BUDA JÓTEVŐJÉNEK LEGENDÁI

Marczibányi István emléktábláját a nevét őrző téren, a művelődési Központ falán 2010. szeptember 24-én Láng Zsolt polgármester leplezte le. Még azt is kevesen tudják, hogy mi a tér névadójának keresztneve, holott Marczibányi István korának leggazdagabb embere volt.

„Marczibányi István életét és halálát számos legenda övezi, ezért nehéz lett volna szabályos életrajzot írni róla” – állítja Verrasztó Gábor, a II. kerület krónikása, aki monográfiát írt a XVIII. század nagy mecénásáról.

Marczibányi Istvánt általában grófnak titulálják – tévesen, hiszen a család I. Mátyás királytól 1465-ben nemesi címeres levelet, később puchói és csókai előnevet kapta, nemesi címet azonban nem. Ami biztos: az 1752-ben született Marczibányi István alispáni rangjától függetlenül is nagyúr volt, hiszen a család birtokai az újvidéki Szerém megyétől a felvidéki Trencsénig terjedtek.

 

Vagyonához mérten szerényen élt, 1810-ben költözött a budai Dísz téren álló egyemeletes „palotájába”. Mivel 58 éves korában elhunyt, csak 10 évet élhetett Budán, de ez idő alatt számos nagy hatású adományt tett.

Visszahívta például a II. József által feloszlatott irgalmas rendet, megvette számukra a Császárfürdőt és a környező épületeket, sőt megépíttette és a gondjaikra bízta Buda első kórházát is.

 

Széchényi Istvánt jóval megelőzve, már 1806-ban szorgalmazta a Magyar Tudományos Akadémia felállítását, jövedelméből 50 ezer forintot ajánlva a célra – csakhogy akkor erre még nem volt politikai akarat. Összehasonlításként: Széchenyi István 1825-ben 60 ezer forintot adományozott az akadémia megalapítására.

 

Az 1806-ban kezdeményezett Ludovika felállításához csak ketten járultak hozzá 50 ezer forintos adománnyal, a császárné és Marczibányi István.

A Marczibányi Intézet évről évre jelentős díjat biztosított a legjobb magyar nyelven írt műnek – a díjazott munkák közt volt Arany János Toldi estéje című műve is.

Az alapítványon túl mecénásként is támogatta a magyar írókat, köztük Verseghy Ferencet és Kazinczy Ferencet. Saját gyereke nem lévén, örökbe fogadta felesége elárvult unokahúgát, Majtényi Annát, aki később megszülte Madách Imrét.

 

Nincs írásos bizonyítéka – de cáfolata sem – annak, hogy a róla elnevezett teret is ő ajándékozta a budai gyerekeknek játszás és sport céljára – személyében mégis az első játszótér megalapítóját tisztelhetjük.

 

Verseghy Ferenc tudósítása szerint Marczibányi István és felesége testét a szintén az őáltala építtetett Batthyányi téri közkórházhoz tartozó Szent Ferenc sebei templom kriptájában helyezték végső nyugalomra.

 

A házaspár lábon álló, vörösmárvány szarkofágját a háború alatt feltörték és megrongálták – Buda jótevőjének síremlékét azóta sem állították helyre.

Ugyanakkor Marczibányi Istvánnak a halálát is legendák övezik, hiszen a Zenta melletti Csókán is tisztelnek és ápolnak egy síremléket, amely az ő nevét viseli – holott a családfán ebben a korban rajta kívül több Istvánt nem tartanak nyilván.

 

 

Forrás: HetiVálasz

Budai Látkép

2010. október 21.