"Száll tova, száll az idõ, s ne reménykedj, vissza sosem tér."
Vergilius
Gyönyörű versekkel illusztrált kötetben –„Út a végtelenbe” - Karikó Éva kérdéseire válaszol Csaba testvér. 2 kiragadott kérdésre adott válasszal szeretném ajánlani a könyvet olvasóink figyelmébe.
Csaba testvér miért éppen a ferences rendet választotta?
Erre viccesen azt szoktam válaszolni, hogy a valóság az, hogy nem vagyok olyan okos, mint a jezsuiták, nem is vagyok olyan buzgó, mint a bencések, de nem is vagyok olyan szorgalmas, mint a piaristák, én egy egyszerű góbé székely vagyok, s mikor meghallottam, hogy Szent Ferenc az együgyű, bűnbánó kisebb testvéreket keresi, akkor azt mondtam, no lám, megvan a helyem, nekem ide kell belépnem, én idevaló vagyok.
A szerzetesi, a papi élet a hétköznapi felfogás szerint örömtelen, savanyú, sok kötöttséggel, állandó imádkozással, tétlenséggel jár.
Jézus Krisztus után Szent Ferenc a példaképem, egyikük sem a helyben ülésről és a „savanyúságról” volt nevezetes. Én is Istent s a kicsinyeket szeretve járom az utamat, teszem, amit Isten józan székely eszem által diktál, és alázattal mondhatom, hogy egyáltalán nem unalmas az életem. A gyerekek Csaba testvérnek vagy Csaba atyának szólítanak, és ez őszintén tetszik. Gondolom, ha engem testvérüknek, atyjuknak éreznek, akkor nincs nagy baj, akkor a lényeget megértették.
Nekünk nem a múlt század szerzetesi eszményeit kell felszínre hoznunk, hanem azt kell tennünk, amit Jézus Krisztus, Szent Ferenc, Szent Ignác és a többi szent ma tenne.
A táncban a mozgás az öröm s nem az, hogy a kötött lépések rendjét szigorúan betartsuk. A ferencességben a jó Isten és a legkisebbek iránti szolgáló szeretet a fontos, és hogy ezt vidám lélekkel tegyük, a többi részletkérdés.
Szent Ferenc tiszta lelkében is háborítatlan öröm lakozott, a testvéreket így tanította: „ A testvérek jó példája a csodatevő erő, a betegek gyógyítása a halottak feltámasztása – nagy dolgok ezek. Leo testvér! De mindennél több a tökéletes öröm. Nem található az sem a tudományban, sem a nyelvek adományában, sem a nagy prédikáló tehetségben, és mégis az egész világot meg lehet vele téríteni.”
Több mint 20 év szerzetesi élet után is úgy látom, hogy a jó buli szerzetesnek lenni, Istennek társa, embereknek testvére lehetek. Örömömet lelem az életemben. Arra tettem fogadalmat, hogy minden erőmmel szeretek, és szolgálom az eget és a földet, és erre roppant lehetőség adódik.”
Út a végtelenbe
Csaba testvér gondolatai Isten ajándékairól
Böjte Csaba válaszol Karikó Éva kérdéseire
Helikon Kiadó
2010