"Meg kell engedni az embereknek, hogy ne egyeztessék mindig az elveiket és az érzelmeiket."
Anatole France
"Meg kell engedni az embereknek, hogy ne egyeztessék mindig az elveiket és az érzelmeiket."
Anatole France
Az államszervező király kultusza mindvégig erősen élt a magyar köztudatban, s a 19. században felerősödött, annál is inkább, mert a magyarságnak sokáig nem létezett saját, egységesítő nemzeti ünnepe. A világosi fegyverletétel és 1948 után jó ideig nem lehetett róla még csak beszélni sem. Szent István király napja mégis a köztudatban maradt, s a kollektív emlékezetből többé nem lehet kisöpörni.
Tűz Tamás:
Szent István
megjelölte ezt az ezredévet:
kereszttel írta rá kemény nevét,
hogy megpihenjen művein a lélek,
mint halhatatlan győzelmi ék.
Alapkő lett, de kőnél súlyosabban
vetette el az épülő falakban
torony-szökkenő, férfias hitét.
Amint alázatát mindegyre inkább
úrrá emeli roppant erején,
a bércre hág s egy országon tekint át,
hol hajnalpírban reszket még a fény.
Komor felhőkből bomlik ki a kék ég
s virrasztva nézi népe ébredését
a századok szélfútta reggelén.
Nem tétován, de biztos mozdulattal
lendül előre tervező keze,
míg port kavar és szilaj kedvvel nyargal
a forró puszták zendülő szele.
Bölcs szemmel néz a fényes távlatokba:
s pillantásával féltőn átkarolja
a frissen szántott, szűzi földeket.
Kegyes jobbjával törvényt ír, keményet,
hogy megkösse a rónák vad porát,
szőlő teremjen és kenyér, fehérebb
s hogy mindenki meglelje otthonát.
Áldott szigor, mely eltékozolja kincsét,
hogy új szívekben ragyogjon tovább!
Róla zengjen hát ez a lelkes ének!
Uram, Téged dicsérünk általa,
mert ő volt a Te választott edényed,
apostolod, híved s a föld sava.
És ő volt ama bibliai sáfár,
Kire, be jó, hogy éppen rátaláltál,
midőn megvirradt napunk hajnala!