245 ÉVE SZÜLETETT JOHN DALTON

k, 2011-08-30 08:59

 

Ha ma élne a „fogyatékosok” között tartanánk számon, nem kaphatna hívatásos vezetői jogosítványt. Ő maga így írt erről: „a látvány azon része, melyet mások vörösnek neveznek, az én számomra alig tűnik többnek, mint a fény árnyalata vagy hibája”. Állítólag a kéken és a lilán kívül csak sárga színt látott. És mégis, a tudománytörténet egy jelentős alakjaként tartja számon John Daltont.
 
A tudomány szembetegségéről egyébként így vélekedik: „Az emberi szem három alapszínt képes észlelni: vöröset, kéket és zöldet. A színvakságnak több válfaja van. Az egyik leggyakoribb a színtévesztés. Ilyen esetekben csupán az egyik alapszín észlelésével van zavar. Általában a piros és a zöld színt keverik össze a színtévesztők. Érdekes, hogy ez a rendellenes színlátás többnyire férfiaknál fordul elő (a férfiak kb. 8%-a, a nőknek kb. 0,2%-a színtévesztő). Ennek oka, hogy a humán X kromoszóma örökíti, és így a hibás X kromoszóma nem korrigálódik”.
 
Mi viszont tudjuk, hogy a lényeg sohasem látható! John Daltont a szívvakság egy ritka formája sújtotta.
 
1766. szeptember 6-án született Eaglesfieldben. Apja takács volt. Pályaválasztásakor először a jog, majd az orvoslás merült fel, mint lehetőség.
Sorsa mégis más irányt vett, főleg John Gough a vak filozófus és polihisztornak köszönhetően. 1793-ban költözött Manchesterbe és ott a matematika és a természetfilozófia tanára lett.
 
Első tudományos munkájában meteorológiai megfigyeléseit közölte - ezt a tevékenységét egész életében folytatta - , 200 ezer tételben rögzítette környezetének éghajlati paramétereit, majd növény és rovargyűjtemények összeállításával foglalkozott. Később az északi fény tanulmányozásába kezdett.
Fáradhatatlanul kutatott, vizsgálódott, szinte minden érdekelte.
 
6 évig tanított vegyészetet is. A gázokkal kapcsolatos kutatásai vezették el a parciális nyomások törvényének felismeréséhez, ez a Dalton törvény. Kémiai szimbólumrendszert alkotott, s az atomok relatív súlyának megállapítása után az adatokat 1803-ban táblázatba rendezte. Ő fedezte fel a butilént, határozta meg az éter összetételét, és írta le a képletét.
 
Polihisztor, kreatív zseni volt. Visszavonultan élt, barátja alig akadt, nem nősült meg, életét a tudománynak szentelte.
 
A Royal Society tagja volt, 1826-ban a társaság aranyéremmel jutalmazta. A Francia Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
 
Kéziratai a II. világháborúban, Anglia bombázása idején elpusztultak.
1844. július 27-én hunyt el Manchesterben. Temetésén a krónikák szerint 40 ezer ember adta meg a végtisztességet ennek a nagyszerű tudósnak.
Születésének 245. évfordulóján hajtsunk fejet emléke előtt!