100 ÉVE SZÜLETETT SOMOGYI KÁROLY

Esztergomban a Szentgyörgymezői temetőben hiába keresnénk sírját, azt a „hálás” utókor a harmincas években eltüntette. A temetőkápolna falán azonban ott az emléktábla, mely megörökíti nevét, emlékét. Szegeden jobban ismerik őt, mint Szent István városában.

1811. április 1-én született Tiszaföldváron nemesi család sarjaként. Édesanyja Kelemen Borbála (1780-1838) az első magyar színigazgató: Kelemen László húga, édesapja Somogyi Csizmazia Sándor (1772-1860), hites táblai ügyvéd volt. A szülők irodalmi munkásságából kiemelendő a Kelemen Borbála fordításában megjelent Hasonlatosságok (1807), valamint Somogyi Csizmazia Sándor Dentu mogerek vagy a' Magyaroknak Ős-elei című munkája. Az apa tevékenyen résztvett a korabeli irodalmi életben, egy ideig a „Hazai és külföldi tudósítások”-at is szerkesztette. Sokat fordított német szerzőktől, de írt egy magyar nyelvtant, sőt a „kör négyszögíttéséről” is egy dolgozatot.

A család számára természetes életteret jelentettek a könyvek, a gyermekek korán megismerkedtek a szellemi alkotómunka örömeivel; különösen igaz ez Somogyi Károlyra, akit művészi ambícióval és tehetséggel is megáldotta a sors. (Szívesen rajzolt, fiatal korától kezdve verseket is írt.) Még gyermekként mégis a papi hivatást választotta. 1834-ben szentelték fel. Szeretett volna a világtól elvonultan, falusi plébánosként, csupán hivatásának élni. Felettesei azonban, akik számontartották szorgalmát és felkészültségét, más megbízatásokkal látták el.
 
1840-tõl munkatársa, majd szerkesztője lett a Religio és Nevelés című egyházi folyóiratnak. 1841-ben az újonnan létesített esztergomi presbitérium tanárává és tanulmányi felügyelőjévé nevezte ki Kopácsy József hercegprímás. Szerkesztői és oktatói tevékenysége révén ismert és népszerű lett. Olyannyira, hogy tisztelői 1846-ban Barabás Miklóssal készíttették el Somogyi képmását. 1847-ben hittudományi doktorrá avatták A törvények iránti engedelmességről különös tekintettel korunkra (1841) című értekezése alapján.
Izgalmas és szinte teljesen ismeretlen az a szerep, amit 1848 márciusa után, a forradalom és szabadságharc alatt töltött be. Ebben az időszakban ugyanis nyomdatulajdonos volt Somogyi. Előbb Vácott vásárolt nyomdát (a váci forradalmi napok összes nyomtatványa az ő nyomdájában készült), majd Pesten bérelt és vásárolt nyomdát. Nyomdásza és üzlettársa Lukáts László volt. Korszerűen berendezett pesti nyomdájukban gőzsajtóval nyomtattak. 1848/49 sajtótörténete szinte azonos a Lukács és társ nyomda kiadványaival. (A szabadságharc bukása után - talán éppen azért, mert csak 'társ'-ként és nem teljes nevén szerepelt az impresszumban - nem szenvedett megtorlást.)
1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává fogadta. A bölcsészet lényege- és feladatáról címmel tartotta meg székfoglaló előadását 1859-ben. Előbb (1861) pozsonyi, majd 1865-ben esztergomi kanonok lett Somogyi.
Esztergomi kanonokként tette országos elismerést kiváltó, nemes felajánlását: 1881-ben Szegednek ajándékozta 43 701 kötetes felbecsülhetetlen értékű könyvtárát.
Egyre nagyobb visszavonultságban élt, szellemi aktivitását azonban nem adta fel. Hetvenéves korában elhatározta, hogy összegzi addig megszerzett tudását, apró cédulákra írt feljegyzéseit, elmélkedéseit, tanulmányait, verseit válogatva, jegyzetekkel ellátva kiadásra készen akarta hátrahagyni. 1888. március 20-án bekövetkezett halála megakadályozta ebben.
 
 
Nagy Erzsébet