DR. HALMAI OTTÓ 86 ÉVES!

Dr. Halmai Ottó a napokban tölti be 86. életévét. A kórház egykori szemész osztályvezető főorvosának gratulálunk és a 80. születésnapja alkalmából történt beszélgetés ismétlésével köszöntjük!

Dr. Halmai Ottó nyugalmazott szemész, osztályvezető főorvos 2004. december 19-én betöltötte a 80. életévét! A Vaszary Kolos Kórház valamennyi dolgozója nevében szeretettel gratulálunk!

Kedves főorvos úr! 11 évvel ezelőtt amikor nyugdíjba mentél egy hosszabb interjú jelent meg a Kór-Lapban. Folytassuk azt a beszélgetést!

Az utolsó műtétemet éppen a 70. születésnapomon 1994. december 19-én végeztem az esztergomi kórházban. Másnap Román főorvossal leültünk beszélgetni a jövőmről, mivel az utolsó másfél évemet már nyugdíjasként töltöttem az osztályon. Ő hálás szívvel emlékezett vissza az együtt töltött időkre és nem tagadta, hogy sok mindent köszönhet nekem - többek között azt, hogy utódom lehetett. Ennek ellenére nyomasztja őt az a tény, hogy az osztályon nem tudják a páciensek, hogy tulajdonképpen ki is a vezető. Meglepett, amit mondott, hiszen az utolsó időszakban jóformán ki se tettem a lábam a szobámból, és kizárólag azokkal a kancsal betegekkel foglalkoztam, akik az ország különböző helyeiről személyem miatt kerestek fel. Ugyan kértem őt, hogy a következő évben még dolgozhassak, amíg a saját betegeim számára megoldást találok, ő azonban rövidre zárta a dolgot azáltal, hogy január 1-től már nem tartott igényt a munkámra. Mivel erre a megoldásra nem voltam felkészülve, megkértem az osztályon dolgozó dr. Dohanics Évát, hogy vállalja el kancsal betegeim vizsgálatát és gyógykezelését

Úgy tudom, mégsem lettél "igazi nyugdíjas".

A sors fura fintora, hogy az ország első magán szemklinikájának tulajdonosa Herczku Iván éppen ez év december 21-én invitált meg egy magánbeszélgetésre, amely közben derült ki, hogy január 1-től meg kell válnom az esztergomi kórháztól. Amikor megtudta, hogy több szabadidőm lesz. egy régóta dédelgetett elképzelését vázolta fel, mely szerint az intézet refraktív szemsebészeti szolgáltatási palettáját, szürkehályog és kancsalság ellenes műtétekkel szeretné bővíteni, egyben felkért az utóbbi szakterület szakmai irányítására. Így lettem 1995 februárjától a Focus Medical alkalmazottja, és rövid idő múlva a vezető főorvosi státusszal is megtiszteltek. Mivel az intézetben csak a felnőtt kancsal műtétekre nyílt lehetőség, ezért a nagyszámú gyermek kancsal betegeim elhelyezésére megoldást kellett keresnem. Erre is találtam megoldást, köszönhetően Polgár Józsefnek, az ORFI szemészeti osztályvezető főorvosának. Így 2002-ig, nyugdíjazásáig az ő osztályán láthattam el gyermek kancsal betegeim döntő többségét. Azonban a sors mégis visszavezetett Esztergomba, hiszen Román főorvos felmentése után az osztály élére kinevezett Őry Zsolt főorvos felajánlotta a műtőjét. Így az Esztergom környéki betegeim egy részét nála operálhattam, amelyért utólag is hálás köszönetemet fejezem ki.

Jelenleg is dolgozol a Focus Medicalnál?

Így van. Főállásban azóta is vezető főorvosként a Focus-nál vagyok alkalmazásban, ahol ugyancsak a születésnapon környékén, 2003. december 15-én végeztem az utolsó műtétemet, de azóta is rendszeresen vizsgálom, illetve kontrollálom a műtött kancsal pácienseket. A cégnél kedves hagyomány az évzáró értekezlet, ahol minden évben én mondom el az évértékelő összefoglalót.

Biztos, hogy banális a kérdés, de mégis fel kell tennem: mi a titkod, hogy 80 évesen is szellemileg és testileg is fiatal maradtál?

Az idei évértékelőn éppen erről beszéltem. Felidéztem azt az összejövetelt, amelyet a debreceni szemklinika orvosai rendeztek a hazai szemészet nagy öregje, Kettesy Aladár professzor 85-ik születésnapja tiszteletére. Egy kitűnő szakmai előadásra voltunk felkészülve, helyette a professzor úr arról elmélkedett, mivel magyarázható, hogy ilyen magas kort élhetett meg, kiváló testi és szellemi frissességgel. Egy mondatba összesűrítve ő ezt a lényéből fakadó jóindulatnak tulajdonította. Ha most venném a bátorságot magamnak talán én is elmondhatnám magamról ugyanezt. Helyette inkább a könnyedebb életfelfogásommal magyaráznám a viszonylagos fiatalságomat. Pedig az előző munkahelyemen a szombathelyi kórházban, Miklós tanár úr osztályára minden jellemző volt, csak a könnyedség nem. A heti háromszori, órákig tartó, népes díszkíséretet igénylő és a betegágy melletti vizsgakérdésekkel súlyosbított nagyvizitek ugyancsak megedzették az abban résztvevőket

Te is folytattad Esztergomban ezt a hagyományt?

Ellenkezőleg. Amikor átvettem Esztergomban az osztály irányítását, elhatároztam, hogy nem fogok főorvosi viziteket tartani. A kórtermekbe sem tettem be a lábam. Ugyanis mit tudok én a kórteremben a betegágy mellett meglátni. Arra való a réslámpa. Nem éreztem szükségét, hogy azzal emelkedjek ki az orvosok közül, hogy sokan jönnek utánam.

Mégis kiemelkedtél sok tekintetben!

Én vezettem be Magyarországon az 1 szemészeti ellátást kancsal műtéteknél. A 70-es években nem volt olyan intézet az országban, ahol egy hétnél előbb hazaengedték volna a beteget. Dohanics Évával - aki minden tekintetben a legtehetségesebb tanítványom volt - 1992-ben Győrben tartottunk egy előadást erről. Azt hittük, hogy újításunkkal átütő sikereket érünk el, azonban épp az ellenkezőjét értük el, felelőtlennek, hazardírozónak kiáltottak ki bennünket. Ma már a legtöbb beavatkozást ambulanter végzik. Az idő tehát minket igazolt pozitív visszhangja lesz, de még akkor is kritikával illettek minket.

Másban is eltértél a szokásjogtól!

Előttem senki olyan rendszerességgel nem vett fel külföldi magyarokat az osztályára, mint én. Minden beteget - aki felkeresett - lelkiismeretesen elláttunk, szükség esetén felvettük az osztályra. Ez utóbbinak ugyan voltak buktatói, de a mindenkori igazgatóval megtaláltuk annak a módját, hogyan lehet ezeket a betegeket a sürgősségi kategóriába sorolnunk. Attól kezdve minden határon túli magyar "glaukómás rohamot" kapott, és mindenegyes kancsalnak mész ment a szemébe. Ha pedig még valamire büszke lehetek: akkor messze megelőzve az egyetemi klinikákat, tagja lehettem annak az első 5 szemész főorvosnak, akik elmerték kezdeni hazánkban a rendszeres műlencse beültetést, amely az időtájt jóformán még tabunak számított.

Tagja voltál annak a főorvosi karnak, amelyet Esztergomban csak az aranycsapat-ként emlegetnek. Olyan évfolyamtársaid voltak, mint Mohos Zoltán és Mátyus Lajos.

Mint érdekességet említem meg, hogy 1966. április 16-án, amikor a szemészeti osztály vezetését átvettem, nagy meglepetéssel és örömmel konstatáltam, hogy az igazgatói teendőket átmenetileg Mohos Zoltán barátom látta el.

Te is aranycsapatnak érzed az akkori főorvosi gárdát?

Nézd. Az a Kettesy professzor, akit nem csak én, hanem az összes magyar szemorvos az egekig magasztal, ma egy SZTK rendelést is csak nehezen tudna elvezetni. Mint mindenben - és ez alól a szemészet sem kivétel - forradalmi változások történtek az elmúlt 20-30 év alatt. Ez azt eredményezte azt, hogy ma Őry Zsolt klasszisokkal hatékonyabb szemész, mint én voltam. Olyan gépeknek, berendezések állnak a mai szemorvosok rendelkezésére, amelyekről annak idején még csak nem is álmodhattunk. Kettesy professzornak még csak álmaiban élt a műlencse beültetés, aztán jöttünk mi, és most itt van a legújabb generáció. Ha felvételről megtekinted az egykori aranycsapat játékát, akkor magad is rájössz arra, hogy egy mai angol másodosztályú gárda lemosná őket a pályáról. Amit Puskásék tudtak, az a maga idejében kiemelkedő volt, de ma már nagyon kevés lenne. Ugyanez a kórházra lefordítva, a 60-as, 70-es években az összes főorvos életkorát, szellemiségét tekintve, valamint felfogásánál fogva egy nagyon jó gárdát alkotott. De ez ma már kevés volna. A világ megy tovább. Mások a technikai feltételek. Sic transit gloria mundi.

Ez a technikai fejlődés téged nem neurotizált, hanem haladtál vele.

Azokat a műtéteket, amiket mi kézzel műveltünk, az itteni intézetben, ma már gép végzi. Előre be kell táplálni a paramétereket, és a számítógép végzi a műveleteket. Az orvostudomány rohamléptekkel halad előre. Én pedig büszke vagyok arra, hogy a Focus Medical - ahol még ma is dolgozom -Közép-Európában először alkalmazza januártól a femtoszekundumos lézert a refraktív szemsebészeti korrekciós műtéteihez. Ráadásul a lézer kifejlesztője az a magyar fizikus, Bor Zsolt, aki ezért a munkájáért idén megkapta a Bólyai Díjat.

Nem öli meg a technikai fejlődés a klasszikus orvoslást?

Úgy érzem igen. Szomorúan látom és figyelem, azt a megváltozott orvos-beteg viszonyt, amely napjainkban jellemzi a magyar egészségügyet. Egyre inkább elterjedőben van, többek között, az úgynevezett operálási láz. Persze ennek elsősorban financiális okai vannak. Az amerikaiak ezt önirónikusan preventív sebészetnek nevezik.

A szakmai sikereken kívül, mi az - amire visszatekintve esztergomi évtizedeidre - ami miatt büszkeség tölt el?

Ha erre egy mondattal válaszolhatok az, hogy városunk kórházát ma Vaszary Kolos Kórháznak hívják. Elmondanám ennek a hiteles történetét:

A 80-as évek végén divatba jött, hogy a legtöbb kórház igyekezett - a hivatalos elnevezésen túl - egy olyan személyről is elnevezni magát, aki valamilyen módon kötődött a kórházhoz. Egy főorvosi értekezleten Mersány Géza igazgatónk bennünket is felkért, hogy tegyünk javaslatot névadó személyre. Szontágh Csaba - aki mind szakmai, mind pedig emberi szempontból kiemelkedő egyénisége volt a főorvosi karnak, és akivel én különösen meleg baráti viszonyban voltam - Németh Lászlót javasolta. A magyar irodalom egyik óriása tudvalevőleg orvos volt, és a közeli Sátorkőpusztán is megfordult néhányszor. Németh László munkásságának természetesen én is híve vagyok, de úgy érezte, sokkal indokoltabb lenne például a hódmezővásárhelyi kórházat elnevezni róla, ahol évekig iskolaorvosként dolgozott. Bennem ugyanis egy másik név merült fel. Bevallom, nem vagyok vallásos ember, katolikus sem. Protestáns templomban kereszteltek, protestáns szellemű gimnáziumban nevelkedtem. Igazságérzetem azt diktálta, hogy ezt a kórházat Vaszary Kolosról kell elnevezni. Másnap megkértem a kórház igazgatóját, hogy nézze meg a sebészet márványtábláját, ahol aranybetűkkel van bevésve, hogy Vaszary Kolos jelentős pénzt áldozott e kórház létrehozására, amit a lakosság évtizedekig Kolos kórháznak is hívott. Ezzel nemcsak Mersány Gézát sikerült meggyőznöm. Életem egyik legszebb emlékének tartom, hogy alapvető szerepem volt abban, hogy intézményünket a volt hercegprímásról nevezetük el.

A Vaszary Kolos Kórházban az elmúlt hetekben új helyre, modern körülmények közzé költözött a Szemészet. Milyen a kapcsolatod a jelenlegi osztállyal, annak vezetőjével Őry Zsolttal.

Őry Zsolt édesanyját - a Mária utcai Szemklinika kiváló tanársegédnőjét - nemcsak jól ismertem, hanem minden klinikára utalandó betegemet elsősorban őhozzá irányítottam. Fiával - mint ahogy erre már utaltam - szintén korrekt emberi és szakmai kapcsolatom van.

És a kórház dolgozó többi kollegával?

Április körül véletlenül találkoztam Lélek Pistával. Akkor döbbentem rá, hogy abból a főorvosi gárdásból, aki a 60-as években dolgozott, már csak mi 2-en élünk. Ortay Gyuszi bácsi volt a röntgenes, Gartner tanár úr a laboros, Markovics "Marco Poló" a bőrgyógyász, Patonay János a gyerekgyógyász, Kocsis István a sebész. Hozzájuk képest én úgy néztem ki, a főorvosi értekezleteken, mint egy első áldozó. Nem mertem még csak tegezni sem őket. Sajnos már rég eltávoztak a körünkből. Russay Gyuri a gégészetről, Kerekes Karcsi a patológiáról, Mohos a laborból, akik a fiatalabbak közé tartoztak, már ugyancsak nem élnek. Az utánam jövők közül Mátyus Lajos a sebészetről, valamint Kárpáthy László a szülészetről: már mindannyian halottak! Az aranycsapatból Esztergomban már csak én élek!

Akik ismernek, tudják, mennyire érdekel a sport, különösen a labdarúgás.

A sport megmaradt örök, nagy szerelemnek. Ma is ugyanúgy drukkolok kedvenc csapatomnak, a legendás lila-fehéreknek, mint annak idején. Minden televíziós közvetítésüket felveszem videóra. Hatalmas gyűjteményem van, amit majd egyszer talán újra megnézek. Élőben már kerülöm a labdarúgó pályát az ott eluralkodott hangnem miatt. Legutoljára tavaly novemberben láttam élőben egy Újpest-Pécs mérkőzést. 1:1 lett az eredmény. A belépőjegyet még most is őrzöm. A futball és az Újpest nélkül a mai napig sem vagyok meg, de ma már csak a televízióban nézem őket.

Korábban sokat utaztál. Most sem tudtalak elérni a születésnapodon, mert Svájcban ünnepelted azt.

Régen valóban sokat utaztam. Csupán Kínában 4 alkalommal töltöttem el hosszabb-rövidebb időt a Pojbits Jenő barátommal közösen megkonstruált látásvizsgáló autóbusszal. Ennek köszönhetően Thaiföldre, japánba, Szingapúrba, Malajziába, és számos európai nagyvárosba: Moszkvába, Milánóba, Hamburgba is eljutottam. A Focus Medical révén még ma is minden magyar és időnként külföldi kongresszuson is részt vehetek. Jövőre például Lisszabonba készülünk. Családilag és barátilag évente megfordulok Svájcban, de ebben a kis lakásban - ahol most ülünk - érzem igazán jól magam. A szilvesztert feleségem halála óta rendszeresen Szombathelyen, régi barátaim között töltöm. Így lesz ez az idén is.

Köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy őrizd meg a testi, szellemi frissességedet a következő évtizedben is.

Osvai László dr.

2004.