LUKÁCS EVANGÉLISTA - OKTÓBER 18

Lukács evangélista a keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és az Apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiochiában született. Életéről keveset tudunk: csak a kolosséiakhoz írt levél alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában.

„Lukács az orvosok és kórházak, fürdők jeles védőszentje. Hazánkban az ő nevét viseli a budai Lukács-fürdő és kórház, amelyet az irgalmasrend alapított.

Szobra is ott látható az épület homlokzatán.

Mária életét a négy evangélista közül Lukács mondja el legrészletesebben. Talán ebből támadt az a jámbor hagyomány, hogy Lukács festő is volt és a Szűzanya-képét megörökítette.

Számtalan ősi, ókori, koraközépkori Mária-képről állítja a legenda, hogy Lukács alkotása – írja Bálint Sándor.

Megemlíti a római S.Maria Maggiore és a czestohowai Szűzanya képét, melyek másolatai, átköltései hazánkban is ismertek.

Régebben a festők is patrónusukként tisztelték.

Leghíresebb céhük a római Accademia di S. Luca.

Hazánkban is a nagyszebeni festők és asztalosok középkori közös céhének Lukács volt a védőszentje.

Lukács evangéliumát az ökör jelképezi, mert előadását Zakariás áldozatával kezdi. Ezért lett a szegedi mészárosok céhének barokk védőszentje. Lukács táblaképét ott látjuk Szepeshely Szent Mihály-oltárán.

Gótikus faszobra a többi evangélista társaságában az eperjesi Szent Miklós-templom Mária-oltárán, szimbóluma Medgyes főoltárán, önállóan a kassai székesegyház Szent Fülöp-oltárán látható”

Bálint Sándor

„Lukács evangélista Pál apostol útitársa. Megtérése előtt pogány orvos volt. Az egyik evangélium ( melyet hangvétele miatt a „szegények evangéliumának” szoktak nevezni ) ás az Apostolok cselekedetei fűződik a nevéhez. Jézus gyermekkoráról ő ír legrészletesebben. A hagyomány szerint Krisztus halála után Máriától tudta meg a részleteket.

A hagyomány szerint ő volt az egyik emmauszi tanítvány. Evangéliumából evilági életünk sötétjében úgy ragyog fel Krisztus arca, ahogyan egykor a két emmauszi tanítvány szavainak zengéséből és igazságából ismerte föl a Megváltót a leszálló szürkületben. Az evangéliumi írásokkal kapcsolatosan Lukács szerzőségét csak az előadás fordulataiból tudták megállapítani, mivel nem önmagáról, hanem az Üdvözítőről beszél. Mintha mi is vele haladnánk az emmauszi úton, szavaiból azonban nem a saját, hanem a Krisztus arca rajzolódik elénk.

Keresztelő János születésével kapcsolatban leírja, hogy atyjának, Zakariásnak, mikor papi szolgálatot teljesített, megjelent Gábor angyal, és hírül adta, hogy felesége, Erzsébet fiút fog szülni. Zakariás kételkedett az üzenetben, hiszen már idősek voltak. Ekkor az angyal közölte vele, hogy mivel nem hitt a szavának, fia születéséig megnémul.

Ezt a jelenetet azonban nem csupán valamiféle büntetésként értelmezhetjük. Keresztelő János Krisztusnak, az élő Igének az útját készíti elő. A korábbi szavak ennek elmondására már kevesek.

Zakariás lelkét egészen betölti Isten titka, nemcsak hogy nem tud, hanem fölösleges is lenne szólnia. Az újbort tömlőbe kell tölteni, az egész léleknek meg kell újulnia.

Írótáblájára azonban felírja fia nevét: János legyen. A várandós Mária meglátogatja a gyermekét váró Erzsébetet, aki felkiált:

„Áldott vagy az asszonyok között és áldott a méhed gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Lásd mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.”

Ismét egy néma híradás, egy szavak nélküli mozdulat. Mária válasza örömujjongás, a Magnificat, nemcsak Erzsébetnek, hanem az egész világnak, nekünk is szól. Zakariás hallgatása pedig hozzátartozik az öröm kifejezéséhez, az Ige a világra készülődik, a pap pedig némán várja az Írások teljesedését.”

Kozma László

Forrás:

Kozma László

Öröm-kalendárius