110 ÉVE TÖRTÉNT!

1901. december 12-e fontos dátum az esztergomi Kolos Kórház történetében. Az új kórház építését 1900. július 17-én kezdték el és a következő év december 12-én a Kórházépítő Bizottság átvette az intézményt. A Bizottság 62 ülésen éjjel-nappal felügyelte, segítette az építést. Ezen a nevezetes évfordulón a bizottság néhány tagjára emlékezünk.

Walter Gyula (1855-1929)

1855. február 19-én született Selmecbányán. Középiskoláit Esztergomban végezte el, és ettől kezdve élete szorosan összefonódik a várossal, bár még néhány kört év még eltelik, mielőtt Esztergomba kerül. A theológiát Bécsben végezte el, és 1877. december 22-én szentelték pappá. Rövid ideig káplán volt Börzsönyben és Komáromban, majd a Szapáry családnál gyermeknevelői feladatokat látott el. Gróf Szapáry Gyula ekkor pénzügyminiszter volt, később közlekedési, majd földművelésügyi miniszter is volt. 1890-ben 2 évi miniszterelnöki feladatokat is ellátott.
Walter Gyula 2 évig okította a Szapáry gyerekeket, majd rövid érsekújvári kitérő után hittanító lett az esztergomi apácák nevelőintézetében. 1882-től az esztergomi tanítóképző tanára. Folyamatosan halad előre az egyházi hierarchiában. 1883-ban teológiai doktor, 1890-ben igazgató az esztergomi tanítóképzőben. 3 év múlva érseki titkár. 1896. szeptember 19-én lett kanonok. 1897-tő főtanfelügyelő, majd püspök, prelátus-kanonok. Részt vett az Országgyűlés Népjóléti és Munkaügyi bizottságában is
Számos fontos tisztsége mellett kiterjedt irodalmi és népnevelői munkát is végzett. Tagja volt pl. a Magyar Sion szerkesztőbizottságának, számos imakönyve, és szentbeszédei jelentek meg nyomtatásban.
Nem lehet célom munkásságának részletes elemzése, de - ma úgy mondanánk – szociális érzékenységére hoznék fel 2 példát.
Walter Gyula, mint tanítóképzői igazgató az esztergomi kereskedő ifjak betegsegélyző egyletének vezetését is ellátta, később ő lett az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár Esztergomi elnöke is.
2000 koronával támogatta az új kórházépítés ügyét is Esztergomban, de nem csak anyagi segítséget nyújtott, hanem elvállalta a kórházépítő bizottság irányítását is.
Az alapkő letételi ünnepségen a következőket mondta:…
„Bizonyítéka ez alapkő letétele azon ténynek is, hogy az a város, amelynek területén egykor a haza legjelentékenyebb kulturális és jótékony intézményei virágoztak, hű maradt hagyományaihoz. …
Szolgáljon buzdítással a legkésőbbi nemzedéknek is arra. Hogy a város minden irányú jólétéért, emelkedéséért, felvirágoztatásáért őszintén lelkesüljenek!”….
A Walter Gyula az általa vezetett bizottság elnöke, minden tekintélyét latba vetette, hogy időre elkészüljön a kórház. Storno freskót rendelt a kápolna díszítésére, de gondja volt, hogy könyvekkel lássa el az intézményt. Egyházi gyűjtést rendezett. Pannonhalmáról kapta a legtöbb olvasnivalót.
1902. január 6-án volt a hivatalos felavatási ünnepség. Ezen Walter Gyula részletesen beszámolt a bizottság működéséről. Az ünnepi beszédéből idézek néhány gondolatot:
…Nemcsak áldásokat fognak azonban e falak árasztani, hanem hirdetni fogják azt a fenkölt gondolkodást, azt a nemes emberbaráti érzületet is, amely nem riad vissza az áldozatoktól, ha azokat magasabb értékek sürgetik.”
Kicsit pironkodva olvashatjuk a beszéd befejező részét:
…”Hirdetni és biztosítani fogják időn és enyészeten át a nagylelkű adományozók nemes tettei iránt azt a fogyatkozást nem engedő hálát és elévülhetetlen köszönetet, amelyet a bőkezű jótevők előtt a legkésőbbi unokák nevében is hangoztatni szerencsés vagyok.”

1929. június 25-én hunyt el

Helcz Antal ( 1843-1893 ) 

Amikor átvette a polgármesteri feladatokat Esztergom egy elhanyagolt vidéki kisváros volt, jelentős adóssággal, és „ kultúrában is jelentékenyen nélkülözte azokat a feltételeket, amelylyekkel más városok már fennen dicsekedtek.”

A tisztikar szellemi, szakmai színvonala nem tette lehetővé, hogy a polgármester mindenben támaszkodhasson rájuk. Egyedüli partnere Földváry István lehetett.Talált azonban Helcz Antal egy igazi szövetségest, Simor János hercegprímás személyében, aki régóta ismerte őt. A nagy prímás és a polgármester állandó - ma úgy mondanánk - munkakapcsolatban álltak.

Városunk történetében kevés olyan időszak volt, amikor ilyen közvetlen kapcsolatban állt az egyház és a város vezetője.Nehéz lenne felsorolni mi minden épült ebben az időszakban. Csak néhány példa: Érseki Palota, Szent Anna templom, Érseki Kórház, Szentgyörgymezői Árvaház és iskola…

Helcz Antal méltó „párja” kívánt lenni a prímásnak, nagyívű tervei voltak a város jövőjét illetően. Élharcosa volt az új kórház építésének is. Az alapító levelet, melyet a Kápolna oltára alatt helyeztek el ő írta. Simor János elhunytával azonban elvesztette legfőbb támogatóját.

És megjelentek a kor „Tökmag Jankói”. Kétségtelen elkövetett a polgármester, ma úgy mondanánk, pénzügy technikai szabálytalanságokat. Állandósultak az ellene való támadások. Családi tragédia is érte. ( Lánya diftériában elhunyt ). 1893-ban az alispán javaslatára átmenetileg felfüggesztették, majd visszahelyezték a hivatalába. Helcz Antal végül benyújtotta lemondását, melyet a Képviselő-testület „ a barátság, a becsülés, a rokonszenv elvonása nélkül” sajnálattal elfogadott. Életének hátralevő részét betegesen, magányosan, visszavonultan élte le kislévai lakásában.

Vándor Ödön (1867-1933)

 Vándor Józsefnek – Esztergom egykori rendőrkapitányának - Effner Magdolnával kötött házasságából egyetlen gyermekként született 1867. június 21-én. Középiskoláit szülővárosában végezte.

Édesapja korán meghalt és nagy anyagi nehézségek árán végezte az egyetemet. Előfordult, hogy gyalogosan vágott neki a Budapest-Esztergomi útnak, mert vonatra nem volt pénze.

Huszár Gyulával lakott egy szobában. Szerette a zenét, jól hegedült. Zenei tehetségét gyermekei is örökölték. Jó kapcsolatot tartott egyik medicus társával Grósz Emillel / 1865-1941 /, aki később egyetemi tanár és európai ismeretségű szemész lett Valószínűsíthető, hogy közös szakmai érdeklődésük volt az alapja későbbi barátságuknak is. Szemészeti gyakorlatát a híres Schulek Kilinikán szerezte meg. Később Esztergomban ő teremtette meg a szemészeti betegellátást.

1892 márciusában avatták doktorrá. 1 évvel később szeptemberben a Királyi Magyar Tudományegyetem orvosi karán az iskolaorvosi és egészségtani tanári tanfolyamot is elvégezte.1894-ben Bátorkeszi körorvosává nevezték ki.

A Betegsegélyező Pénztár Esztergom területén őt foglalkoztatta. 1896-ban pedig Mátray Ferenc kórházigazgató lemondása után megbízott igazgatója lett a régi városi közkórháznak.

Az új igazgatói helyre pályázatot írtak ki, melyen részt vett Vándor Ödön is.

Andrássy János alispán – bár a bizottság más sorrendet állapított meg – Lipthay János megyei főorvos ajánlására Gönczy Bélát nevezte ki igazgatónak. A sors különös játéka, hogy Gönczy Béla évfolyamtársa volt Vándor Ödönnek.

Érdekes, hogy a későbbiek folyamán semmiféle súrlódás nem volt a 2 doktor között.

 1901-ben született meg első gyermekük Miklós. Vándor Ödön puritánsága családszeretete legendás volt a Városban. Felesége többször elmondta „Ödön magának szerzetesnek kellett volna mennie!”

Vajon mit érezhetett ez az alapvetően magába zárkózó, de kiválóan képzett orvos, amikor 1908 májusában kisfia scarlátos lett és nem tudott rajta segíteni. Miklóska 1908. május 22-én meghalt.

Ahhoz, hogy Gönczy Béla a XX. század egyik legjelentősebb esztergomi orvosa lett, Vándor Ödön jelentősen hozzájárult. Megszámlálhatatlan műtétek kapcsán asszisztált főnökének.

1915-ben szervezték át az alorvosi státuszt a kórházban és ekkor lett főorvos. 1920-tól ő lett a Simor Kórház osztályvezető főorvosa.

Esztergom és környékének elismert és szeretett gyógyítója volt. Tisztelet vette körül. Németül és latinul olvasott, szerette a zenét.

 Amikor 1926-ban Vándor Ödön és Gönczy Béla elérték a nyugdíjkorhatárt, mind a kórházban, mind a városban általános volt az óhaj, hogy maradjanak még a helyükön. 1926. december 30-én a testületi ülésen a városatyák így fogalmaztak:

 …”eminens érdeke, úgy a kórháznak, mint a város közösségének, hogy nevezettek a kórház vezetésében továbbra is részt vegyenek, s annak éléről még el ne távozzanak…személyük elvesztése feltétlen káros hatással lenne a kórház jó hírnevére és legjobb, illetve legeredményesebb működésére.”

 Vándor Ödönt tehát dolgozott tovább. 1929-ben tiszteletbeli megyei főorvossá nevezték ki.

 Az évek azonban nem múltak el nyomtalanul. Egyre többet betegeskedett. 1932 májusában Balatonfüredre utazott gyógykezelés céljából. Az állapota azonban nem javult. Hazakerülve újabb agyérgörcs érte.

Elvesztette hallását. Krepuska Géza / 1861-1949 / korának neves fülész egyetemi tanára is vizsgálta, de ő sem tudott segíteni.

1933. február 11-én hunyt el otthonában. Felesége és gyermeke mellett nyugszik az esztergomi Belvárosi temetőben.

 Bobula János ( 1871-1922) 

Édesapját, id. Bobula Jánost Magyarország jelentős építészei között tartja számon. A Magyar Szalon a korabeli Budapest 9 legjelentősebb építésze közé sorolta.

Ifj. Bobula János 1871. február 24-én született Budapesten. Ott végezte iskoláit is. Középiskolában a Kármin Mór ( 1843-1915 ) által alapított „mintagimnázium”-ba járt. Osztálytársa volt pl. Kandó Kálmán, Ráth-Végh István, és Vámbery Rusztem.

1893-ban szerzett építészmérnöki oklevelet. Ezután külföldön, Amerikában és Angliában tökéletesítette elméleti tudását. A Magyar Építőművészek Szövetségének egyik alapító tagja, a Budapesti Építészeti Szemle szerkesztője volt. Főleg templomokat és kórházakat ( Szabadka, Nyíregyháza, Kézdivásárhely ) tervezett. Egyik legszebb épülete a Munkácsi Városháza.

Ő tervezte a Vaszary Kolos Kórházat.

 Pfalcz József (1843-1916)

Pfalcz József megbecsült, tehetős polgára volt a városnak. Ő építette a Lőrincz utcai bérpalotát, a csendőrlaktanyát, a megyeházát és több kanonoki házat. Ő volt a kivitelezője, az ifj. Bobula János által megtervezett új kórházunknak.

1872. január 30-án feleségül vette Horváth Etelt, házasságukból 11 gyermek született, de csak Tivadar érte meg a felnőtt kort, a többiek diftériában illetve tbc-ben korán elhunytak.

A Kolos Kórház építésére, Vimmer Imre polgármester által kiírt pályázat – akkor ezt „árlejtési hirdetmény”-nek hívták – ifj. Bobula János lapjában, az Építészeti Szemlében jelent meg 1900. május 23-án. A pályázat benyújtásának határideje június 21.-e 11 óra volt. Több feltétel mellett az egyik legfontosabb a határidő volt: „az egész kórház 1901. évi június hó 30-áig teljesen készen átadassék.”

 A jegyzőkönyv szerint, 1900. június 21-én 3 órakor, 22 lezárt boríték sorakozott a bizottság asztalán. A 16. Pfalcz Józsefé, és a 20. Eggenhofer József mérnöké volt a két legkedvezőbb ajánlat. Pfalcz József 4%-os engedménnyel állt elő és vállalta, hogy legalább felerészben esztergomi ácsokkal, kőművesekkel és napszámosokkal dolgoztat. Így vele kötött szerződést a város, melyet Földváry István írt alá.

 Az első kapavágás július 10-én történt, és gőzerővel kezdődött az építés. A hivatalos alapkő letételi ünnepséget 1900. szeptember 2-ára szervezték meg, és ezt összkötötték az akkor Esztergomban tartott Országos Orvosszövetség Kongresszusával.

 Így se lebecsülendő az építő teljesítménye, hisz 8 épületről volt szó, melyben 104 helyiséget alakítottak ki. Az építés és a felszerelési költségek elérték a kétszányolcvan ezer koronát!

Pfalcz József neve felkerült a régi sebészeten felállított márványtáblára és végérvényesen beírta magát a kórház történetébe.

1916-ban a háborús időszakban keveseknek tűnt fel az a hír, hogy a kórház építője május 13-án, életének 74. évében elhunyt. A szentgyörgymezői temetőben temették el, de sírját ma már hiába keresnénk…

Bleszl Ferenc (1857-1932)

Bleszl Ferenc 1857. június 30-án született Esztergomban. A Reáliskolában érettségizett.

1876-ban került a Takarékpénztárhoz, 1906-ban lett a pénztár igazgatója. Kitűnő pénzügyi szakértelme az egész ország pénzügyi emberei előtt tekintélyt szerzett. Az I. világháború kitörésekor ötmillió koronát jegyzett a Takarékpénztár hadikölcsönre.

Nevét a Kis-Duna sétányon levő emléktábla is őrzi. “A Csernoch János - úti másfél kilométer hosszú dunaparti sétahelyet 1914-ben az Esztergomi Sétahely-szépítő Egyesület Bleszl Ferenc elnökének fáradhatatlan munkásságával létesítette. E munkálatok költségének legnagyobb részét a néhai id. szobi Luczenbacher Páltól Simor János bíboros hercegprímás 50 éves jubileuma emlékére adományozott 2 000 koronából és néhai Haubenthallerné Timanóczy Anna 2 000 koronás hagyományából fedezte egyesületünk. E nemes adakozók emlékét hálás kegyelettel őrizzük”

A Kis-Duna sétányon nevét emléktábla örökíti meg, mely még 1914-ben került a helyére.

“A Csernoch János - úti másfél kilométer hosszú dunaparti sétahelyet 1914-ben az Esztergomi Sétahely-szépítő Egyesület Bleszl Ferenc elnökének fáradhatatlan munkásságával létesítette. E munkálatok költségének legnagyobb részét a néhai id. szobi Luczenbacher Páltól Simor János bíboros hercegprímás 50 éves jubileuma emlékére adományozott 2 000 koronából és néhai Haubenthallerné Timanóczy Anna 2 000 koronás hagyományából fedezte egyesületünk. E nemes adakozók emlékét hálás kegyelettel őrizzük”

/Haubenthallerné Timanóczy Anna ugyanilyen összeget adományozott kórházunk építésére is. Neve ott a régi sebészet márványtábláján /

1916-ban királyi tanácsossá nevezik ki.

1922-től elnökigazgatója volt az intézménynek

1925-ben a pénztár aranymérleggel zárta le az évet, kinevezték kincstári főtanácsossá is. 1932-ben 75 éves korában érte a halál. Felesége mellé temették el Szentgyörgymezőn.