tunica propria kifordult, mire a tunica rését a here mögött ismét összevartuk. A kifordult zsákot reponáltuk módot adva, hogy a tunica vaginalis propria a communissal összenőhessen, s a bőrt bevarrtuk. Ezen műtéti módnál igen előnyösnek bizonyult, hogy a műtét igen rövid / öt perc / alatt befejezhető, s a tunicák összenövése folytán recidíva nem állhat be.” …

Érdekes, hogy ezen leírások nem valami tudományos folyóiratban, hanem az egyik korabeli helyi lapban, a Szabadságban olvashatóak.

A média persze nem csak ilyen komoly témákról tudósított. Megírták például, hogy ebben az évben dr. Rigler Gusztáv eljegyezte Budapesten Alpári Mariska kisasszonyt.

Vagy: tudósítottak arról, hogy Áldory Mór és Berényi Gyula doktorok lakástelefon használatukhoz, a városhoz térítési díj igénylésével kérelmet nyújtottak be. Kérelmük, azzal a magyarázattal került elutasításra, hogy a telefont döntően magán célokra használják.

Vagy: megtudhatta a közönség, hogy dr. Vándor Ödön a belvárosi templom oltára elé vezette Nagy Margit kisasszonyt.

Gönczy Béla magánéletéről keveset tudunk. Prokopovich Ilonával kötött házasságából gyermek nem született, viszont szívesen vállalt keresztapaságot.

1899. augusztus 27-én például Eggenhoffer Ernő és Dummer Stefánia, Béla nevű gyermekének lett keresztszülője a Gönczy házaspár. Egyikük se gondolta, hogy a keresztvíz alá tartott kis újszülött 34 év múlva Gönczy Béla útóda lesz a kórházigazgatói székben és csakúgy mint keresztapja elévülhetetlen érdemeket szerzett a kórház fejlődésében.

Az évszázad utolsó évét azzal a reménnyel tudták zárni az esztergomiak, hogy belátható rövid időn belül elindulhat végre az új közkórház építése is.