165 ÉVE SZÜLETETT DR. KRESZ GÉZA

Vajon hányan vannak akik, ha felsivít a mentő szirénája, és kétségbeesve próbálunk leállni, utat engedni a szirénázó autónak, gondolunk dr. Kresz Gázára, aki 165 éve született?
Édesapja a Lipcse melletti Mersenburgból fiatalon jött Magyarországra, hogy sebészetet tanuljon. Itt egy könyvkereskedő lányát vette feleségül, aki 6 gyermeket szült neki. A legfiatalabb Géza volt.

1876-ban törvény írta elő mentőintézmények megszervezését. A mentés feladata eleinte a rendőrség hatáskörében volt. A rendőrőrsökön elhelyezett mentőszekrények segítségével végezték az elsősegélynyújtást. A kerületi központi rendőrőrsökön működtek ezek az első "mentőállomások" és rendőrorvosok.

Bécsben 1803 óta működött ez a rendszer. Ez a megoldás nem volt igazán alkalmas a mentési feladatok ellátására, melyek az iparosodás korában megsűrűsödtek. Egy tragédia is történt: 1881. december 8-án leégett a bécsi Ringtheater. Közel 1000 ember vesztette életét. A tragédia hatására Jaromir Mundy, a Máltai Lovagrend főorvosa ekkor elhatározta, hogy egy jól szervezett, egységesen kiképezett és felszerelt mentőegyesületet alapít. Bécsben létrejött a Bécsi Önkéntes Mentőegyesület.

Néhány év múltán Magyarországon is megindult a mentésszervezés. 1886-ban Temesváron alakult az első magyarországi önkéntes mentőegyesület. Egy évvel később, 1887-ben dr. Kresz Géza (1846-1901) létrehozta a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületet (BÖME). Az egyesület bécsi mintára alakult. Létrehívóját, dr. Kresz Gézát tiszteljük a magyarországi szervezett mentés alapító atyjaként.

Dr. Kresz Géza igen sokat tett a főváros mentésügyéért. Fáradhatatlanul dolgozott, hatalmas szervezőmunkát végzett. Javasolta a Duna két partján, a hidak közelében 6-8 mentőház felállítását. Egy távolabbi elképzelése az volt, hogy kerületenként 1-2 mentőházat állítanának fel. Az utcán és lakásokban talált betegeket először nem a közkórházakba, hanem a központi mentőházakba szállították volna. Innen vitték volna tovább a már ellátott betegeket a gyógyintézetekbe. Kresz Géza felismerte, hogy szükség van a segíteni akaró emberek oktatására is. Fontosnak tartotta, hogy széles körben oktassák az elsősegélynyújtást. Az ő tevékenységének eredménye volt a Mentőpalota megépítése is.

Az épületet, ahol ma a mentők Főigazgatósága, a Központi Mentőállomás, a Központi Irányítócsoport és a múzeum is működik, 1890-ben adták át. Ez Európa legelső, mentőállomásnak épült épülete, mely azóta is a mentőké. Tehetős emberek önkéntes adományaiból és a főváros anyagi hozzájárulásából sikerült 1-1,5 év alatt felépíteni. Kresz Géza is itt lakott a családjával a 2. emeleten. Az udvarban voltak az istállók, szénapadlással, a mentőfogat, mely elé befogták a lovakat, amikor esethez indultak.

A Mentőpalota két épületszárnyából a másodikat később építették, s az 1890-es évek végén adták át. Eredetileg a Nyiroktermelő Intézet épülete állt itt, melyet lebontottak. Az új épületszárnyban a bentlakásos legénység hálószobái is helyet kaptak, de itt voltak a raktárak, és itt működött a Kresz Géza által alapított Mentőmúzeum is.

Dr. Kresz Géza volt az, aki megkezdte a mentők emlékeinek gyűjtését és rendszerezését. Így jöhetett létre múzeumunk, mely kisebb-nagyobb szünetekkel az 1890-es évek óta fogadja a látogatókat, és bemutatja a magyarországi mentők működését, eszközeit. 1937-ig a múzeum 1 szobából állt, majd több szobába költöztették az anyagait. Az 50-es években egy ideig a padláson porosodtak az emlékek, majd a 80-as években ismét megnyitotta a kapuit a Mentőmúzeum. Ez a gyűjtemény egész Európában egyedülálló. Az egyetlen olyan múzeum európai viszonylatban, ahol kizárólag a mentéssel kapcsolatos emlékeket, felszereléseket gyűjtöttek összee és ahol megismerhetik az elsősegélynyújtás és mentés fejlődését történetileg is.
Kresz Géza a mentésszervezés ügyét hatalmas léptekkel vitte előre Magyarországon. Az 1900-as években sorra alakultak a kisebb mentőegyesületek a magyarországi városokban, falvakban is, melyhez a mintát a BÖME szervezete szolgáltatta. Dr. Kresz Géza tevékenysége példaértékű maradt a későbbi mentőnemzedékek számára is. Sírja a Nemzeti Sírkertben található. Az Országos Mentőszolgálat vezetői ma is évente megkoszorúzzák nyughelyét a mentők tisztelete jeléül.

Kresz Géza elképzelései Esztergomban így nyertek magvalósítást:

„Esztergomban  1928-as év márciusában jelentős esemény volt a város életében a Mentőegyesület igazgatói-választmányi és közgyűlése. Az egyesület 1928. augusztus 14-én alakult  dr. Sajó Lajos megyei tiszti főorvos nem kis szervező munkájának is köszönhetően. Tulajdonképpen fiókintézménye volt a „Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesületének”. Mindhárom ülésen vitéz Szívos Waldvogel József elnökölt. A közgyűlés fő témáját dr. Gönczy Béla ügyvezető igazgató beszámolója adta.
Elmondta, hogy jelenleg 8 alapító és 34 rendes taggal működik az egyesület. Az 1928. szeptemberében a központtól kapott 16 000 pengő értékű mentőautó a próbajáratok után decemberben állt ténylegesen szolgálatba, és azóta 66 esetben vonult ki és 3 100 kilométert tett meg. A mentőautó személyzetét és garázsírozását a helybéli tűzoltóság adta. Az ülésen felszólalt a budapesti központ képviseletében   dr. Kürthy Tibor titkár és tájékoztatót adott az Országos Egylet munkájáról. Elmondta, hogy eddig 64 vidéki városban van már kirendeltségük, 2 200 ápolót képeztek ki, és 1 év alatt 16 000 esetben nyújtottak segítséget. Az Egyesület gépkocsiai 550 000 kilométert futottak.  Szívós Waldvogel József köszönetet mondott az eddigi munkáért dr. Gönczy Béla ügyvezető igazgatónak és Morvai Antal pénztárosnak. Biztatta Esztergom lakosait, hogy minél többen lépjenek be, és támogassák ezt az egyesületet. Az örökös tagsági díj 500 pengő volt, az alapító 50 pengőt, a rendes tagok 5 pengőt fizettek. A pártoló tagságtól minden adományt szívesen fogadtak. A tagok szükség esetén a mentőszállítás költségeiből 40%-os kedvezményt kaptak.”

Az internetről összeollózta:
Osvai László dr.