IN MEMORIAM VIMMER IMRE (1842-1920)

Vimmer Imre volt Esztergom sz. kir. város polgármestere kórházunk alapkő és zárókő letételi ünnepségének idején is. Neve megörökíttetett a régi sebészeten látható márványtáblán. 1900 nyarán az építés indulásakor az ünnepség alkalmával többek között a következőket mondta:

…”Helyes nyomra tér-e városunk, midőn feladatok és nehézségek útvesztőjében már évek előtt a kor követelményei szerint felépítendő és berendezendő közkórháznak adott előnyt sok más kiáltó szükséglet felett, feleljen erre maga a cél, mely befolyásolta közönségünk és akkori városi adminisztrációnk emberszerető ítéletét és választását.”….

Bélay Iván hagyatékából emlékezünk meg a Város egykori első emberéről.

Vimmer Imre, 1842 november 15-én született a Hont megyei Börzsönyben, régi hercegprímási gazdatiszti családból.

A Magyaróvári Gazdasági Akadémia elvégzése után az érsekség Bajcsi uradalmában, majd az akkor még fennálló pozsonyi tiszttartóság mellett volt gazdasági írnok.

Ügyvédi oklevele birtokában Esztergomban kezdett ügyvédi gyakorlatot, ahol csakhamar vármegyei alügyésszé választották meg.

1871-ben az Eszterházy-hercegi hitbizományi javak igazgatósági tanácsosi állásra kapott meghívást, ezért Kismartonba költözött.

Ezt az állást 1880-ig töltötte be. Sopron megye nevezetes tényezője volt. A Rába folyó szabályozása körüli munkálatokban szerzett nagy érdemeket, mint a társulat elnöke. Részt vett a Győr-Sopron-Ébenfurti vasút létesítésében is, melynek igazgatósági tagja volt.

1881-ben Sopron vármegye tiszti főügyészévé választották.

A főügyészi állás feláldozásával az árvaszéki elnökséget vállalta el, s e minőségében a megyei árvaügyekben mintaszerű rendet teremtett, amiért távozásakor a törvényhatóság jegyzőkönyvi elismerését és köszönetét fejezte ki

A Sopron megyei közhivatalából az Esztergomi Főkáptalan hívására jött Esztergomba a papneveldei uradalmak igazgatására. Ez állását 4 éven át töltvén be, egy évi budapesti tartózkodás után Esztergom-megyei karvai birtokára vonult, s itt majd Muzslán lakva gazdálkodott néhány évig. Létrehozta az ebedfoki Ármentesítő Társulatot, mely az áradásokkal sújtott vidéket e csapástól megszabadította.

1899-ben Esztergom város közönsége a polgármesteri székbe ültette.

Az ő tevékenységéhez fűződik a Kolos Kórház felépítése, a villamosmű létesítése, a város aszfaltozása és főbb útvonalainak új kövezettel történő ellátása, a Kis-Duna kotrása, partbiztosítása, nemkülönben a főgyűjtő csatorna, továbbá a hegyvíz elvezetése, mint olyanok, amelyek a városnak modernebb képet adtak.

Polgármestersége alatt létesült a halastó, a katonai tábor, a harcászati lőtér, elkészültek a vízvezeték és a vágóhíd tervei.

Évente beszámolt a város közegészségügyi helyzetéről ( ezekből egy megdöbbentő adat: 1905-ben a halálozás már meghaladta a születések számát )

Az ellenzék több ízben élesen támadta a polgármestert. A Szabadság nevű ellenzéki lap 1908 február 20-i számában a város sikkasztó pénztárosának ügyében támadta, kijelentve, hogy nem tett intézkedést ebben az ügyben, sőt a sikkasztónak nyugdíjat szavaztatott meg,”mert csak néhány száz koronát vágott zsebre”.

Ugyanezen újság február 22-i számában írta: „Vimmer Imre mikor polgármester lett, azzal csapta be a közönséget, hogy erélyesen fog kormányozni.”

A lap azért támadta a polgármestert, mert korábban bojkottot hirdetett ellene.

A polgármesteri székből, magas korával járó gyengeségre hivatkozva 1915 év végén lépett ki jól megérdemelt nyugalomba.

Hosszú és kínos szenvedés után 1920. május 23-án hunyt el.

Érdemei elismeréseképpen koporsóját egykori szónoki diadalai színhelyén a városháza közgyűlési termében ravatalozták fel.

A legmélyebben átérzett közrészvét kísérte utolsó nyugvóhelyére a Szentgyörgymezői temetőbe – írta róla az Esztergom és Vidéke című újság.”

Bélay Iván