CSOÓRI SÁNDOR 80

38 közéleti ember: író, költő, történész, tudós, politikus köszönti a 80 éves Csoóri Sándort az Éghajlat Kiadó, díszes kötetében. Önkényesen Balogh Zoltán: „Tisztelettel” című rövid méltatásával ajánlom a könyvet az olvasók figyelmébe.

Egy írónak írni, egy költőnek köszöntőt szerezni, ha nem író s nem költő az ember – meglehetősen reménytelen vállalkozás. De Csoóri Sándor más.

Vele kapcsolatban még ezt is megkísérelheti az ember. Életemben kevés olyan valakivel találkoztam, aki érdeklődő tekintetével, megközelíthető hallgatásával a legbátortalanabb gondolatot is kisegíti az emberből, ha érzi, hogy szívből jön. Bár utolsó verseskötetében arra figyelmeztet:

„Ne énmiattam

óbégassatok annyit,

megviselt, fakó barátaim”

Így hát nem óbégatni szeretnék, hanem köszönni és köszönteni. Tizenéves gimnazistaként megköszönni a verseket, a nomád magyar értelmiségi pontos korrajzát, melyek azt a bíztatást súgták, hogy lehet itt mást is, lehet itt másként is, mert vannak, akik őrzik, s megszólaltatják a nép lelkét, a népét, mely talán már azt sem tudja, hogy van lelke. S a mi lelkünk is megszólalhat ezen a hangon.

„… nekünk vigasz,

hogy van, van lelke még

a nép-nek, él a nép

s hangot ad!

(Illyés Gyula: Bartók )

S köszönöm a mást is. A jelen időt. Hogy Csoóri Sándor aktuális töprengéseiben részesedve mindig újra elhihetjük magunkról, hogy valami nagy és nemes ügy szolgái vagyunk vagy lehetünk, ha egyszer tényleg mindenki odaülne az asztal köré, s szót értene a másikkal. Csakhogy hol az egyik nem jön el, hol a másik késik, hol közbejön valami, mindig közbejön valami. De a töprengésnek nincs vége, bár „kemények és szentségtelenek” az idők, a „baráti nagyrabecsülés” az megvan, az megmarad, azt őrizzük. És ez nem kevés. Ezt is köszönjük. Köszönjük, hogy mégis, mindenek ellenére képes rá, hogy „fél perc alatt ötszörösére nő/jön/ meg a szíve.”

S a köszönet után a köszöntés, a református áldás: Kedves Sándor!

„A minden jóknak adója, a szeretetnek és a kegyelemnek Istene áldjon és őrizzen meg Téged! Adjon Neked bölcs és hálás szívet a jó napokban, kitartást és reménységet a nyomorúságok idején! Áldjon meg Téged te magadban és családodban! S áldjon meg egykor majd örök üdvösséggel ott fenn, a mennyekben, a mi Urunk Jézus Krisztus által!”