IN MEMORIAM DR. KREMPER JÚLIANNA

h, 2010-06-14 06:58

„Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "

/ Kosztolányi Dezső /

Ismerőseink barátaink halála kapcsán mindannyian feltesszük a kérdést, vajon mi marad utánuk, milyen nyomot hagynak maguk után. Dr. Kremper Juliannát 3 gyermeke és 5 unokája gyászolja.

Azt gondolom, hogy kórházunk története nem csupán a felépített épületek leírásából, vagy egyes vezetőink munkájának ismertetéséből áll, hanem hozzátartozik, beépül a kövekbe, a téglákba az itt dolgozók, dolgozottak sorsa, élettörténete is.

Dr. Kremper Julianna 1942. október 10-én született Pócspetriben.

6 éves volt, amikor kirobbant a „Pócspetri-ügy”, melynek lényege az olt, hogy egy rendőr vélhetően véletlen halála kapcsán, egy egész falut ültettek a vádlottak padjára, koncepciós per kapcsán, megfélemlítés céljából.

Királyfalvi (Kremper) Miklós adóügyi segédjegyzőt halálra ítélték és kivégezték, Kremper Ferenc napszámost 12 évre ítélték.

(1990. január 17-én perújrafelvétel után hatályon kívül helyezték az egykori ítéletet és felmentették a vádlottakat!)

Pócspetriben nem lehetett könnyű az élet az 50-es években.

Kremper Julianna az általános iskolát szülőfalujában járta ki, majd a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Leánygimnáziumban érettségizett.

1967-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Szigorló éveit Tatabányán töltötte, majd az esztergomi Kórház Gyermekosztályára került, innen lett szakorvos.

Esztergomban fokozatosan bővítették a gyermekkörzetek számát. 1963-tól az I. körzetet Világhy Magdolna, majd a 70-es években a II. körzetben Nemes Tamás dolgozott. A III. körzetet kapta meg szakvizsgája után Kremper Julianna.

( a IV. körzet Nádori Rezsőké lett )

A körzeti gyermekorvosi teendők mellett ő lett az esztergomi Bölcsőde és a Sugár úti, ma Babits Mihály Általános Iskola orvosa is.

2003-ban Esztergom Városa a gyermekgyógyászatban végzett szakmai tevékenysége elismeréseként „Esztergomért” emlékplakettel tüntette ki.

2004-ben vonult nyugdíjba.

2010. május 20-án hunyt el.

Akik ismerték, tisztelték, szerették keresik a szavakat, hogy méltó módon emlékezzenek rá. Így tett kollegája dr. Bense Tamás is:

„Minden emlék lett, azzá vált 2010. május 20-án.

Valamit még kéne mondani, de hiszen úgyis tudod…

Családanyaként csodálatos voltál.

Hivatásodban az igazi voltál. Ott adtál ki mindent magadból. Fájdalmat, csalódást, boldogságot, fényt, árnyékot, kijutott belőlük bőven.

Kívülálló ebből semmit sem érzett, csak mosolyogtál, segítettél.

Nekünk a jóságod marad meg örökké.

Családod volt mindened, gyermekeid, unokáid, rokonaid sok mindenért kárpótoltak. Büszke lehetsz, hogy mosolyogva győzted le a nehézségeket. Kis betegeid, akikért „elégtél” generációkon át hiányolnak.

Mi itt maradt kollégák riadtan, zavartan kérdezzük, miért ilyen korán.

Julika !

Mától minden emlék, de gyönyörű emlék!

Nyugodj békében, búcsúzunk:

orvostársaid